A+ A-

Egy kis bécsi kurva emlékezései 19. rész

Eredeti író: Josefine Mutzenbacher
"Ott basztak meg."
"Jaj, papa, az iskolában nem basszák meg az embert mindennap."
"Csak melyik nap? Csak melyik nap?"
"Papa...!"
"A tanárod, az baszott meg ma?"
"Melyik tanárom?"
Ezt kérdeztem.
"Na, ez az. Melyik?"
Próbáltam szabadulni, de már a lábam közt volt a keze.
"Papa, papa... kérem, ne... papa, ne..."
"Pepi... én nem hagyom..." - ezt hörögte - "hogy a tanárod... vagy a hitoktatód... ezt csinálja veled..."
Ujja ott volt a vágatban. Elhúzta, szerencsére.
"Én nem hagyom... én megölöm..."
"Nem is, papa... papa..."
Ezt hajtogattam, mire ő:
"Jó... na, azért mondom..."
És elaludt. Még mindig úgy voltam vele, hogy... na ja. Csak magamtól féltem. Ez volt a baj! Annyira felizgatott ezzel a részeges tolakodásával is. Ott volt bennem a veszett vágy, hogy viszonozzam a közeledését. Hogy megbasszon.
Valaki basszon meg végre... és ki más, ha nem ő? Hiszen az a legegyszerűbb. Itt van velem egy ágyban. Csak azt nem tudtam, mit tegyek. Csábítsam el? Hátha csak ellenőrizni akar, kipróbálja, milyen vagyok? Rendes lány lettem-e? Nehéz volt ez az egész! Nehéz. De pár éj telt csak, aztán megint a papa érintgetéseire ébredtem. Pedig olyan mélyen aludtam már. Ott feküdt, hozzám simulva, a mellemet már le is meztelenítette, bimbóival játszott. De olyan gyengéden, olyan érzéssel, hogy már felébredésem előtt álltak. Félálomban éreztem kíváncsiságomat, most mi lesz, csakugyan? Sejtettem már, mit akarna ő. De rettentően szégyelltem magam, és abban sem lehettem biztos, nem újabb "erkölcsi kipróbálásomról" van-e szó. Akkor a bal mellem bimbóját mohón szopni kezdte. Beleborzongtam. Próbáltam mégis úgy tenni, mintha aludnék. Apám folytatta a szopást, akkor összenyomta két kis dudámat - mondhatom már így, szépen megnőttek -, de még mindig tartottam magam. Erre ő folytatta. Felhúzta az ingemet, de jó magasra. Vadul kalapált a szívem. Féltem, de be is voltam gerjedve. Az ágyon ült mellettem - és széthúzta két lábamat. Hagytam a papát, tegyen, amit akar. Mégis, hogy a hasítékhoz ért, összerándultam. Ettől megijedt. Abbahagyta a műveletet. Úgy tettem, mintha még mindig félálomban esne meg velem az egész. Rám feküdt. Épp csak a farka hegyével érintett meg. Horkolni kezdtem. Nem hatolt belém. Kézi munkát végzett. Eredményesen, mert hamarosan éreztem magamon a lucskot. Most már tudtam, mit akar. Hogy ez nem próbatétel. De tovább játszottam az alvót. Másnap éjszaka azonban nem aludtam el. Vártam - rá. Arra, hogy mi lesz. Színleltem persze az alvást. Mikor elhitte, rám mászott. Lemeztelenítette az altestemet. De mást gondolt. Megint a melleimet kezdte szopogatni. Ilyeneket suttogott:
"Cukorfalatom..."
Kicsit megtáncoltattam a seggem, de úgy, hogy hihető legyen: alszom, s talán álmodom az egészet. Nem is tudtam, ez egy szép álom, vagy netán egy rémálom. Végre úgy döntött, elérkezett a pillanat. Szétfeszítette a lábam, nekilódult. Dákója hamarosan ott volt bennem. Rendesen, mint addig bárkié. Úgy. Éreztem, nem színlelhetek tovább. Olyan erőteljesen lökdösött, hogy meg kellett szólalnom.
"Apa... mit csinál..."
S mert hallgatott, és mert csak löködött, így folytattam:
"Jaj, papa... az ég szerelmére... ne..."
"Pepi..."
Így nyögött. Mi van...? Te vagy az? Hol vagyok?"
"Bennem, papa..."
Ezt mondtam.
"De nem szabad...!"
"Jesszus... alszom... aludtam, Pepi, nem tudtam, te vagy az... azt hittem, valaki más..."
Ennek ellenére sem húzta ki belőlem a farkát.
"Papa... de maga épp megdug engem... hallja?"
Ennek ellenére sem tettem semmiféle ellenintézkedést, hogy kilökjem magamból!
"Pepi... nem, ez... ez nem te vagy... Pepikém..."
Ilyet se mondott még nekem. Pepikém!
"De papa, ez halálos bűn... félek... jaj, papa... még, még... gyere... gyere, te..."
Azt sem tudtam, mit beszélek. Akartam, akartam, akartam.
"Itt vagyok, Pepi..."
És vagdosott, mint a veszettség.
"De nem, papa... ez bűn, halálos bűn... még, még... jaj, ez jó, megvagyok... papa..."
"Megvagy, az enyém vagy, Pepi..." - hörögte, és szája a mellemet kereste.
"Papa..."
Kirántotta, odaélvezett a hasamra.
"Jaj, papa..." - nyögtem.
"Ez jó volt. De forró..."
A gecijére értettem.
"Jó volt, Pepi... jó?"
"Jó, nagyon... papa... amikor csak akarja, jöjjön... én itt leszek..."
"Minden éjszaka?"
Ezt zihálta.
"Minden éjszaka" - ismételtem.
"Jaj, te..."
"Te..." - nyögtem, de aztán illendőbben hozzátettem:
"Papa, maga nagyon jó volt..."
"Pepi..."
És ez így ment tovább. Ha nem a papa lett volna az, esküszöm, bekapom, de így csak egymás karjában aludtunk el, ennyi volt a többi. Másnap az apám olyan félénk és riadt volt, mint még soha. Halkan beszélt velem, nem nézett a szemembe. Én sem nagyon törekedtem társalgásra, estig nem is láttuk egymást aztán. De ahogy lefeküdt, odabújtam mellé.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.2 pont (40 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 A57L 2014. 11. 6. csütörtök 06:56
Néha kicsit unalmas.
#4 genius33 2013. 01. 25. péntek 13:50
Nagyon jó lett!
#3 pimaszub 2012. 03. 28. szerda 07:21
Nekem tetszik.
#2 tiborg 2011. 10. 26. szerda 01:45
Sablonos,de OK.
#1 Törté-Net 2008. 11. 18. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?