Ulysses hozzászólásai

Uram, egy elismerő főhajtás jár önnek részemről. 🙂 Meglátta a lényeget, amiért felemlegettem a rendíthetetlen kommentelőt. Bárcsak ő lenne a legnagyobb probléma itt!

Szólna valaki "vasas62"-nek, hogy csak napi max. 5 azaz öt hozzászólásért jár az a 3 "T" pont?
Néha az a gyanúm, hogy valami "bot" lehet.

Van ebben minden, még egy kis krimi is. 
Amit viszont hiányolok, az a párbeszédekben a narráció. Helyenként találgatni kell, melyik sort, ki mondta. Segíts az olvasónak, hogy: ...mondta Jancsi, ...sóhajtotta Juliska, ...kárálta a banya. 

Talán kellene olyan címkéket szerkeszteni, hogy guglis fordítás, vagy igénytelen fordítás.
A szerkesztőket kérdezem, ezt a sztorit így ebben a formában kitennétek az oldal címlapjára, hogy becsalogassa az olvasókat? 
 

Eddig ez a rész a kedvencem, mert ebben találtam olyan jelenetet, amibe bele tudtam képzelni, élni magamat. Tehát itt nagyon életszerűre sikerült faragni a sztorit a szerzőnek.
Úgy látom, nem kell megvédenem az írót és döntéseit, mert ő és mások már megmagyarázták: mindannyian másképpen vagyunk egyformák.

Ha 18 évesen végzett az óvónőképzőben, akkor 15 évesen kellett érettségiznie. Mondtam, hogy hagyjuk, mert csak engem zavart.
Ettől még egyben van a történet.

Miért van olyan érzésem, hogy a szerző stílusa megtévesztően hasonlít Kékég stílusára?
Az alaphelyzet, a sztori érdekes.

A főbenjáró: a bemutatkozós résznél egy visszakérdezés - "– És Ön?" Névmás, nem tulajdonnév, mondat közben kisbetű. Ez olyan pirossal háromszor aláhúzós hiba.
Hm, meg a 13 év korkülönbség. Ha a srác három évesen került oviba, akkor a nő még csak 16 volt akkor, nem jellemző ilyen zsenge korban az óvónőség. Még dadusok sincsenek ilyen fiatalon. Esetleg bébiszitterek. Mindegy, másokat nem zavar.
A sztori egyébként rendben van. 

Ne az átlaghoz, vagy az átlag alattiakhoz mérd magadat, illetve a munkádat! A saját képességeid, elérhető határaid legyenek a mérce. Ha a saját igényeidnek megfelelő minőséget adsz ki a kezed alól, akkor nyugodtabban alszol, és reggel szívesebben nézel a tükörbe. 

Pár megbocsátható- meg néhány főbenjáró hiba.
A sztori tetszett! Ötletes, hihető, jól előadott. Hétköznapi, mégis egyedi. Eleven szereplők, kellemes hangulat. Hm, látom másnak is eszébe jutott ez a jelző.

Nekem igazából csak egy kifogásom van: az a részletekbe menő aprólékosság, amivel a hétköznapi, ismétlődő életképeket, cselekményeket leírja. A reggeli készítése, elfogyasztása, a készülődés mozzanatai; vagy az elköszönés, kézfogás, hazaautózás. Szerintem ezek sok helyen kihagyhatók. De azt hiszem, kénytelen leszek ezzel együttélni, mert ez valahogy Éva stílusjegye lett. Az előző sorozatában megfigyeltem, hogy szereti ezeket az apró rutinokat. Talán ezzel ábrázolja a szereplő akkurátusságát?
Az akció lenyűgöző, tömény, viharos... Hm, helyenként irigylésre méltó. 
Látom, többen keveslik a dialógusok arányát. Lehet benne valami, de ebben a részben legfeljebb öncélú szószaporítás lett volna a több párbeszéd. Főleg akció közben. Nem ismeritek a szólást, hogy tele szájjal beszélni illetlenség? 😀
Végül egy kéretlen jótanács: Fogadd meg "szalay" és "salsa" javaslatát!

A hozzászólásokból azt látom, hogy tibo77 hasonló cipőben jár. Reklamáltak nála a folytatásért, amit ő már régen beküldött, csak valamiért nem került még sorra.

Nem nagyon érkezik a folytatás. Ilyen sok a megjelenésre váró sztori? 

Nagyon tetszett. Kevés, nem zavaró hibát találtam benne, ekkora terjedelemnél megbocsátható. 
Én keveselltem a varázslattal kapcsolatos dolgokat. A boszi talán egy alkalommal villantja meg tudományát. Arra mindenképpen jó ez a "világ", hogy elvegye az élét azoknak a kifogásoknak, amik a precíz valóságot, hihetőséget kérik számon. 
Kis ellentmondást éreztem abban, hogy a sztori elején kicsinek és gömbölydednek leírt (mint kiderült 61 kilós) nőt máshol vékonynak jellemzi a varázsló. Aztán meg kellemesen gömbölydednek. Minden bizonnyal kívánatos, nőies figura.
A tegezés-magázás váltogatása bizonyos helyzetben indokolt, de helyenként tévesztésként hat.
A péntek esti találkozásuknál a boszi lakásán éreztem még kis képzavart, mikor a férfi kinyúlt? az ajtón, hogy megragadja a nőt.
Az akció rész nagyon érzékletes, izgalmas, látványos!!! 
Pár helyen érződik a fordítás íz, de igazán halványan.
Összefoglalva: le vagyok nyűgözve!

Erre nyomtam egy tízest. Az a bemutatkozós rész tényleg vicces.

Hm, van itt fordulat. Nilla bemutatkozása némi fáziskéséssel megérkezett. Elismerem, tényleg vad dolgokra képes a hősnő. Pont emiatt csak pornó-forgatókönyvként tekintek rá. Annak nem rossz, de annál nem hihetőbb.
A remek akcióleírás miatt több pontot érdemelne.

Még a megjelenés napján elkezdtem olvasni, csak idő híján nem jutottam a végére. De remekül szórakoztam rajta. Nem akartam értékelést írni, míg nyugodtan végig nem nézem. Kis türelmet kérek hozzá. 

Nekem ez a rész tetszett a legjobban. 

Hm, az az igazság, hogy ennél kíméletesebben nem tudtam közölni, elég sok hiba maradt a szövegben. De a meseszövés tetszett, meg a karakterek árnyalása.
Hogy melyik bor a főhős kedvence? Ízlés dolga, nem lehet vitatkozni rajta. Ha Bocsinak ilyen az ízlése, akkor vállalja, hogy puncinak tartom. (Bár inkább Chardonnay, mint valami olcsó rosé.) 🙂 Ha megfigyeled,  (főként az amerikai) filmekben a nők nagytöbbsége száraz Chardonnayt iszogat. A macsók meg whiskyt. Mindegy. Egészségükre!
Az egyébként nagyon jó, ha a szereplőt, vagy bizonyos tulajdonságait, beszédmódját valós személyről mintázod.

Áh, azt kicsit méregből írtam. Ha finomítani akarok rajta, akkor ez lenne a szituáció: Országos havazás, hófúvás, akadozó tömegközlekedés. A pasi meglátja, amint a nő a villamossínekről próbál lerángatni egy magatehetetlennek tűnő embert. A váratlan találkozástól a férfi ledermed, a nőnek kell rápirítani, hogy segítsen. Még morog kicsit, hogy rajta sem segített senki, mikor szüksége lett volna rá. Aztán erőt vesz magán, és előkapja lovagias énjét. A segítségre szoruló emberről kiderül, hogy siket és cukorbeteg. A pasi pedig lenyűgözi a nőt, mivel ismeri a jelbeszédet, mert a családjában volt hallássérült ember. Máris van miről beszélgetniük, van közös feladat, amiben jobban megismerhetik egymást. A veszélyhelyzet elmúltával pedig adódik az újabb esély egy randira...

Jaj, dehogy bántottál meg! És nekem sincs ilyen szándékom.(Nem álltam neki ízekre szedni az előforduló néhány hiba miatt.) Csak hiányolom a sztoritokból az igazán meglepő fordulatot. Az a szembekötősdi remek játék, de így az első randin teljesen elvitte a valószerűtlenség irányába. Hiányoltam a vívódást a szereplőkből ( a pasinál még úgy ahogy megvan), amikor még nem biztosak abban, hogy a másik is ugyanazt a vonzódást érzi. Ez így inkább egy egyéjszakás kalandnál hihető, mikor egyértelmű a partnereknek, hogy csak szex lesz, nem kell bókolni egymásnak, nem kell udvarolni. 
Céloztam is rá, hogy a hiba valószínűleg az én készülékemben van, mert másra számítottam.

A szexjelenet nagyon érzékletes, magával ragadó. Emiatt hajlandó vagyok elnézni a hibák többségét. Amit túlzásnak érzek, az a huszonhét évig tartó gyász. Ha valaki ennyi időn keresztül nem tud továbblépni, az már nem egészséges, ő már nem lesz alkalmas normális kapcsolatra. Ezen nem segít, ha a negyvenötéves "fiút" a nő meg akarja vigasztalni.
Hm, talán még ezt is elnézem. Az viszont megbocsáthatatlan, hogy ilyen komoly vezető létére, felnőtt férfiként Chardonnayt iszogat magában, az a punciknak való. 😀

Egy kicsit becsapva érzem magamat.  Hol a sztori? A mese. A varázslat. Mert ez így:
De kurva jól néz ki ez a nő! Bejön nekem ez a pasi. Dugjunk? Aha, dugjunk. És dugtak.
Mondjuk szerintem pont az a rész árulkodik valamiféle érzelemről, meg belső vívódásról, ahol a pasi még a pincérre is féltékeny lesz. Vártam volna valami érdekes párbeszédet, nem ezt a szokványos, sablonos két-mondatos bemutatkozást, mivel foglalkozol és hasonlók. Izgalmasnak találtam volna, ha tényleg rövid úton véget vetnek a randinak, és a véletlen ismét összehozza őket, valami más szituációban. Együtt mentenek ki a vízből és élesztenek újra egy kutyasétáltó éjjeliőrt, vagy a bicikliző pasit elüti a nő Ópusztaszeren.
Vagy a másodállásban pizzafutárként dolgozó pasi beleütközik a csajba a lépcsőházban. Vagy összefutnak egy kiállításon, koncerten, az emlegetett közös ismerős, azaz Szilvi harmadunokaöccsének bármicvóján.
Áh, bocs. Ez nem az én sztorim, ha nektek tetszett és izgalmas volt, akkor jó ez így.

Maci, nálam elvitted a hét hozzászólása díjat. (Ízlés szerint egy jó hideg virtuális sör, vagy egy sör, esetleg kettő.)

Megérte a belé fektetett munka. Kiváló helyesírás! Próbáltam hibákat keresni benne. Némelyik mondatot többször elolvastam. Nagy nehezen találtam olyant, amiben módosítottam volna a szórendet. Meg egy-két helyen lecseréltem volna egy-egy szót. Aztán rájöttem, hogy ez nem az én írásom, és azok a dolgok Éva stílusához tartoznak. 10 pontot adtam, de csak azért, mert mégis találtam benne javítanivalót. 🙂 
Különös figyelemmel "kerestem" rá arra a részre, amit Kékég kifogásolt. Nehéz igazságot tenni. Mert az egy dolog, hogy a szerző, és az olvasók egy része úgy érti a "hüvelykujjam megkereste a csiklómat" szófordulatot, hogy az a "megérintette" szinonimája. Igen, ezt lehetett volna pontosítani, mert Éva magyarázata, azaz a gyakorlatlanság, bennem sem merült fel. Viszont nem tartom annyira releváns részletnek, hogy ezzel érdemes lenne ilyen mélységben foglalkozni. 
Ügyes húzás a kis titokzatos 12 személy szerepének belengetése. Az akció és a történet közötti arányokat nagyon jónak tartom, főleg, hogy ez a felvezetés része. Nem lóg a levegőben a főszereplő merészsége, szexuális étvágya, érdeklődése.
 

Nagyon találó észrevétel!

Nem volt gyanús a "macko" rész miatt. Meg nem nagyon szoktam találgatni, miért éppen azt a nevet választotta valaki, ami ott áll a lap tetején.
Pont ilyen férfi? Hm, akár létezhet, hozzá hasonlók biztosan vannak. Szimpatikus ember, foglalkozása okán intellektuális alkat. Az én szememben kicsit gyenge, de vannak nők, akiknek az emocionális érzékenysége miatt nagyon bejön. Az általam legtöbbre becsült erénye az őszintesége, nyíltsága, ez a felnőttség jele. 
Mint korábbi hozzászólásomban említettem, ezt a fajta befejezést túlságosan sziruposnak tartom. Nem kellett volna ilyen hosszan cukrosmézben forgatni a párocskát. Jobban érdekelt volna, miért volt a lány annyira titokzatos, visszafogott, óvatos. Sejteni lehet, hogy valami rossz tapasztalat az oka, egy rövid jelenetből sejthető, hogy a családja nem tartja elég felnőttnek, vagy döntésképesnek, hogy uralkodnak rajta. De sok a kérdőjel. Egyébként ez a talányosság nagyon tetszett benne.
Sajnos most gyakorlatilag semmi időm sincs olvasgatásra. Majd ősszel-télen pótlom.

Azok a hosszú bekezdések kicsit riasztók. Ennek ellenére érthetetlenül kevés figyelmet kapott eddig ez a sztori. Akció van bőven, elég részletesen, nekem kicsit tömény, de ez legyen az én bajom.

A nő ruháinak leírása alapján gyanakodnom kellett volna, mert a férfi írók többsége nem ennyire képzett divat-fronton,  de a férfi foglalkozása nagyon elvitt, mert olyan részeleteket szőttél bele, hogy simán elképzeltem, a te foglalkozásod abszolút közel áll a férfi főszereplőéhez. Aztán a pasi szűkszavú beszédstílusa annyira életszerű volt, meg az életkorához illő gondolkodásmódja szintén arra utalt, mintha belülről ismernéd őt. 
Biztos vagyok benne, hogy a karaktereket legalább részben valós személyekről mintáztad.
Aztán az afrikai sztori végképp elvitt abba az irányba, hogy pasi a szerző. Pedig tudom, hogy számos kalandregény nő keze alól került ki. 
Hm, mindegy, sem több, sem kevesebb pontot nem ér az én szememben a szerző neme.

Hm, szerintem néhányan magukra ismerhetnek a névtelen szereplők közül. Érdekes történet-szerkezet. Életszerű.

Elkövettem azt a hibát, hogy az írót és a főszereplő személyét összekevertem, egybe mostam. A napokban olvastam a szerző hozzászólását egy másik sztorinál, amiből rájöttem, hogy nem férfi, hanem "egy kiábrándult nő". A neki szánt észrevételeimen ez semmit sem változtat, inkább egyfajta elismerésemet szeretném kifejezni, milyen ügyesen alkotta meg a történeteiben szereplő karaltereket. 

Ez a pár nappal ezelőtti vita eszembe juttatta egy korábbi észrevételemet. Mert nem egyértelmű, ki, mit ért a "családi" téma alatt. Itt az oldalon nincs megkülönböztetve a családi, pontosabban a családtaggal, rokonnal kapcsolatos szex, az idegen szóval incest kategória cselekményeitől. Tehát ilyen értelemben egy kalap alá veszik az anya-fia, apa-lánya, vér szerinti testvérek, nagyszülők és unokák közötti szexet, a sógorral, sógornővel, mostohatestvérrel, mostohaszülővel folytatott viszonnyal. És mint látjuk, ide sorolják az olyan történetet is, amiben az apa és fia ugyan nem egymással akciózik, hanem egymás jelenlétében. Ebben az értelemben bizony Éva sztorija is családi. Amit ő jogosan nem akar egy kalap alá venni az apa-lánya, anya-fia sztorikkal. Csakhogy erre a jelenlegi kategóriák mellett nincs esély. Habár a címkék valamennyire eligazítanak, de én személy szerint nagyon hiányolom, hogy nincsenek külön dobozba sorolva a vérfertőző kapcsolatról szóló írások. 

Az abszolút hiteles lett. Elárulom, miért gondoltam fordításnak:
"A fiú, szólásra nyitotta a száját... És elkezdett csengetni.

A tűzjelző erőszakos csengése, lassan ragadta ki az idilli álom, nyúlós, ragadós fogságából. Ébredezett. Mikor felbukkanó tudata feldolgozta a riasztást, gyorsan felpattantak szemei.

– Úristen, tűz van – ébredt tudatára és gyorsan felkelt. Meztelenül aludt, most gyorsan öltözni kezdett. A bugyival, melltartóval nem foglalkozott," 
Mivel az idézett rész első mondatában a fiú az alany, és a következő bekezdésben nincs nevesítve, ki ébredezik, azt gondoltam, ez még a fiú álma. Ugye angol (vagy német) nyelvben a harmadik személyű névmásokból kiderül az alany neme. Így csak a következő bekezdésben a melltartó okán jöttem rá, hogy itt már a lány az alany.
A másik nagyon fordítós nyom, hogy tipikus amerikai sztorikban előforduló hiba (elég szar az oktatás náluk ezen a téren): a férfi hímtagja behatol a méhnyakba, és közvetlenül a nő méhébe ejakulál. Alapból kb ceruzabélnyi az a nyílás. Igen szüléskor képes áthaladni rajta a baba, de előtte sok órányi idő alatt tágul ki nem kevés hormonális hatás segítségével. Arról nem beszélve, hogy a hüvely és a méhszáj nem egytengelyű, azaz  anatómiai értelemben sem lenne egyszerű művelet egy merev pénisszel bekanyarodni oda. Ez olyan képregényes marhaság, a papír mindent elbír. Ennyi erővel orális szexnél a le nem nyelt cucc kijöhetne a lány fülén.

Újra olvastam. Az a tűvel szurkálás már nekem sem férne bele, de nyilván nem vagyunk egyformák. (Ahogy a cégnél egy öreg szaki mondta: Nem mindenkit én csináltam.)
A történet eredetisége vitán felül áll. Az érdekessége pedig pont a témából adódik, hogy bepillantást enged egy széles körben nem ismert világba.

Rózsaszín cukormáz minden mennyiségben. (Szeretem az édességet.)
Helyenként olyan érzetet keltett bennem, hogy fordítás. Vagy olyan valaki írta, aki nem magyar nyelvterületen él. 

Nem az enyém az érdem. A sörös poén vagy ezer éves. Vagy régebbi, nem tudom, mikor főzték az első árpaszörpöt. 
A baszos (Freudi elszólás?) akarom mondani boszis történetet meg majd jól megvizsgálja a fitymáló-bizottság.

A föld most ár végre tényleg lapos: elegyengettem a vakondtúrásokat. 
Hm, egy boszorkányos história? Jöhet!
Miért lenne hihetetlen minden? Hinni könnyebb, mint tudni. Még én is hiszek valamiben. Azt hiszem, bontok még egy sört. 😀

Ugyancsak megváltozott a romantika fogalma. 😀

Naiv1966 romantikus meséinek stílusát idézi. Megrázó történet, maga az élet ír ilyeneket.

Ugye, amikor az a bizonyos testrész feláll, akkor a józan ész messze száll.

Inkább ilyen szórakoztató írásból kellene több!

Az elején azok a rettentő hosszú bekezdések kicsit ijesztők. A magyar nyelvben a szórendre nincs olyan szigorú szabály, mint angolban vagy németben. Viszont ezzel időnként megtréfálja magát az író: "piros kis koktélruha, combközépig érő, hosszú, vékony lábait testszínű harisnya fedte," Azt a combközépig érő fordulatot a piros ruha elé kellett volna írni, mert így azt jelenti, hogy a nő egyébként hosszú lábai csak combközépig érnek.
Egyébként a történet nagyon kellemes, tetszik, akár lesz folytatás, akár nem.

Miért nem tetszettek megvárni a javítást? Ma délután elkészült volna.

Nem lehet, hogy "fenotrin" folytatta ezeket a történeteket (nagyrészt fordításokat), csak nem itt? Érdemes lenne megnézni a blogját. Nekem most erre egy percem sincs, meg az ő kedvenc témái annyira nem jönnek be. Azt viszont el kell ismerni, az igényes, jó tollú írók-fordítók közé tartozik.

Bocsánat, már nevetni sem szabad egy frappáns paródián? 
Ha valakinek nem lenne világos, egyértelműen "hokkofeydu" találó megjegyzését dicsértem. Ez hogyan minősíti az írást? Azért meg külön elnézést kérek, hogy ki nem állhatom a mulatós zenét, amikor józan vagyok. 

Fantáziátlan, számomra unalmas. Színtelen szereplők, légből kapott mozzanatok. Pornó klisés megszólalások. Olvashattunk ennél sokkal jobb első próbálkozásokat.

A hét legjobb hozzászólása díj várományosa lettél nálam. 😀
 

Ha a hatvanas-hetvenes évek fordulójára tesszük az eseményeket, akkor bizony már volt 100-as csomagolású Hapci papírzsepi. Ahogy zacskós tej és vezetékes víz is, hogy mást ne mondjak. Viszont tényleg a személygépkocsik kisebb hányada volt magántulajdonban vidéken. Magánlakásban telefonvonal csak a stratégiai szakmákban dolgozóknak jutott.
A fenében, már ennyire öreg vagyok? 🙂
El tudjátok képzelni, hogy hétfőnként adásszünet volt a tv-ben? A "királyiban", mert több nem volt. 

Pedig van ám németül ilyen verziója a Hófehérkének! (Csak nem túl régi.) Még gondolkodtam is rajta korábban, hogy lefordítom, csak a Holle anyó erotikus változatáért annyira nem rajongtak az olvasók, ezért nem erőltettem.  Sclimm's Märchen: Schneeflittchen címmel megtalálhatjátok a német literotica oldalon "lanadelrye" tollából.
Mondjuk így utólag könnyen magyarázok, hogy anakronisztikusnak éreztem a Disney által adott törpe neveket, a gumióvszert, meg a tipikus magyar népmesei szófordulatot az első bekezdésben.
Áh, a fenébe, mekkora lehetőséget hagytál ki! Egy csomó ötletem lett volna, hogyan tegyük korhűvé a szöveget!

Nahát! Igazán vicces történet, a bele fektetett munka mindenképpen több pontot érdemel.
Én egy poént hiányolok belőle: Mire Kuka törpe farka megtelik vérrel, a fejéből kifut és elájul.