A+ A-

Álom 16. rész

Mindig is utáltam a tánciskolát. Igaziból nem is tudtam miért, csak nem szerettem.
Erre valami hibbant népművelő kitalálta, hogy a Műv. Házban szervez tánctanfolyamot. Eddig nem is lett volna baj, de a hirdetőplakáton az is szerepelt, hogy tizenhat éven felüliek mozgáskultúráját javítandó. Na, erre egyből feltakartak az öregeim, így esett, hogy tizennyolc éves vén fejjel, egy héten kétszer délután roptam a táncot.
Az egész onnantól volt kínos, hogy világéletemben falábú voltam, ráadásul összesen három fiu, meg kilenc lány alkotta a lelkesnek nem mondható csapatot. Szégyen, nem szégyen, az első néhány délután apám kísért, meg jött értem. Istenem, de ciki volt! Ám, ahogy jobban körülnéztem, más szülők is aggódtak, hogy csemetéjük nehogy meglógjon a tanfolyamról, és kisérgették őket. Egy szó mint száz, tiszta égés volt!
A srácokkal sok gáz nem volt, tulajdonképpen azt sem tudtam kicsodák.
A lányok meg... Volt közöttük nyolcvan kilós csecsemőfaló hústorony, meg harminc kilós csontkollekció, a többi szót nem érdemel.
Ezt hittem legalábbis egy darabig.
Január elején kezdődött a tanfolyam azzal, hogy április végére táncbajnokok leszünk. A terem mellett több kisebb helyiség volt, ezek egyikét használták a lányok, mert mindig öltöztek.
Ha jöttek azért, ha mentek azért. Esküszöm eszembe nem jutott kukkolni!
Ezeket...?
Az elején a kötelező bemutatkozási formulák oktatása közben nem is figyeltem ahogy az egyik jelentéktelennek gondolt lány elmondta, hogy kajakozni jár.
Már márciusban jártunk, amikor az egyik foglakozásra korábban érkeztem tök véletlenül. Egy háztömbbel korábban kinéztem egy lányt aki elöttem ballagott. Feszes nadrág a formás popsin, remek felsőtest.
Belehúztam, hogy az arcát is láthassam. Feltűnt neki, hogy valaki trappol mögötte, hátranézett.
- Jé! Te vagy az? - Nyögtem meglepve.
- Hello! Te is ilyen korán? - Mosolygott vissza Edit, olyan pillantással, hogy a szőr is felállt a hátamon, nemcsak a nadrágom kezdett feszülni.
Bent a Házban, számomra váratlanul, nyitva hagyta az öltözőnek használt helyiség ajtaját, és öltözés közben folyamatosan locsogott kifelé, hogy az edzésen ez volt, az volt.
Nekem háttal állt és levette a nadrágját. Falatnyi bugyi, gyönyörű popsi...
De jó dolog ez a tánciskola! Felvette azt a kötelező ronda szoknyát, és lekapta a pólóját. Ugyan háttal állt, de így is látttam a hetyke kis melleit ahogy a táskájában turkált a kötelező blúz, meg egyebek után.
Az enyhe kifejezés, hogy tátott szájjal bámultam. Gondoltam magamban én kis hülye, hogy most aztán zavarba hozom, és valami buta megjegyzést tettem, az alakját dicsérve.
A válasz a következő volt:
- És mond, ezzel miért kellett három hónapot várnod?
Basszus, azt hittem leesek a székről. Ha én ezt hamarabb tudom! Már hol tarthatnánk. Én címeres ökör, hogy nem vettem észre.
Többre nem volt idő, mert közben szállingózni kezdtek a többiek. Én nem tudom hogyan történt, de utána hetekig nem volt alkalmunk hosszabb időt együtt tölteni.
Eldöntött tény volt, hogy együtt járunk, de pár perces hazakiséréseken kivül egyszerűen többre jutott időnk. Mondanom sem kell, hogy ettől már mindketten többet akartunk. A néhány csókon kivül, mást is szerettünk volna.
Az áprilisi bemutatóval véget ért a tanfolyam, és rajtunk kivül még egy párnak felajánlotta a tánctanár, hogy a szomszéd városban zajló kulturális napokon szereplő tánckarban mi is helyet kapunk. Ez egy háromnapos fesztivál volt. A szervezők a résztvevőknek a camping-ben kétszemélyes téliesített faházakban biztosítottak szálláshelyet.
Hát, azt hittem a beszélőkém elkopik, mire a másik két szerencsétlent rábeszéltem, hogy nem ám a lányok egy házba, mi fiúk meg a másikba!
Nem, nem! Mi ketten az Edittel egy házba, ők meg oldják meg a másikban.
Nagy nehezen ráálltak. Megvolt az első nap. Előadás előtt éppcsak bedobáltuk a cuccunkat a házba, eszünkbe se jutott, a fűtést bekapcsolni. Így este úgy döntöttünk, hogy amíg bemelegszik a ház, sétálunk egy nagyot.
Vagy két órát kajtattunk a parkokban, néptelen kis utcákon. Csók, tapi, meg minden.
Mikor már nem bírtuk tovább, téptünk vissza ezerrel a kis házba. Amint elmentünk a másik ház mellett, önkéntelenül is odapillantottunk.
Ritka buta pofát vághattunk.
Bent a jó melegben (ők bezzeg nem felejtették el bekapcsolni a fűtést) a lány, amúgy kis nyüzüge, szétfeszített combokkal, két kezével a térdhajlatai alatt kapaszkodva, hanyatt az asztalon, totál meztelen, mögötte a táncospárja, szintén egyszál nyakláncba öltözötten, varrógép módjára, számomra valami fantasztikus irammal, megállás nélkül döngölte a lány ágyékát.
Szerintem, csak az illem kedvéért kérette magát az Edit, amikor javasoltam nézzük végig őket, bosszúból, hogy így palira vettek bennünket.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.53 pont (32 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 papi 2014. 05. 31. szombat 17:26
Nem rossz
#5 genius33 2012. 09. 19. szerda 07:02
De azért jó lett ez is smile
#4 Ildikó 2003. 05. 26. hétfő 16:57
Tényleg jó! Számomra inkább mókás mint erotikus, bár ez a pill. hangulatom miatt is van! Majd elolvasom holnap is! :) De természetesen 10-es!
#3 GEB 2003. 05. 21. szerda 21:52
Ez odabasz. Ha lehet az oladlon király történetet keresni ez még azok között is kiemelkedő. Nem csak szép, kerek , minden benne van, amire csak férfi és nő vágyhat, de még a stílusa sem utolsó. Nem sablonos, jegyzőkönyv.Ez etalon. Minden elismerésem.
#2 TheChronic 2003. 05. 21. szerda 14:06
nagyon jó,csak sokszor nem tudtam eldönteni,hogy ez erotikus történet v valami komédia.A poénokon szétröhögtem magam,és az erotika sem maradt le színvonalban.Grat!!
#1 Törté-Net 2003. 05. 21. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?