A szomszéd lány anyja

Igen, Anikó állt az ajtóban! Most más volt, mint amikor néha becsönget, valahogy nem a szokásos Anikó állt ott. Még nem tudtam, hogy mit akar, de átfutott rajtam egy érzés, amit nem tudtam hova tenni. Néztem és próbáltam rájönni, hogy mi az, ami eltér az eddigiektől. Talán csak én vagyok más, mert megdugtam a lányát? Nem tudom. A haja, az más, ki van engedve, mindig csuriban szokta hordani, igen ez más! Szoknya, nem nadrágban van, hanem szoknyában, pedig mindig naciban látom.

– Szia! Gyere be.
– Szia! Nem zavarok?
– Nem, gyere csak nyugodtan. Az hittem a postás jött.
– Na ja, kétszer csengettem, jobb lesz ha vigyázol.
– Nem félek a farkastól, nem bánt az csak megkóstol! Gyere be, ülj le, kérsz valamit?
– Nem is tudom, zavarban vagyok.
– Ó akkor valami alkoholt?   Pezsgő, Baileys, Metaxa, vagy ebben a sorrendben minden?
– Talán minden.
– OK, kezdjünk pezsgővel az csúszik és old. Parancsolj, iszok veled, ma nem megyek sehová.
– Az jó.
– Egészségedre!
– Köszönöm.
Anikó leült a nappali kanapéjára én pedig mellé. Negyvenes évei elején járt, barna középhosszú haj, csinos lábak, kicsi vagy közepes cickók és egy kis pocak, nem kövér volt, hanem volt egy kis pocakja. Csinos volt, hátulról teljesen OK, szemből látszott a pocak, mint amikor egy csaj kisterhes és elkezd gömbölyödni a pocija. Ott ült és simán legurította a pohár BB pezsgőt, gyorsan utántöltöttem a poharat, amit szintén lenyomott. Rajtam nem múlik gondoltam, van 6 üveg, azzal elleszünk egy darabig. Ahogy néztem feltűnt, hogy most ki van sminkelve és nem az otthoni ruhájában jött át. A tekintete kicsit fura volt, és a blúzát a melltartón át döfködték a mellbimbói. Basszus, ez most itt egy NŐ és nem a szomszéd asszony. Soha nem kezdtem vele, mindig csak a jó viszony keretein belül maradva beszélgettünk és a férjét Tibit is kedvelem. Nem akarok galibát. A harmadik pohár után rákérdeztem.

– Na elmondod mi van?
– El, de ígérd meg, hogy nem beszélsz erről senkinek!
– OK, számon lakat.
– Emmának sem mondasz semmit.
– Ígérem, nem beszélem meg Emmával.
– Szóval, töltsd tele a poharam.
– Tessék.
– Amikor elmentetek Emmával, tudod mi mindennap beszéltünk. Emma mindent elmond nekem.
– Tudom, halottam és be kell vallanom, hogy elsőre meg is lepett az őszintesége.