Goldi a házikedvenc

Az én történetem 4 évvel ezelőtt kezdődött. Most 21 éves vagyok, vidéken lakok egy kertes házban a családommal. Akkoriban volt egy házőrző kutyánk aki sajnos már nagyon öreg volt és el kellett altatni. Sokáig gyászoltuk szegényt, nagyon hozzánk nőtt. Szerettünk volna egy másik kutyust, úgy döntöttünk a helyi menhelyről hozunk el egyet.
Sokáig sétálgattunk a kenelek között, ha rajtam múlt volna mindet hazaviszem, sajnos csak egyet választhattam. Annyi kikötés volt hogy nagytestű legyen, mert egy kertes házat csak nem lehet ölebbel védeni  A választásom végül is egy beige színű kan keverék kutyus lett, a hatalmas gomb szemei és a gyönyörű bársonyos szőre azonnal megigézett. Körülbelül 10 hónapos volt, utcáról került be. A gyors papírmunka és az oltási könyv átvétele után már vittük is az új házi kedvencünket.
Mikor hazaértünk kissé bánatosan szállt ki az autóból, szerencsére hamar feloldódott. Apu csinált neki egy kutyaházat, kissé idegenül fogadta a dolgot, reméltük majd megszokja. A névválasztást rám bízták, végül Goldi lett a neve, a napsugarakban szinte aranyszínben pompázott a kis drága. Az első este szörnyű volt szegénynek. Kizártuk az udvarra, nálunk sosem volt megszokott hogy a kutyus a házban van, mindig is a kertben volt a helyük. Mivel az októberi időjárás elég hideg volt szegény biztosan fázott és ezért nyüszített és kaparta a bejárati ajtót.
Apu már nem bírta sokáig az egész estés nyüszítést, nagy meglepetésemre beengedte a folyosóra szigorúan ráparancsolva hogy csak odáig jöhet. Amint Goldi besompolygott az ajtón rögtön le is heveredett a szőnyegre, meg sem mozdult, tudta hogy ez nagy kiváltság a számára. Lehetséges hogy az előző gazdája is házban tartotta mert szobatiszta volt és nem tett kárt semmiben sem. Innentől kezdve minden este beengedtük a házba, napközben pedig kint volt az udvaron. Ennek köszönhetően még szorosabban hozzánk nőtt, imádtam vele tévézni, vagy csak pusztán játszani vele.
Teltek múltak a hónapok, szüleim pedig bejelentették hogy elutaznak egy hosszúhétvégére. Kicsit örültem is neki, nagyon ritkán pihennek, és nekem is jót fog tenni a csend. Apu az elindulásuk napján gondosan rám bízta a házat, és szigorúan rám parancsolt hogy Goldi nem jöhet fel a kanapéra. A kis sunyi persze mindig felmászik...