A+ A-

Egy üzletasszony naplója 4. rész

Átirat
16. fejezet
Úton Djidjellibe
Mivel nem sikerült minden partnerrel elhalasztani a találkozót, Hansnak végül is már másnap vissza kellett utaznia Európába. A helyzet még tovább bonyolódott, mert Charles és Vivienne nem akart mégsem Tunéziába utazni, hanem egyenesen Egyiptomba, hogy minél több időt tölthessenek a fáraók országában. Én viszont, kíváncsiságomtól hajtva, ragaszkodtam Tunéziához, így végül is megállapodtunk, hogy szétváltunk és majd Kairóban találkozunk. Hans még afrikai kirándulásunk elején csináltatott számomra egy hitelkártyát, így tehát semmi okom nem volt az aggodalomra, amit az egyedül utazás jelenthetett. Bár ettől igazából ő ijedt meg, engem, cseppet sem rémisztett meg az ötlet, utaztam már egyedül eleget és nem akadt számomra megoldhatatlan probléma.
Hans hívott magának egy taxit, én meg elbúcsúztam belga barátaimtól és elindultam Tunézia irányába. Az autóstop tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak. Bőröndjeimet Hans magával vitte, nálam csak egy sporttáska maradt a legnélkülözhetetlenebb cuccokkal. Természetesen ruha volt benne a legkevesebb. Kedvenc szobapincérem örömmel vitt ki Fordjával a főútra.
Még reggel volt, de már tűzött a nap, a hőmérséklet hamar elérte az elviselhetetlen szintet. Ujjatlan, fehér, köldökig érő blúz és fehér miniszoknya volt rajtam, plusz szandál. Nem sok ruha, de ebben a nagy melegben ez is túlságosan soknak bizonyult, kedvem lett volna azon nyomban levetni magamról mindent. De hát azt azért mégsem, főleg nem egy arab országban, ahol a nőknek már eleve csak fejkendőben lenne szabad mutatkozni. Óh, hát mennyire más voltam én, mint az arab nők. Talán épp ezért rajongtak értem az arab férfiak.
Nem sok várakozás után megállt egy öreg Chevrolet, nagyon régi lehetett, eredeti állapotában valószínűleg sokat ért, de ilyent Amerikában csupán a roncstelepen látni. Utánamentem, táskám, betettem a hátsó ülésre, jómagam pedig beültem a kb. 40-es éveit taposó borostás arab mellé, mosolyogva üdvözölt. Rövid beszélgetés után közölte:
- El Harrach-ba tartok, és Djidjelliig el tudlak vinni, majd ott keresned kell valakit, aki továbbvisz Tunéziába.
Nagyon meleg volt a kocsiban, a 40 fokot is elérte a hőmérséklet. Látta rajtam, hogy melegem van, le is húzta mind a négy ablakot, hogy huzatot csináljon.
- Még mindig meleged van? - kérdezte.
- Igen. - válaszoltam.
- Hát ezen már nem tudok segíteni.
Klíma bizony nem volt az autóban. Én viszont tudtam magamon segíteni. Kiengedtem néhány gombot blúzomon, így nem volt túl hivalkodó, viszont megfelelő helyezkedéssel, főleg ha előre illetve oldalra dőltem, melleim kibukkantak.
A férfi, Ali, sokat beszélt, állandóan járt a szája, mindenféléről beszélt össze-vissza, közben egymás után gyújtott rá a büdösnél büdösebb cigarettáira.
- Gondolom, szomjas vagy. - állapította meg, mikor látta, hogy fejemet a lehúzott ablakon lógatom ki, hogy a huzat lehűtse. Adott egy doboz sört. - Van még az ülés alatt több is.
Bár a sör meleg volt, azért nagyon jól esett egy kis folyadék. Társalgási témánk az amerikai politikáról hirtelen a skót golfpályákra változott. A kapcsolatot nem találtam meg a két téma között, de ezekhez a hirtelen váltásokhoz lassan kezdtem hozzászokni.
- Van nekem jobb is! - kiáltott fel Ali mosolyogva, mikor látta, hogy cigarettafüstje nem igazán nyeri meg tetszésemet.
A kesztyűtartóból kivett egy fekete bádogdobozt, ami tele volt kézzel sodort cigarettával. Rágyújtott, s nekem is adott egyet. Megszívtam, s lám, füves cigi volt. Az utazás kezdett jól alakulni. Úgy tizenöt perc múlva már éreztem hatását, amit a meleg sör még felerősített. Nagyon jókat nevettünk, szinte bármit mondtunk, csak röhögtünk rajta, minden olyan mulatságossá változott. Nevettünk a rádióban szóló arab zenén, az út mentén legelésző birkákon, a felhőkön, bármin, amin normális esetben nem nevet az ember. A hangulat mindenesetre nagyon kellemes lett. Sokat ficánkoltam ülésemen, aminek következtében miniszoknyám felcsúszott, borostás pinámat pedig az ülés szövetébe dörzsölgettem. Lábam közé nem figyelt, gondolom nem vette észre, csak melleimet nézte, ahogy hol az egyik, hol a másik kandikált elő blúzom vágásából. Most az ajtónak dőlve, vele szemben ültem, hátamat nekitámasztottam az ajtónak, bal lábam az ő ülésén pihentettem, jobb lábam a földön, miniszoknyám köldökömig felcsúszva, blúzom kissé jobbra billent, így jobb mellem fedetlen lett. Így ültem ott, Alival szemben, bal kezemben sörös doboz, jobb kezemben füves cigi, a lehúzott ablakon átsüvítő forró afrikai szél hűsítette verejtékező mellem és lucskos, csillogó, borostás puncim. Csak nevettünk és nevettünk, én már a fellegekben jártam, ő meg eleinte lopva, aztán felbátorodva egyre egyértelműben bámulta kitárt testrészeim. Sokáig utaztunk így, én már teljesen belőttem magam. Kezdtem elálmosodni. Felvettem a napszemüvegem és visszaültem ülésembe. Útjavítás miatt egyre lassabban haladtunk előre, míg egyszer csak megálltunk.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.87 pont (30 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 A57L 2013. 07. 18. csütörtök 05:51
Nagyon jó.
#1 Törté-Net 2010. 10. 22. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?