A+ A-

Egy kis bécsi kurva emlékezései 7. rész

Eredeti író: Josefine Mutzenbacher
Franznak azonban el nem árultam volna, efféle beszélgetéseink során mindegyre csak vágyódva sóhajtoztam, de jó is lenne egy felnőtt farkát a kezem közé kapni, és igyekeztem a társalgást inkább a Reinthalernéra terelni. Mert a Franz folyton azon volt, hogy ez a nő felfigyeljen rá, szóval hogy rajta lehessen - vagy alatta - , arról álmodott, hogy a mosott ruhát egyszer ő is elsegíthesse neki a Gyönyörök Kapujáig. Amióta az Ekhard úr megdurungolt, csak még inkább ácsingóztam az érett férfiakra - vagy hát arra, hogy ők ácsingózzanak érettem. Csak éppenséggel ehhez kellett volna érettebbnek lennem. Miközben érett voltam én, tökre érett - és a szó legszorosabb értelmében mégse.
Mindenesetre, az Ekhard úrnál maradván, egyre az ő farka lebegett lelki szemeim előtt, így néztem meg magamnak az utcán a férfiakat, elképzelve: mi lenne, ha...? Igen, ahogy a térdükre vehetnének, és legalább a két farpofám közé, netán a számba dugnák a micsodájukat. Ezt a férfiak észre is vették, s volt, amelyik megállt, intett nekem, kövessem, de nem mertem, holott pedig tiszta lucsok kezdtem lenni már ott lenn, ha mástól nem, a verítéktől. Tény, hogy ezek az integetések felbátorítottak, így kezdtem kijárni a Fürstenfeldre, merthogy az jó nyugalmas, dugi hely, és bíztam benne, hogy ott II. Ekhard Mesterre akadhatok. Egy alkalommal alkonyatig elmaradtam a kellemes ligetekben bóklászva, s hogy hazafelé indultam volna, mit látok, egy katona bámul a képembe, egészen váratlanul. Láttam döbbenetét, de nem szólt egy szót se, ment tovább. Gyorsan megbizonyosodtam felőle, hogy kettonkön kívül sehol senki - és máris utána fordultam. A katona is hátrasandított, mosolyogva nyugtázta, hogy bámulom, ám csak egy futó mosolyt kapott tőlem, aztán indultam rögtön tovább. Szívem persze vadul vert. Hát megkockáztattam még egy hátrapillantást, s akkor már láttam, a katona ott áll, és nevet felém. Éreztem, lángba borul a puncim azonnal, s kíváncsiságom is a csúcs felé közeledett. Erre a katona sietős léptekkel megindult visszafelé - felém. Nem mozdultam. Lehajolt hozzám, azt kérdezte:
- "Egymagadban vagy...?"
Biccentettem.
- "Na, akkor gyere", - szólított fel, és már indult is a bokrok irányába. Bukdácsolva haladtam utána, most már csaknem kiesett a szívem a mellembol, úgy izgultam. Meg nem csak "úgy". Mi lesz? Alighogy a bokrok közé értünk, a katona, se szó, se beszéd, a földre lökött, és akkor már rajtam is volt. Éreztem a fütyijét a lábam közt, nyomult a pinám felé. Odakaptam, egyrészt, hogy fogást kereshessek rajta, másfelől meg hogy már nehogy...! Mert azon volt ez a vitéz, hogy esetleg úgy istenigazából belém hatolhat. Makacsnak bizonyult. Hol a kezével munkálkodott vágatomon - dombomon, hol meg a farkát próbálta a lukamba juttatni. Ettől halálosan megborzongtam, őt ez még jobban felizgatta. Csak az egész annyira fájt, már így is! Éreztem, itt baj lesz. Mert a katona az egyik kezével a fütyülojét fogta, a másikkal a combjaimat feszítgette szétés széjjelebb. És fütyült minden tiltakozásomra. A bunkó már valamelyest a lukamban járt, és tényleg nem tudtam, mi lesz. Védtelen voltam. Akkor szerencsére elered a Nagy Ömlés, a katona belém spriccelt, majd mint aki jól végezte dolgát, elsietett.
Magam is kikászálódtam a bokorból, akkor láttam, emberem ott áll a rét túlsó végén, vizel. Na jó, sietve indultam haza. De alig tettem így pár lépést, halálos döbbenettel kellett megtorpannom, mert valaki vállon veregetett. Egy kis kölyök volt az, alacsonyabb is nálam, lehet, merthogy fiatalabb. Azt kérdezte:
- "Hé, mit csináltál te azzal a katonával?"
Erre én dühösen néztem rá, azt kiabáltam:
- "Semmit se!"
De ő csak nevetett gúnyosan:
- "Semmit? Az neked semmi? Láttam, amit láttam, és az nem volt semmi!"
Rémülten néztem rá. De azért csak folytattam, mit tehettem:
- "Semmit se csináltam, hallod, te kis piszok. És most kotródj, tünés."
A keze azonban már ott volt a két combom közt.
- "Kis szajha, jól tudod, miről beszélek. Milyen volt? Próbáld ki velem még egyszer!"
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.28 pont (32 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#1 Törté-Net 2008. 09. 10. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?