Álom 17. rész

A fiú zavarban volt. Fogalma nem volt hogyan kellene leszerelni az egyre jobban ragaszkodó kislányt.
Másrészt viszont legyezgette a hiúságát, hogy ilyen hatást váltott ki a lányból.
Második évét fejezte be az egyetemen, a lányka szintén a másodikat, de középiskolában.
Nem tudta elképzelni, hogy ha bemutatná az évfolyamtársainak, azok ne gúnyolnák ki a lány kora miatt.
Meg egyébként is. Pár hónapja, hagyta rábeszélni magát egy mozira. Leginkább a lány édesanyja – aki anyja gyermekkori barátnője volt – noszogató pillantásai miatt.
Tragédia volt a lány, az egész filmet végiglocsogta. Mire kiértek a moziból, fel tudta volna sorolni a lány összes osztálytársát, le-és felmenőkkel együtt.
Tulajdonképpen nem lett volna semmi baja vele, szép volt, formás volt, de a százhatvan centije, meg a negyvenöt kilónyi súlya, olyan gyerekessé mutatta az ő száznyolcvan magassága és hetven kilója mellett, mintha a kishúga állna mellette.
Egy téboly volt, hogy ahányszor hétvégén hazajött, a lány mindig megtalálta, és agitálta, hogy sétálni, moziba, könyvtárba, meg a jó ég tudja hova, kellene menni, és kísérje el.
Végül is, születésétől fogva ismerték egymást, közel laktak, az anyukák barátnők voltak, nem nagyon volt menekvés. Mág talán tetszett is neki. A lány termete, kora, és a ködbe vesző kezdetek miatt, sosem tekintett rá mint nőre, csak mint locsi fecsi kedves kis ismerősre.
Most éppen strandolni, napozni kapacitálta. Mindig utált tétlenül feküdni a napon, meg a bőrtípusa miatt egyébként is könnyen leég. Ezeket taglalva próbált finoman kitérni.
Ám a lány nem is figyelve rá, csak mondta a magáét, hogy folyópart, néptelen, ott szokott nudizni a barátnőivel, csodás hely, a rádió azt mondta szép idő lesz.
Volt valami sosem hallott zönge a lány hangjában, amitől furcsa érzése lett, és amit nem értett a fiú.
Csodálkozva nézett a párás, majdnem könnyes szemekbe, ahogy szinte könyörögve kérte kisérőnek.
Önmagán elámult, ahogy szinte kívülről hallotta a saját hangját, elfogadva a lány invitálását.
Utólag is csak dohogott magában, mi az ördögnek vállalta fel a lány pesztrájának szerepét, míg összeszedegette a törölközőt, plédet, fényvédőkrémet.
Ráérősen tekerték a bicikliket. A lány mutatta az utat, összevissza cikázott, kelekótya módon összefüggéstelenül hablatyolt, mint aki részeg. A fiú már előre kesergett, hogy ez vár rá egész nap.