A+ A-

Álom 2. rész

Eszelősen tűzött a nap. A parti kavicsokra lustán csobbantak a méltósággal hömpölygő folyó hullámai. A nagyobb kövek, sőt az egész part felett remegett a levegő. Távolabb, gyerekek fürdőző csoportja visongott a legnagyobb kánikulában is kellemesen hűvös víztől, lejjebb teherhajó dohogott, sodrással szemben vonszolva konténerekkel megrakott uszályait.
A fekete szőrgubanc vidáman csaholva noszogatta gazdáját újabb és újabb fadarabok, ágak vízbe hajigálására. Kitörő lelkesedéssel vetette magát fáradhatatlanul, a repülő dolgok után, s hangos prüszköléssel vonszolta partközelbe, a fogai szorításától gyakran szétroppanó ágakat. Valahányszor kiért annyira, hogy leért a lába, akkurátusan megállt, letette, ami a szájában volt és megrázta magát. Először a feje rezdült, azután a törzsét rázta meg, majd legvégül a farka csonkját is meglengette, szanaszét fröcskölve a vizet. Nem törődött az ilyenkor az áramlás miatt elúszó fadarabbal, lelkendezve rohant követelni újabb botot. A férfi megértően nézelődött, mit dobhatna még be, közben ügyelt, nehogy kikerüljön a part menti fák árnyékából. Hangosan szuszogott a melegtől is, a pocakjától is, miközben szelíden csitítgatta a víz szélén ugrándozó ebet..
Már egy órája, hogy megértve az állat nyüszítését, leballagott a partra megfuttatni - úsztatni a kutyát. Kicsit unta is, a dobálható fa is elfogyott, már csak a lelkiismerete tartotta lenn a parton. A fiai mielőtt elutaztak volna az anyjukkal nyaralni, a lelkére csomózták, hogy néha vigye le a vízhez a lihegő jószágot. Kaviccsal, ami elmerül, nem akarta becsapni az állatot, nagy farönköt meg nem bír el a fogaival. A megfelelő méretű botok elfogytak. Egyre jobban vágyakozott a partközeli háza udvarán álló hatalmas cseresznyefa árnyékára. A gyümölcs már leérett ugyan, de a fa alatti pázsiton elnyúlni ilyen melegben, akármivel felér..
- Halló! Jó napot! Uram! - talán a melegtől, de időbe került mire rájött, hogy a csengő női hang a víz felől jön. A huszonéves szalmakalapos, túrakajakjával egyenesen a férfi felé tartott..
A kutya érdeklődve ült le és figyelte a csónakot..
- Mi az ördögöt akar? - tűnődött, a szemüvegét törölgetve. A part előtt megállva a nő kikászálódott a csónakból és kézzel kihúzta a partra. A kíváncsian szaglászó kutyát nyugtatva, az immár tiszta szemüvegén át végig mérte a csontjait ropogtató, nyújtózó csónakost..
- Mondja! Hol van itt egy hely, ahol friss élelmet vásárolhatnék? - izzadt orrnyergén csúszkáló szemüvegét igazgatva, élénken gesztikulálva, magyarázva, suttyomban megint szemügyre vette a csónakot és utasát..
- Messze van! - aggodalmaskodott, szalmakalapját levéve, majd fejét video klipekbe való mozdulattal megrázva a nő. A férfi a szétrepülő hosszú barna hajzuhatag láttán, samponreklámra asszociálva, még jobban izzadt..
- Féltem a csónakot is meg a holmimat is. Itt maradna felügyelni, míg bevásárolok? - mint aki biztosa dolgában már húzott is elő egy pólót meg egy bermudát..
- Dehogy maradok itt ebben a melegben! - gondolta a férfi..
- Bocsásson meg, de haza kell mennem. Tudja csak a kutyát hoztam le egy kicsit. Itt lakom a második házban... - látta a nő szemében a villanást..
- Az ördög vigyen el, hogy miért kell nekem folyton fecsegnem! - gondolta elkésve..
Oh! Engedje meg, hogy az udvarába betegyem a hajót. Mégis kerítés mögött lenne, s így a bevásárlással együtt, ezt a kisvárost is végig sétálnám. - húzta magára magabiztosan a pólót..
- Puff neki! Behúzott a csőbe. - morogta magában, a pocakjáról lesöpörve a vizet, amit a kutya, megértve itt már nem lesz dobálás, indulás előtt lerázott magáról. A házőrző után lépve szólt vissza..
- Természetesen! Jöjjön csak..
- Segítene!!! - szólt rá szinte szigorúan - szemrehányóan a bermudát is felhúzva..
- Ó! Az emanci - punci mindenségedet! - pufogott magában a szemüvege mögött. - Ha nem lettem volna itt, mi csudát csinálnál?.
- Elnézést! Milyen figyelmetlen vagyok, a meleg teszi ezt velem - fogta meg a csónak orrán a fogantyút és eleresztette a füle mellett a nő rosszalló - helyeslő mordulását..
- Melyik a magáé?.
- Fehér ház, zöld kerítés. - a kutya illedelmesen ballagott mellettük és a kapura támaszkodva mellső lábaival várta, amíg a férfi előkotorta, fél kézzel idétlenkedve a kulcsot. Jobb is, hogy nem látta a mögötte, a csónak másik végénél álló nőt, mert az leplezetlenül vigyorgott, majd gyorsan felmérve az udvart, a cseresznyefa alatti gyepre mutatott..
- Oda tegyük!.
Mire a férfi beterelte az időközben a kapun kívül szaglászó kutyát, a nő már egy hercig kis kosárkával a karján állt fel..
- Itthon lesz, ugye? Nem tudom, mikor jövök vissza, megnézem az útikönyv által említett templomukat is..
Az izzadt, zsibbadtan bólogatott..
- Hogy én mikbe mászok bele... Végül is, elfér az a vacak csónak..
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6 pont (26 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 A57L 2018. 05. 13. vasárnap 04:24
Ez jobb mint az első rész,de nagyon kevés.
#1 Törté-Net 2002. 08. 29. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?