Egy kis bécsi kurva emlékezései 1. rész

Szavazás átlaga: 7.63 pont (73 szavazat)
Megjelenés: 2008. augusztus 4.
Hossz: 12 240 karakter
Elolvasva: 3 828 alkalommal
Eredeti író: Josefine Mutzenbacher
Előrebocsátva

Josefine Mutzenbacher - akit valójában nem így hívtak - Bécsben született, 1852. február 20-án, az akkor még külkerületnek számító Hernalsban. Itt hamar kivívta az erkölcsrendészet megkülönböztetett figyelmét, bár eleinte csak szerényebb örömtanyákon forgolódott. Felfigyelt azonban adottságaira és tehetségére egy választékosabb kuplerájosnő is, aki a jobb köröket látta el virgonc pipihússal, s ilyesmire az 1873-as évben, a Nagy Kiállítás és az általános fellendülés idején érthetően nagy igények mutatkoztak. Josefine akkor egy orosz úrral tűnt el Bécsből, ahová azonban néhány év múlva ismét visszatért - vissza bizony, méghozzá fényűző gazdagon. Szülővárosa vezető kurvái között tartották számon még 1894-ben is, öltözködésének és meztelenkedésének választékos eleganciájával egyaránt kitűnvén, s a kívánatosnál is kívánatosabbnak mutatkozván. Saját kívánságainak kielégítésére pediglen szép kis birtokot vásárolt Klagenfurt közelében, itt töltötte későbbi magányos napjait, melyeknek kies élményéhez azonban csakhamar veszedelmes betegség társult, sajnálatos női baj, amely később végzett is vele. Közben viszont papírra vetette zsenge és érettebb fiatalságának elsősorban nem a szíveket facsaró történetét. A kéziratot akkor, épp a halálát hozó műtét előtt, operáló orvosának adta át. S tegyük félre itt az eddigi tréfát: meghökkentő dokumentumhoz jutott ekképpen a világ: a test pucérkodásai után kitárulkozott a lélek is, bizony, Josefine Mutzenbacher nem röstellte feltárni titkait, és ama régi kor, a régi Bécs oly erkölcsrajzulatát adta, melyet a mi modern időnk szerelmi szivárványvilága is tündöklőnek találhat. Ami az itt ezennel olvasható könyvet illeti, a kis ribanc feljegyzésein alig-alig változtattunk. Legföljebb apró stiláris javítgatásokra vetemedtünk, s nem tűrtünk olyan elvetemültséget, hogy Josefine emlékezéseiben a benne megfordult urak és személyek a maguk "becsületes nevén" szerepeljenek. Kis céda barátnénk - ennyit csak a pontosság kedvéért - 1904-ben halt meg egy jó hírű szanatóriumban.

Az eredeti kiadás gondozói
Hallani: akik fiatalságukban a legbuzgóbban teszik szét s még széjjelebb a lábukat, öregségükben annál áhítatosabban kulcsolják imára kezüket. Nálam e széttárások és kulcsolások így semminek sem kulcsai. Egyszerűbbre foghatjuk. Hamar belekóstoltam a kurválkodásba, aztán jött minden, aminek jönnie kellett – és de jól jött! –, és jött mindenhol: ágyban, asztalon, széken, padokon, nyirkos falnak döntve, fűben heverve, sötét kapualjakban, lakosztályokban (ah, chambres separées! ), vonaton első-, másod-, harmadosztályon, laktanyában, bordélyházban, sitten, ám mindebből semmit, de semmit meg nem bántam soha. Persze, eljárt felettem az idő, lassan fogyatkoznak a gyönyör képességei a sokat próbált test különféle tájain; mit mondjak, virultam és elvirultam, jómódú vagyok mindeközben, csak olyan, de olyan magányos. Annak ellenére azonban, hogy az igaz istenhitet soha ki nem fetrengtem magamból, bűnbánatra nem fanyalodom! Itt se kerteljünk. Én, aki a nyomor virágaként láttam meg a napvilágot, szépséges és mohó testem jóvoltából mindvégig a fényben éltem. Nem is tudnám megmondani, mily hamar, igen, szélsebesen felébredtek porcikáimban a bűnök kezdeményei, aztán rajta! Rajtam! Rajtuk!

Züllött lettem volna? A csudát. Akkor züllöttem volna a mélyek mélyére, ha úgy élek, mint szerencsétlen sorstársnőim, akik szegényházban végezték – fiatalon! –, netán elaggott proletárasszonyként gürcöltek görbülésig, rogyásig. Hát én nem fulladtam bele a külváros mocsarába. Szépen kiművelődtem, s ezt ősi mesterségem művelésének köszönhettem, ne szerénykedjünk, a kurválkodás a legkiválóbb férfiak társaságába kerített-sikerített, és nem sokat vesztegettem időmet. Okultam, miközben "okítottam", s ezen okból megtanulhattam elsősorban azt, hogy mi, szegény nyomorult nők egyáltalán nem vagyunk oly romlottak és bűnösek, mint mondani szokás rólunk. Megismertem a világot, szélesült látóköröm, és ezt, utoljára ismétlem, annak köszönhettem, hogy nem szégyelltem itt meg ott, ezzel meg amazzal forgolódni. Ha ez "hitványság"...?! És megkérdezhetik most, emez irományommal mit akarok fitogtatni. Műveltségemet, vagy azt, amit műveltem? Egyik kérdés se jó. A már említett végtelen magány vesz rá, hogy papírra vessem az emlékeimet.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 6 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 7.63 pont (73 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T
Tom57
2024. április 28. 00:56
#13
Nagyon régen én olvastam már és láttam filmen is.
1
én55
2023. november 3. 15:04
#12
Talán az első pornó filmek között volt.
1
v
vasas62
2023. június 21. 13:44
#11
Már gyerek kortól?
1
Fluxus
2021. április 5. 11:35
#10
Régen a filmet láttam.
1
Andreas6
2019. július 5. 08:52
#9
Kellemes olvasmány.
1
j
joe013
2019. május 16. 18:01
#8
biztató kezdet...
1
deajk2008
2016. november 12. 11:54
#7
érdekes és nagyon tetszett... 8p
1
a
A57L
2014. február 21. 04:55
#6
Nem rossz.
1
t
tiborg
2011. október 8. 07:49
#4
Erdekes emlekeket hoz fel. Szep ifjusag, jojj vissza egy szora....
1
Ati
2008. augusztus 6. 00:33
#3
Én meg láttam 1988-ban pornó filmen.
1
Kika
2008. augusztus 4. 09:56
#2
Ezt lattam szinpadon, tok jo volt. Akit erdekel javaslom kukkolja meg, hebe-hoba jatszak Budapesten, a Spinoza hazban.
1
T
Törté-Net
2008. augusztus 4. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1