A+ A-

Egy kis bécsi kurva emlékezései 9. rész

Eredeti író: Josefine Mutzenbacher
- "Nem ismertem én semmiféle Ferdlt..."
Ez kicsit úgy csalódás volt nekem, hát tovább erősködtem:
- "De, de, biztosan ismerte..."
Rám sandított:
- "Sehogy sem ugrik be..."
Most úgy éreztem, fokoznom kell a nyomást.
- "Jaj, Reinthaler asszony", mondtam.
- "A Ferdl volt az, aki segített magának egyszer lehozni a padlásról a mosást."
Láthatóan megrezzent. Akkor ennyit mondott csak:
- "A padlásról...? Vagy úgy. Na, így valami már rémlik."
Lik, gondoltam én kajánul. S folytatnom kellett:
- "Reinthaler asszony, a Ferdl azt mondta... na, mondott valamit."
Közbevágott:
- "Tartsd a szád, ha a Ferdl mondott valamit. A kis szar."
És ezzel a dolog el is volt intézve. Pár nap múlva találkoztam Horak úrral. Épp ment le a pincébe.
- "Csókolom", - köszöntem neki. Vagyis hogy "kezi' csókolom", ahogy illik. Csak hogy felhívjam magamra a figyelmét. Merthogy talán még emlékezik rám. Végigmért, rájött, ki vagyok, azt mondta:
- "Gyere csak... kísérj le a pincébe... van kedved hozzá?"
Na, de még hogy mennyire! Lent nyomban megállt a sötét folyosón, aztán elkapta a fejem, a testemet szorosan magához húzta, kezdett nyomni lefelé, de már tudtam, hova, a farka kemény volt, egyből megragadtam. És kihámoztam a nadrágjából, aztán elkezdtem más módon, annak a rendjén, hámozni.
- "Te... érted a dolgod... nagy varázslónő vagy... te kis büdös ringyó... te édes" - hörögte. Nem feleltem, büszkeség járt át, meg valami egyéb is; és a lényeg az volt, hogy megfeleljek végül a várakozásainak. Várakozása, farkán mérve, nem volt csekély. Járt a kezem sebesen. Megcsiklandoztam a heréit is. A makkján a bőr most már szabadon szaladgált. Oda - vissza.
- "Kapd be", - zihálta.
- "Kapd be."
Nem akartam, de nem azért, mintha nem kellett volna, hanem mert az volt a vágyam, ő legyen az, aki fölavat lenn. Ott alul. A Horak úr, igen. Ezzel a hegyes pengéjével.
- "Kapsz egy forintot", - mondta akkor, - "ha megint a szádba veszel."
Most végre volt mit elutasítanom.
- "Nem az kell nekem. Hanem hogy úgy csinálja, mint a Reinthalernéval."
- "Micsoda? Basszalak meg? Rendesen?"
- "Igen."
- "De picinyem, te ahhoz még egy kicsit fiatalka vagy."
És csak ámult - bámult, éreztem, meg is lottyadt kicsit a kezemben.
- "Dehogy vagyok. Megbaszhat rendesen, ha mondom" - és hozzátettem: - "... én érzem azt, nem más."
Mert érezni akartam, érezni akartam a Horak urat, ahogy a farka belém sül.
- "Szőrös se vagy még lenn", tiltakozott.
- "Az nem számít. Majd leszek."
Mert azt akartam, dugjon meg. Dugja föl... a torkomig akár, de lentről. Lentről! Meg voltam veszve.
- "Na, és csináltad már... lent is?"
- "Nem is egyszer."
Felkapott akkor, ahogy a Reinthalernét, átkulcsoltam a lábammal a vastag derekát. Éreztem a szíve verését. Fél kézzel átölelt, én két kézzel csimpaszkodtam a nyakába. A másik kezével lemeztelenített. Éreztem, ahogy a farka hegyével a bejárást keresi. Riszáltam, ráztam a farom, ahogy bírtam, hogy magamba csavarjam a farkát, de nem ment. Horak úr gondolt egyet, azt mondta:
- "Várjál már, te, így talán könnyebben boldogulunk..."
És letett a földre, láttam közben, milyen vörösre dörgölte máris a farkát a pinámon. Odaült akkor egy alacsony hordóra, maga elé gurított egy még kisebbet, arra ráhajlított, vagy inkább ráhajított, hasmánt. A seggem volt feléje. Ismét feltűrte a szoknyám, azt mondta:
- "Így maradj! És kapaszkodj!"
Nyilván, hogy a hordóba. Döbbenten tapasztalhattam, hogy a seggem lika körül matat a bunkójával, vagy a "pengéjével", ahogy én neveztem a szerszámát, és felordítottam.
- "Csönd legyen már, te", - mondta suttogva, - "akkor visíts csak, ha tényleg fáj. Túl fogod élni."
És akkor, bár ujjaival a pinámat birizgálta, a faszával jó mélyre behatolt a seggembe. Fájt, de nem mertem szólni, visítani meg végképp eszembe nem jutott volna, hogy is ne, abból lett volna a fél utcára szóló botrány.
- "Na?"
Ezt kérdezte.
- "Aha..."
Így ziháltam.
- "Jó, de most akkor fáj, nem fáj?"
- "Nem nagyon" - füllentettem. Holott a poklok kínjait éltem át! De akkor ezt mind messze feledtette a nagy löket. Mélyen benn volt a Horak úr a seggemben, vagyis hát a faszának így is csak a felével, tudtam én azt jól, ahogy hátranyúltam. Eltolta a kezem, folytatta a lökdösődést. Hogy bennem egy ekkora farok élvezkedjen! Hihetetlen volt. A gyönyör leírhatatlan érzésébe, persze, fájdalom vegyült jócskán, de ki bánta azt. Volt az egészben még valami. Egy vad előérzet. Hogy ilyen lesz... sőt, még sokkal jobb, elmondhatatlanul jobb, mikor tényleg a pinámat vagdossa a Horak úr... vagy akárki. Mikor már ez is elmondhatatlanul csodás volt! Igen, azt el nem mondhatom, milyen elmondhatatlanul. A Horak úr meg egyből rákérdezett:
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.59 pont (37 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 deajk2008 2016. 11. 19. szombat 00:50
Szeretem az analszexet... 8p
#1 Törté-Net 2008. 09. 22. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?