A+ A-

Egy kis bécsi kurva emlékezései 15. rész

Eredeti író: Josefine Mutzenbacher
Majd anyám lepattant az Ekhard úr combjairól, odahajolt a két lába közé, szopni kezdte a fényesítendő szerszámot, és el tudtam képzelni, milyen hálás arccal teszi ezt. Az Ekhard úr, akinek értelemszerűen nem volt tele a szája, alkalmas volt rá, hogy anyámat megkérdezze:
"Na, és akkor ezentúl majd együtt leszünk hébe - hóba?"
"Amikor akarod, minden délelőtt egyedül vagyok itthon", - így anyám.
"Rendesen?"
"Jaj, ne bánts, te", - mondta anyám, és hol a száját, hol az Ekhard úr szerszámát törölgette.
"Az ám, de holnap nekem már be kell mennem az üzletbe délelőtt..."
Anyám készen állt a megoldással. Nem csodáltam!
"Jó, akkor majd kimegyek hozzád éjszaka a konyhába... mikor a férjem a kocsmában van."
"Hát a gyerekek?"
"Ugyan, azok alszanak..."
Ekhard rám gondolhatott, mert a hangjában némi fenntartással mondta:
"Hát azt nem veheti az ember soha olyan biztosra, hogy a gyerekek alszanak."
"Ezek alszanak, hidd el nekem", - mondta anyám.
"Azt se hallották meg soha, mikor a férjemmel basztunk..."
Ekhard úrnak megint rám kellett gondolnia rögtön. Rájöttem, hogy anyám egy ideje ismét bekapta Ekhard úr ellenállhatatlan szerszámát, aztán mindig csak akkor eresztette el, ha ő beszélt. De most Ekhard úr vette át a parancsnokságot megint:
"Te, leverünk gyorsan még egy numerát... aztán be is fejeztük mára."
"Ne... te..." - így tiltakozott anyám.
"Ilyen gyorsan azt nem lehet... De, de... jön nekem megint... elélvezek... csak ha rá gondolok... ha a farkadra nézek... te... de akkor tényleg gyorsan."
Árnyképe végigvágta magát az ágyon, repült az árnyékszoknya.
"Ne így", - rendelkezett Ekhard úr, - "fordulj most hasra."
De ez sem volt elég. Ekhard úr úgy állította oda az ágyhoz, hogy feje a párnára támaszkodjék, a segge meg felmutasson a magasba, és akkor ő maga hátulról hirtelen, nagy erővel megdugta. Anyám csak egy iszonyú hörgést hallatott, de utána már jött az elhaló sóhaj:
"Hallod... megint elélvezek... ez nem lehet... nem le... nem lehet..."
Nagy keservesen nyögte ki, szánalmasan:
"Nem lehet, nem lehet... igaz..."
Igaz volt pedig. Olyannyira, hogy Ekhard Mester is megerősítette, és erős farkát kiragadva, még egy jókorát kanyarítva vele anyámba hátulról, azt kiáltotta:
"Elsül!"
Most én jövök, jutott az eszembe. De a dolog az Ekhard úrnak is megerőltetést - vagy nagy élményt - okozott már, mert szintén erősen hörögcsélt közben. Végérvényes mozdulattal húzta ki s gombolta el farkát, és már ülto helyben kezdte homlokáról törölgetni a verítéket. Anyám leemelte a mosdóállványról a lavórt, a földre tette, mosogatni kezdte benne a boldogabbik felét. Hogy ezzel megvolt, odalépett Ekhardhoz. Melle kilógott még a blúzból. Odanyújtotta az egyiket:
"Még egy puszit", - azt mondta, majd a másikat is. Ekhard alapos csöcsszopása után anyám is visszagombolkozott.
"Talán már ma este kimegyek hozzád a konyhába", - mondta anyám. Ekhard azt felelte:
"Na, hát jó, nagyon fogok örülni..."
Anyám viszont, és anélkül, hogy tudta volna, rólam beszél, a kis ribanc témáját hozta elo:
"Na, és mi van azzal a kis ribanccal, akivel hatot élveztél?"
"Mi lenne vele?"
Ezt kérdezte csodálkozást színlelve Ekhard. Anyám egyértelművé tette a kérdés lényegét:
"Azt a kis... repedtsarkút, azt is dugdosni akarod még... eztán?"
Na, ennek megörültem, rég szerettem volna ugyanis, ha "repedtsarkúnak" neveznek, bár nem értettem a szó jelentését, de úgy éreztem, rangot ad.
"Hogy azt?", - vigyorodott el Ekhard.
"Mi a csoda, csak nem vagy máris féltékeny?"
"És ha az vagyok", - vágta oda anyám, - "és ha azt akarom, hogy mostantól csak engem dugj meg?"
Szinte parancsoló volt a hangja. Ejha!
"De hát te se csak velem baszol", - mondta igen találóan az Ekhard úr. Anyám megdöbbent.
"Hogy én? Merthogy kivel basznék én még terajtad kívül?"
"Hát a férjeddel... vagy nem?"
"Jaj, hát azt... sose engedem többé magamra."
"Már hogy lesz az? Ha kefélni akar, mit csinálsz?"
"Na, hát az két - három hetente, ha egyszer akar, az is sok, az neked ne jelentsen fejfájást" - mondta anyám.
"Vagy hogy mit csinál velem. Bedugja, megforgatja kétszerháromszor, már húzza is ki, aztán kész."
"Értem", - mondta erre az Ekhard, - "hát én meg a kis puncibabámat is csak két - három hetente fogom egyszer megtömni, vagyis hát épp csak bedugom neki egy kicsit, aztán kvittek vagyunk."
"Vigyázz te azzal", - intette anyám, - "nagyon vigyázz. Elkapnak egyszer, aztán már a bíróságon találod magad."
Ekhard nevetett:
"Nem, nem, te csak ne félj, engem ugyan el nem kapnak. És téged semmivel se rövidítelek meg, ha egyszeregyszer szegre - végre kapom a kis leányzót, aztán megmutatom neki, mire jó a micsodája."
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.91 pont (35 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 deajk2008 2016. 11. 19. szombat 01:05
Nekem ez a resz is nagyon tetszett... Folytasd ez nagyon izgato tud lenni 8p lett
#4 genius33 2013. 01. 25. péntek 13:54
Nagyon jó! smile
#3 egy ember 2008. 10. 28. kedd 19:53
Szerintem meg teljesen jó a történet, és ha nem teszi fel, soha nem találtam volna meg. Csak ezért a sztoriért vagyok tag.
#2 énvagyok 2008. 10. 27. hétfő 01:16
Úgy gondolom, más tollával ékeskedni nem egy elegáns dolog. Főleg nem jogtalan hasznot is húzni belőle.
Ezért 1 pont
#1 Törté-Net 2008. 10. 27. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?