A+ A-

Álom 3/2. rész

A könyvtár a szokásos késő délutáni formáját mutatta. Imitt - amott egy - egy olvasó, bóbiskoló, netán csak melegedő figura, a könyvtáros fásultan bámult gyakorlatilag akármit a televízióján. Csend és meleg. A fiú sietve érkezett. Fél délutánja ráment, mire a holnapi zh anyagát összekotorta. Nem annyira puskának, inkább csak önmaga megnyugtatására. Örült, hogy nem látja tegnapi őrületbe kergetőjét. A leghátsó, szerencsére most éppen üres boksz felé indult, amikor észrevette az éppen belépő lányt.
Ismerősként, mégis szemérmesen üdvözölték egymást, és a fiú mutatta irányba indultak.
A fiú zavartan pislogott. A lány volt a bátrabb:
- Nem muris? Egymás ágyékát már ismerjük, de még be sem mutatkoztunk. Jácinta vagyok!
- Én Róbert vagyok. - talált magára a fiú. - Nem megbántani akarlak de, gyakran teszel ilyet, hogy zavarba hozol embereket a hiányos ruháddal?
A lány elkomorult:
- Nem bántottál meg. - száraz volt a hangja. - Soha nem fordult elő velem még ez. Nem vagyok exhibicionista, sem perverz. Egyszeri, megismételhetetlen, spontán cselekedet volt. Ha téged zavart, akkor bocsi, tévedtem, megyek is! - már állt is fel.
- Jaj ne! Ne menj el! - a fiú hangjába rémült felhangok vegyültek. - Maradj itt! Kérlek!
Félénken nyújtotta a lány felé a kezét, amit az néhány másodperc gondolkodás után elfogadott, megfogott és visszaült.
- Ne haragudj de, gyakorlatlan vagyok a kapcsolatteremtésben, és néha mondok vagy teszek olyat, amit nem kellene. Nézd ezt el nekem, kérlek! A fiú rémült arcát látva a lány megenyhült:
- Felejtsük el! Arról van szó, hogy láttam - hallottam riportot nőkkel, akik arról beszéltek, hogy nem viselnek alsóneműt, és ezt felszabadultságuk, emancipáltságuk részeként élik meg. Kíváncsi vagyok, s elhatároztam, hogy kipróbálom milyen érzés ez! Te, véletlenül jöttél a képbe, és aranyosnak találtam az ijedtségedet, félénkségedet. Ennyi! Most már mindent tudsz!
A fiú elnyílt szájjal hallgatta, és most megkérdezte:
- Nincs rajtad most se...?
- Persze, hogy nincs! Még nem telt le az egy hónap!
Már lebbentette is fel a szoknyáját derékig. A fiú arca teleszaladt vérrel, még a levegőt is sípolva vette.
- Ennyire nem vagy szokva a meztelenséghez? - kérdezte meglepve a lány. - Honnan jöttél te, fiúintézetből?
A fiú zavartan rázta a fejét.
- Voltál te már egyáltalán lánnyal úgy? Még vörösebb fejjel, alig láthatóan ismét megrázta a fejét. A lány látható megkönnyebbüléssel, sóhajtva:
- Én se! - a srác elkerekedő szemét látva, nevetve korrigált - Nem úgy! Érted! Nevettek.
- Miért hat rád ilyen mélyen a meztelenség? Prűd vagy? Nincs lánytesód? Barátnőd? Otthon mindenki télikabátban jár? Nálunk nem probléma a test látványa, mióta eszemet tudom a fürdőszobánk ajtaja még nem volt becsukva, akárki fürdött is. Végig robog a házon bármelyikünk ruhátlanul, senkinek fel se tűnik.
- Hát, nálunk nem így van. Még a fateromat sem láttam meztelenül nem, hogy anyámat. Tesóm, barátnőm meg nincs. - ingatta a fejét a fiú.
- Lányt sem láttál még ruha nélkül? - hitetlenkedett a lány.
- De, képen. - motyogta a srác.
- Vau! - döbbent le a másik. - Tudod mit? A szobatársnőm, tudod, aki tegnap velem volt, hazautazott két napra. Gyere fel hozzánk a koleszba, este nyolcig lehet vendéget fogadni, beszélgessünk ott tovább!
A portás mogorván vette el a fiú igazolványát, s tette a polcra, morogva közölve a távozás kötelező idejét. Viszonylag komfortos, hiszen saját fürdőszobája volt, de puritán berendezésű kétágyas szoba volt az első emeleten. A lány behúzta a függönyöket, benne hagyta a zárban a kulcsot, hogy ne lehessen meglepni őket.
- Akkor most vetkőzz! - fordult a fiúhoz, kilépve szoknyájából, s lehúzva pólóját. A fiú döbbenten bámulta az immár ruhátlan lányt.
- Csak, hogy szokd a látványt! - kuncogott, és a fiúhoz lépett - Segítsek?
A fiú rémülten lépett hátra, de egy pillanat múlva visszalépett és aggódva bár de, felemelte a karjait bólogatva, összeszorított fogakkal. A lány élvezve fölényét, lassan kihúzta az ingét a nadrágból, kigombolta, levette róla. A srác szaporán kapkodta a levegőt, s mint aki menekülne moccant, amikor a lány a nadrágját kezdte gombolni. Határozott mozdulattal, egyszerre rántotta le az alsóval együtt, és felkacagott a fiú becsukott szemét látva.
- Kis aranyos! Nem olyan nagy bumszli, mint amit a tó mellett a nyáron láttam. Ne félj már, nem harapom le! Még egy darabig... - tette hozzá vigyorogva, látva a fiú szerencsétlen ácsorgását.
- Most miért vagy olyan feszült? Kvittek vagyunk? Pucér vagy te is, én is. Mi a gond?
Tanultál biológiát te is? Megvan mindenem? Tudod mit? Gyere a fürdőbe, tusoljunk. Meleg volt a könyvtárban, megizzadtam, nyilván te is. Egyszerre léptek a kádba. Ráparancsolt a fiúra térdeljen le, mert megmossa a haját.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.41 pont (112 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 deajk2008 2016. 10. 3. hétfő 08:36
aranyos kis történet, nekem tetszett...
#8 sihupapa 2008. 11. 23. vasárnap 03:26
régi de kurva jó
#7 aurora 2002. 08. 13. kedd 19:27
Egyszer el lehet olvasni,
hja, a kiváncsiság... és
ahol egy-két álom van, ott - a jelek zerint is
van több is.-
#6 Leone 2002. 03. 29. péntek 22:44
Nem semmi a történet!
Mikor is nyit holnap a könyvtár? Ott a helyem!
#5 Nobody 2002. 03. 29. péntek 18:42
Várom a folytatást, és ezentúl én is gyakrabban megyek könyvtárba
#4 Dezso 2002. 03. 29. péntek 07:33
Ez igen! Nagyon bejonnek Dreamer mester munkai! Gratula!
#3 Ildica 2002. 03. 29. péntek 05:16
Hmm valoban aranyos történet,amit érdemes folytatni.:-)
#2 balu 2002. 03. 29. péntek 01:02
Aranyos! :-)))
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?