A+ A-

Egy üzletasszony naplója 12. rész

49. fejezet
Key West
Az egyik közeli étteremben megismerkedtem a pincérrel, s rajta keresztül a tulajdonossal. Még otthon Budapesten megvettem egy borkereskedő céget, hogy majd az szállítsa az italokat a panziómba, de kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett a cég külföld felé is.
- Töltse fel az éttermét magyar borokkal. - mondtam neki.
- Nem lehet, mert kizárólagos szerződésem van egy kaliforniai kereskedővel. - válaszolta.
Kérésemre azonban összehozott a cég képviselőjével, aki akkor épp Key Westben tartózkodott, Floridán. Fogtam magam és átutaztam a mesés korallszigetre.
Robert akkor 53 éves volt, az egyik legbefolyásosabb amerikai borkereskedő cég, vezető értékesítője, amolyan teljesen átlagos idősödő férfi, pocakos, kopaszodó. Na, az ilyeneknek mutogatom legszívesebben csillogó puncim. Jómódú és kellemes jelenség, kimért és üzleties. Szálláshelyén kerestem fel, ami a buszpályaudvartól nem messze, a város szívében volt. Földszintes, kívül sokszínű, buja növényzettel borított század eleji épület volt. Beléptem. Gazdag, díszes berendezés antik bútorokkal. Spanyol ajkú házvezetőnő fogadott és bekísért a hatalmas nappaliba. Pár perc várakozás után megjött Robert, bemutatkoztunk és kezdetét vette a kemény üzleti tárgyalás.
Nem sikerült meggyőznöm, hogy beengedje boraimat a vele szerződésben álló karibi éttermekbe, túl kockázatosnak tartotta a versenyt. Az amerikai piacon viszont volt esélyem és hajlandó volt kooperációra lépni, hiszen úgy az elit kaliforniai - Los Angeles-i, hollywoodi - és Las Vegas-i felvásárlók, mint a New York-i, washingtoni éttermek szívesen látták a neves magyar termékeket. Ezért cserébe viszont olyan jutalékot kért, ami kifizethetetlen volt számomra. Törtem a fejem rendesen, mit tegyek, mire megtaláltam a megoldást. Felajánlottam, hogy viszonzásul az ő borait értékesítem Németországban és Olaszországban. Magyarországban nem láttam erre esélyt, mert a magyarok leginkább hazai bort fogyasztanak.
Kértem egy kis hűsítőt és levettem vékony kabátkámat. Alatta csak egy testhez simuló, félig átlátszó, rövid ujjú blúz volt, amin keresztül tökéletesen látszottak melleim körvonalai és sötéten meredező mellbimbóim. Nem volt nagyon kihívó, de egyértelműen látszott minden. Én ugyan legszívesebben azonnal meztelenre vetkőztem volna előtte, annyira hiányzott már a szex, de azt nem lehetett. Elvörösödött és sűrűn kortyolgatta ásványvizét, én meg úgy tettem, mintha sejtelmem se lett volna az egészről, sőt, egyre határozottabb és üzletiesebb lettem. Átvettem az irányítást. A közel kétórás tárgyalás végén arra jutottunk, a cégvezetővel mindenképp végig kell tárgyalni a dolgot, s vele este tudunk találkozni.
- Nincs kedved jachtozni egyet? - kérdezte.
Bejött a tervem, mellemmel az ujjaim köré csavartam a pasit! S milyen egyszerű volt! A markomban volt.
- Előbb a munka, aztán a szórakozás. De azért köszönöm. - válaszoltam sokat sejtetőn. Azt akartam, este végig azon legyen, hogy összejöjjön az üzlet. S hogy még inkább ösztökéljem, mielőtt felálltam az asztaltól, megvillantottam igencsak borostás pinámat. Mivel amúgy is sűrűn nézegette addig összezárt lábaimat, nem kerülte el figyelmét az "akció". Hihetetlenül elvörösödött. Búcsúzásul fülébe súgtam: - Ne hagyjon cserben este!
Megnéztem a várost, majd este hétre megérkeztem a megbeszélt helyre, egy elegáns étterembe. A cégvezető jó humorú férfi volt és érdeklődve hallgatta végig álláspontom. Robert látványosan pártolta ötletemet. Az üzlet ugyan mindkettőnk számára kölcsönösen jövedelmező volt, mégis voltak akadályok, melyeket csupán a személyes szimpátia tudott legyőzni. Már túl voltunk az előételen, mikor kikéredzkedtem a mosdóba. Megigazítottam egyszerű sminkem és megmostam a puncim. A bugyit nem húztam vissza, kézbe vettem. Folytattuk az evést és az eszmecserét. Mikor visszaültem helyemre, lassan, hogy Robert figyelmét el ne kerülje, kinyitottam retikülöm, kotorásztam benne egy kicsit, majd a tetejére helyeztem a bugyit. Összemosolyogtunk. Innentől kezdve még gördülékenyebben mentek a dolgok. Robert őszintén támogatta ötleteimet, én pedig azzal jutalmaztam, hogy széttártam lábaim és egyre szőrösödő pinámat mutogattam neki. Mivel Robert elég közel ült, mindent jól látott, de főnöke bizony semmit, s ez így is volt rendjén. Végül a megállapodás megszületett: a boraimat értékesítik az USA-ban minden olyan helyen, ahol nem ütköznek érdekeink, én pedig az ő kaliforniai boraikat értékesítem Európában. Részleteiben persze sokkal bonyolultabb volt a megállapodás, a garantált mennyiség mértéke és az árfekvés viszonylatában is csak sokára sikerült egyezségre jutnunk. Próba jelleggel egy évre szólt a szerződés, de mindent egybevetve, számításaim szerint olyan 6- szoros bevételt hozott cégem számára, mint az előző év. A vacsora vége felé jártunk, a főnök kiugrott a mosdóba, én pedig megragadtam az alkalmat, hogy megköszönjem Robert közreműködését.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.69 pont (26 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 tiborg 2012. 05. 9. szerda 08:12
Fukarok vagytofiuk.EZ a fejezet meg er gyenge5-ot.
#3 tiborg 2012. 05. 9. szerda 08:10
Igazad van Gyurkam. En ugyan Ozlandba elek es 70-es vagyok,de meg mindig lenyomok egyet-kettot hetente.50-65 kozott a legjobb,mert egy jo csajjal josz 2x es az a hancurral betolti majd az egesz ejszakat.Nemcsak 2-2orat
#2 gyuri0926 2012. 05. 9. szerda 07:09
Jó duma lenne , ha jártál volna valaha is amerikában , ott egy 53 éves pasi NEM ÖREGEDŐ !!!!!!!!!!
#1 Törté-Net 2012. 05. 9. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?