A+ A-

Egy kis bécsi kurva emlékezései 13. rész

Eredeti író: Josefine Mutzenbacher
Ebben a pillanatban nyílt az ajtó. Ekhard úr volt az, váratlanul egy kicsit korábban érkezett haza. Megmentőm lesz, éreztem! Van még igazságtétel a földön. Ekhard úr meg fogja tenni mindazt, amire Schanitól vágytam. Hát el is köszöntem tőle gyorsan, tuszkoltam kifelé, és szaladtam a konyhába Ekhard úrhoz. Akiről, valljuk be oszintén, az utóbbi időben jócskám meg is feledkeztem, annyira más folyása volt a dolgoknak. Ott volt a Horak úr a pincében, Alois két helyen is, a Klementine, kudarcként a Schani. De most akkor az Ekhard úr...! Emlékeztem a farkára, s hirtelen a fejem tudtam volna a falba verni, hogy én egy ilyen óriás szerszámot így elhanyagoltam. Emlékezem becézgetéseire is, meg hogy a kezemben milyen jó volt az a nagy meleg micsoda, a lábam közt hogy túrt - fúrt, és minden. Ott egye meg a fene a Schanit meg a három nőszemélyt. Ezúttal, megvallom, a Franzról feledkeztem meg, ő ugyanis rendszeresen kettyintgetett - de hát ilyen az emberi lélek. Futottam hát a konyhába, egyenest az Ekhard úrhoz, aki köszönni se ért rá, már ott volt kis kezem a fütyijénél, gomboltam ki a sliccét sebtiben. És suttogtam a fülébe:
"Hamar, hamar! Nehogy megjöjjön közben valaki."
Ekhard úrra komoly hatást tehetett begerjedt állapotom, s ezt nem is tagadhatta volna, olyan hamar feltornyosult a markomban a fütyifurkója. De azért megkérdezte:
"Miért... olyan hamar? Meg egyáltalán, mit akarsz?"
Elszállt belőlem minden létező vagy nem létező szemérem, így ziháltam:
"Baszni akarok, Ekhard úr, baszni, de gyorsan, és jó nagyot!"
Ekhard úr egész teste reszketett. Úgy vetette rám magát, hogy biztos, a földre zuhanunk, mindent ledöntünk... csak ezt nem akartam. Bevonszoltam, persze a farkánál fogva, a szobába, ott vágtam magam végig az ágyon. Ólomsúllyal zuhant rám az Ekhard úr teste, farka tombolva kereste a bejárást. Talán szét is tépett volna, ha engedem. Úgy meg volt vadulva, még énhozzám képest is. Jó, csak én tovább vezéreltem őt, markoltam a durungot, két kézzel méghozzá, alagutat formálva ujjaimból, hogy a bőrt így csusszantsam le, jó hátra, a makkjáról. Forrón lüktetett, külön életet élt az Ekhard úr fasza, és én azt éreztem, megőrülök. De most úgy, ahogyan soha még. Hát hogy is lehettem ilyen hülye, ilyen rohadt kurva hülye - így fogalmaztam! - magamban, hogy az Ekhard úron kívül mást a közelembe engedtem? Az Ekhard úr löketei akkorák voltak közben, hogy kezem alagútja ide - oda, félni lehetett, a szomszédban kötünk ki, a falon át. Sikoltozva kérleltem:
"Basszon... Ekhard úr... basszon, ahogy csak bír... még... még... Ekhard úr... jó, ez jó... kúrjon az Ekhard úr, kúrja a kis Pepit... ne sajnálja..."
Meg ilyeneket mondtam, ahogy visszaemlékszem. És közben az ujjaim közt ott volt a makkja, tenyeremben a tojásai. És ott volt, a kezemben is, meg másomon, pár pillanat múlva egy egész tenger, a sok sűr geci, ami vadul lövellt, lövellt az Ekhard úrból. A kis Pepire, mint magamat is neveztem neki. Jó, hát egy kis élvezet megvolt, gondoltam mindazonáltal csakhamar, hát igen, az ennyi - nem annyi. És jöjjön a többi, és akkor se kell annyiban hagyni. Tény, hogy ezek szép álomképek voltak, de a valóság az Ekhard úr volt, aki ott ül kimerülten, hagyta, törölgessem szárazra a faszát. Mármost én arra szerettem volna megtanítani őt, amit Horak úrtól már tudtam. Vagyis hogy basszon seggbe engem az Ekhard úr is, de amilyen erovel csak bír, és olyan mélyen, ahogy képes. Dugjon valagon! Hát gyurmálni kezdtem a nudliját - kezdett vészesen nokedlivá zsugorodni! - , és itt a Klementinétől tanultakat hasznosítottam. Két ujjal dörzsölgetni a rudat, mutatóujjal cincikélni a makkot. És hogy ezzel nem sokra jutottam, úgy döntöttem, jöjjön a szájmunka. Ha muszáj! Bekaptam hát a puha, de nem csekély méretű tököt, tövig, és nyelvemmel elkezdtem rajta. Kezemmel a szememet is csiklandozó hosszú szőröket csavargattam, vagy épp a tojásokat emelgettem, markolásztam lágyan. Izgatottan vártam, munkámat mikorra fogja a siker bekoronázni. S bekoronázta. Mert a tök egyre keményült, és amikor a végén kiengedtem korántsem szemérmes ajkaim közül, láthattam, csüggedtségén kár lett volna végképp elcsüggednem az imént. Ha a vége jó, minden jó - és az Ekhard úr farkának a vége máris nagyon jónak ígérkezett. És ő máris esett volna nekem, hogy leverje a második numerát, én azonban álljt parancsoltam. Bár hát állt ő most már, mint a cövek. De csak a fülébe suttogtam azért:
"Nem akarja mélyebben is bedugni?"
"De, de!" - így lelkendezett o.
"Mélyebbre... akarom hát. Csak ha egyszer nálad az nem megy."
És ennek bizonyításaképpen úgy bugyellálta máris a puncimat, hogy csaknem felordítottam.
"Na tessék", - mondotta ő. Mire én:
"Jó, jó, de másképp... nem oda!"
"Hanem akkor hogyan?", - tudakolta.
"Hova?"
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.1 pont (39 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 deajk2008 2016. 11. 19. szombat 01:00
Ezek az analszex reszek annyira jok. Olyan elvezhetoek...
#1 Törté-Net 2008. 10. 15. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?