A+ A-

Egy kis bécsi kurva emlékezései 11. rész

Eredeti író: Josefine Mutzenbacher
Csak mosolyogtam. És Alois, aki a nő túlfelén ült, a hatalmas keblek felett szintén rám nézett. Klementine azt kérdezte továbbá:
"Ismered már ezt a figurát?"
Figurát? Válasz helyett megint csak mosolyogtam. Az öregecske nő tovább faggatott.
"Csinálták már így veled? Csináltad már így?"
Ég tudja, miért, ezzel a nővel szemben nem akartam tagadni a dolgot. De igent se mertem volna mondani, így harmadszor is elmosolyodtam, és olyan szemérmetlen vigyorra szaladt a szám, hogy azt nyugodtan értelmezhette úgy az Alois "dadája", mint aki néma beismerő vallomást tesz, de büszkélkedni a világért sem akarna. Klementine így vélekedett:
"Kiderül mindjárt."
Azzal már gyűrte is, tűrte is föl a szoknyám, nyúlt a lábam közé, de jó alaposan, meg is tekintette, ekképpen mondta:
"Hű, a nemjóját, itt azért már estek némely dolgok!"
Észbe se kaphattam, kisujjával már furakodott fel a lyukba. Felkiáltott:
"De hát itt már be lehet hatolni!"
E közlése jószerint Aloisnak szólt, s egyenest neki mondta aztán:
"Alois, itt már behatolhatsz!"
E szavak hallatán megrezzentem, kicsit rám jött valami borzongás is, és akkor Klementine rögvest feltette a kérdések kérdését:
"Megbasszon az Alois, de most, rögtön, rendben?"
Tétovázás nélkül azt feleltem erre, hogy:
"Meg."
Miért, már azt hitte, a végén csak nekem nem lesz részem itt semmiben? Állhatok üres kézzel, üres mindennel. Hát Klementine az Aloishoz fordult megint, azt mondta:
"Na, szép fiúka, meg akarod kettyinteni a szép kislányt? Hm?"
Alois felállt, közeledett volna hozzám. De Klementine visszafogta.
"Várj", - közölte, - "előbb rendbe kell hoznom a farkincádat."
Ez az elővigyázatosság nyilvánvalóan jogos volt, mert a "farkinca" eléggé gyalázatosan lehasznált állapotban leledzett. Kicsit sokat vállalt agára a nemes szerszám a klementinei küzdelmekben. Nem vitás, magam is rendbe hozhattam volna, csak hát Klementine módszerével mégsem. Mert addig rendben, hogy a szájába vette, kicsit megnyalogatta, de aztán Alois farka oda került a hatalmas keblek közé, melyeket az öregecske kéjlány összenyomott - dörzsölgetett, hát nem vitás, hogy Alois micsodája olyan jól érezhette ott magát, mintha egy dús far két pofája közt élné világát. A derék Klemeintinét a jelek szerint ez is felizgatta, egyelore tehát ő járt jól megint, és már - már attól féltem, nekem ilyképp sem jut semmi. Klementine szája egyre járt, már úgy értem, mondta a magáét:
"Hát hová lett az én kis Loisom, az Aloisli...? Mikor itt vannak a finom cicik, a jó nagy cicik, hé? Micsoda...? Hogy lassan mintha erőre kapna...? Hát el is várom... Hát ki kamatyolt az imént olyan szépen...? Ki kefélte meg a hű Klementinét? Ki? Ha nem a Loisl... akkor kicsoda? Na, Loisl, Loisl..."
Így gügyögött védencének, aztán hozzám fordult, így közölte:
"Tudod... éjnek évadján... mikor már csöndes a világ... a kicsi Loisl idelopakszik a díványra... a jó Klementinéhez... itt aztán... éli világát... jól megvagyunk egymással... Alois és Klementine... és a Klementinétől sokat tanult ő, ugye, sokat tanultál... ugye, meg fogod mutatni ennek a kis cukorfalatnak is, na, Loisl..."
Mondom, már tényleg attól féltem, hogy nekem itt befellegzett, amikor az Alois farka váratlanul előbukkant a dudák közül, s ő maga azt kérdezte:
"Akkor most vegyem sorra a Pepit...?"
És a szerszáma ismét szálegyenesen állt, és alig bírtam visszafogni magam, hogy el ne kapjam, csak közben folyton retteghettem is, nem fogja - e végül ez az ocsmány nőszemély megtiltani. Hogy aztán mi volt az igazi indítéka: a hallgatásomat akarta - e megnyerni az engedélye révén, vagy ő maga akarta élvezni a baszás látványát, máig nem tudnám megmondani, na. Fő az, hogy áldását adta a dologra, félrehúzódott a díványon. Odadőlhettem, ölébe kellett hajtanom a fejem. Alois akkor nekilátott, rám mászott, eloször is felhajtotta szoknyámat, majd - ugyanolyan komoly arccal - tágítgatni kezdte a rést, s kézi munkája után ugyanazzal a váratlansággal és hirtelenséggel vágta belém a szerszámot, mint a pincében előző nap. Csak akkor álló testhelyzetben csináltuk. De jó lett volna mondanom neki valami kedveset, megsimogatni a fejét, hálásan, igen, mert ütemes lökései nyomán a velő megremegett a csontjaimban. Olyan jó volt az egész! De Klementine miatt szégyenlős lettem hirtelen, annyira fura volt, ahogy az arcomba bámul. Néma maradtam hát, az öregecske leányzó annál többet beszélt.
"Jó?", - kérdezte - "Na, élvezed?"
"Nagyon", - feleltem.
"Rendesen benned van?"
"Tövig", - nyögtem. Klementine karja akkor meglendült, s keze, a húsos kis fehér mancs, hamarosan ott tapizott a lukam körül, és Alois heréit is fogdosni kezdte. Nyögtem, már csak azért is, mert fejem a két nagy duda közé csúszott, s attól kellett félnem, megfulladok. Újabb érdeklődésére, hogy jó - e a dolog, nem feleltem, csak pislogtam, majd behunytam a szemem.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.76 pont (33 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 deajk2008 2016. 11. 19. szombat 00:53
Jok ezek az analszex reszek...
#2 tiborg 2011. 10. 9. vasárnap 07:26
Ebben a reszben kapott eloszor penzt szolgalataiert, innen szamit kurvanak!! AZ elozo 10 resz csak egy rakoncatlan kislany szekszualis novekedeset abrazolta.
#1 Törté-Net 2008. 10. 7. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?