A+ A-

Egy üzletasszony naplója 11. rész

46. fejezet
Ferenc 1.
Hideg, szeles telünk volt Budapesten. Gyűlölöm a telet. Esett ugyan a hó, de szürke latyakos volt minden. A heti egy dugás Lajossal nekem nagyon kevés volt, s már hónapok óta nem tudtam elutazni a fővárosból. A gyerek is betegeskedett, s amint lett volna alkalmam egy pár napos kirándulásra, mindig közbe jött valami. Hol Lajos szülei látogattak meg minket, hol mi őket, hol barátai jöttek látogatóba, hol pedig valami egyéb elfoglaltság. Már tiszta ideg voltam, egyre többet veszekedtünk. Tudtam jól, mi az okozója: férjemet imádtam, a gyereket imádtam, de a konzervatív családi életformát nem nekem találták ki. Ezen kívül szexfüggő lettem az évek során. Akinek nagy az étvágya és meg is kapja, amire vágyik, hamar függővé válik, hasonlóan más függőséghez, alkoholizmushoz, dohányzáshoz vagy drog-függőséghez. Ezt a lélekben kell leküzdeni. Mint a koffeint vagy az alkoholt, úgy igényelte testem nem elsősorban az orgazmust, hanem sokkal inkább a felfokozott izgalmi állapotot, a különös és különleges szituációkat, a kihívást, s persze az illatokat és ízeket. A maszti nem jött be, ezt már tapasztalatból tudtam. Hiába mondtam férjemnek:
- Többre van szükségem.
A válasz mindig ez volt:
- Annál jobban fog esni legközelebb!
Egy keddi napon épp hazafelé tartottam a zöldségestől, vettem egy kis gyümölcsöt a családnak, banánt, narancsot, almát. Már szálltam volna be a liftbe, mikor eszembe jutott Roland, aki itt lakott a földszinten, és akivel volt annak idején egy kis összetűzésem.
"Bemegyek hozzá és megkérdezem, nincs-e kedve este elmenni moziba." - gondoltam.
Csöngettem, de semmi válasz. Még egyszer. S még párszor. A szomszédos lakás ajtaja kinyílt és egy idős férfi szólt rám:
- Rolandot keresi? - Ferenc kedves nyugdíjas volt, már 70 év feletti, néha találkoztam vele a lépcsőházban. - Nemsokára megjön. Látom, didereg. Jöjjön be egy kávéra. Itt megvárhatja.
Ugyan fel is mehettem volna a lakásomba, de a kávé csábítóan hangzott. Valóban dideregtem, hiszen kint az utcán igencsak hideg volt, s rajtam a sötétbarna bunda alatt csak egy vékonya blúz volt, lábaimon fekete harisnya és csizma. Mikor beléptem, megcsapott a meleg levegő. Az öreg jól befűtött. Ahogy öregszik az ember, úgy válik egyre fázósabbá. Tudtam, hiányos az öltözetem, ezért bundám magamon tartottam. Leültünk a konyhában, s Ferenc feltette főzni a kávét. Évek óta ismertük egymást látásból, de az udvarias köszönésen kívül nem váltottunk egymás egy szót sem. Most elég beszédes volt, forgott a nyelve szakadatlan. Egyre melegebb volt a bundában.
"Talán kibírom, gyorsan megiszom a kávét és lelépek." - gondoltam.
Elkészült a kávé, teletöltődtek a csészék, s teasütemény is került elő. Nagyon kedves volt a házigazdám.
- Tényleg nincs melege abban a hatalmas bundában? - kérdezte.
Számhoz emeltem az illatos kávét, s nagyot nyeltem. Mint egy bomba, úgy hatott rám. Pár másodperc alatt szétizzadtam a blúzom, s éreztem, ahogy a verejték lecsorog hasamhoz. A hőségtől már az ájulás környékezett. Nem maradt más választásom, felálltam, odaléptem a pár méterre álló fogashoz, levettem a bundát és felakasztottam egy vállfára. A vékony, lenge, nyári rövid ujjú blúz csak köldökömig ért. Így háttal állva teljes fenekem meztelen volt. Megfordultam, s egyik kezemmel puncimat takarva, fülig vörösödve visszaültem helyemre. Ferenc erre szemmel láthatóan nem számított, az ő arca is pirult rendesen. Bocsánatkérőn nézett rám, s már szólásra nyílt szája, de megelőztem:
- Elnézést kérek, de már nagyon melegem volt. Tényleg nem bírtam tovább.
Felnevettünk, s meglegyeztem magam. Folytattuk a beszélgetést, s közben az izzadságtól a bőrömhöz tapadt blúzom gombjait engedtem ki végig, csupán a legalsó gombot hagytam meg köldökömnél. Az egész felső testem verejtékben úszott, ezért folyamatosan legyeztem magam a kezemmel. Ilyenkor hol bal, hol jobb mellem villant ki. Igyekeztem lassan legyezni magam, hogy minél hosszabb ideig maradjon szabadon a mellem. Nagyon élveztük mindketten.
Miután így sikeresen lehűtöttem magam, abbahagytam a legyezést, de a blúzt félrehúzva hagytam, s bal mellem teljes terjedelemben fedetlen maradt. Lepillantva láttam, hogy mellbimbóm kőkemény, s felemelve fejem láttam, hogy Ferenc is észrevette már. Elmosolyodtunk. Lábaimat ugyan szorosra zártam, de azért úgy helyezkedtem, hogy erősen borostás pinámnak a csikló feletti lényegtelen része láthatóvá váljon. Még vagy fél órát beszélgettünk így, már teljesen lucskos lett a puncim az izgalomtól, és azon voltam, hogy szétrakom a lábaimat, mikor zajokat hallottunk. Ferenc felállt és kinézett az ajtón.
- Megjött Roland. Köszönöm a kedves társaságot.
Felálltam, még mindig félrecsúszva és bal mellem szabadon, pinámat most nem is takartam el, hadd nézegesse. Felsegítette a bundámat és sóvárogva nézett végig meztelen testemen.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.19 pont (32 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 A57L 2013. 07. 18. csütörtök 05:55
Nem rossz.
#2 tenzin 2012. 04. 25. szerda 09:08
durva
#1 Törté-Net 2012. 04. 17. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?