Egy kis bécsi kurva emlékezései 8. rész

Franz egyre a Reinthalerné után koslatott, kúrni szeretett volna vele. Figyeltem a nőt én is, csupán hogy a bátyámnak minden újabb hírt elmondhassak róla. Hogyan hetyerészik a ház kapujában mindenféle alakkal, tréfálkozik velük így – úgy, és nagyon el tudtam képzelni, hogy ezek is megjárták már őnagysága altáját. Még hogy őnagysága! Jó, ha úgy vesszük, kurvának nagy kurva lehetett. Egy biztos, a Horak úr nyilván megkefélte már. A sörösember. Nap mint nap jött a Horak úr kocsival, hordókkal, a söröslovak megálltak a házak elott, kocsmák elott, aztán kezdődött a lerakodás, felrakodás, és közibe nyilván befért valami más, úgy értem, a Reinthalerné "közibe" is. Házunk pincéjében volt ugyanis egy sörraktár. Milyen lehet egy ilyen sörszagú fasz, gondoltam bizony már magam is, és nem voltam közömbös a Horak úr iránt.

Lehetett úgy jó harmincas a Horak úr, pozsgás – piros arc, atlétatermet, kis szőke bajusz, kopaszra borotvált, szépen gömbölyödo kuglifej, egyik fülében aranykarika. Ez főleg nagyon vonzott engem. Egyáltalán, a Horak urat kimondott férfiszépségnek tartottam akkoriban. És akkor még az öltözéke! A pikémellény, netán a már – már vasárnapias, galambszürke, gyöngyhalvány öltöny! Nem volt semmiség az örökös óralánca sem, súlyos ezüstlánc, rajta fityego: egy kis sellő, pucéran! Bámultam ezt a férfitornyot, és egyre többször gondoltam, mekkora lehet a lába közt a lényeg. És a fenébe kívántam a Reinthalernét, amiért olyan hegyesen – begyesen társalog és édeleg a Horak úrral. Igen, begyesen, mert a blúzából a fél melle kilátszott, a szoknyáján meg, nem volt vitás, csak egyet kellett rántani, és nem volt az kétséges, hogy a könynyű vörös – vörös! – selyem és a fekete redok alatt tök pucér. És így társalgott, édeskedett a Horak úrral. Rohadt kurva, gondoltam. Hát egy nap a Horak úr, épp pikémellényesen, ott állt a Reinthalernéval szemközt, szőke – szőrös keze kinyúlt, elmarta a dög kurva mellét, de a Reinthalerné rácsapott a mancsra, úgy "ejnye – ejnye – rossz – fiú" modorban, de a Horak addigra már csavarintott egyet a bimbóján, és láttam, a Reinthalerné szeme kéjben úszik. És a söröshordók lovagja nem adta alább. Vagyis épp hogy alább kezdett kereskedni. Mint aki azt mondja, jó, akkor nézzünk másik változatot. És a Reinthalerné könnyű szoknyáját grabancolta meg a Reinthalerné lába közt, de akármibe lefogadtam volna, a selyemanyaggal a pinaszőr is a kezében volt már.