Esti összefutás

Amikor hallottam valami zajt, felébredtem. Odamentem, hogy utánajárjak a dolgoknak. Egyszer a macskánk behozott más macskákat a macskaajtón, és azok rendetlenséget csináltak. Vigyázva, nehogy felébresszem a feleségemet, Kamillát, kikeltem az ágyból és elindultam a konyha felé. Lehet, hogy betörők. Néhány házat már kirámoltak a környéken.
Valaki köntösben kutatott a hűtőben. Sem betörő, sem kóbor vendégmacska nem volt. Csak az újdonsült menyem, Szilvia. A fiam néhány hónapja nősült, és arra spóroltak, hogy vegyenek egy saját házat, addig pedig a feleségemmel és velem éltek. Nem voltam hozzászokva, hogy mások is legyenek a házban, így minden új zaj megzavart.
– Mit keresel? – kérdeztem.
Szilviának elakadt a lélegzete és hátraugrott. Aztán felemelt egy doboz energiaitalt abból az újból, amit a fiatal felnőttek isznak, és elmosolyodott.
– Jézusom, mennyire megijesztettél! – mondta.
A köntöse meglazult, és az egyik apró melle a kis bimbóudvarával és mellbimbójával kilátszott. Szilvia nagyon csinos volt, szőke hajjal és kék szemekkel. Ne érts félre, szeretem a feleségemet, és általában soha nem csalnám meg, de néha adódik egy helyzet, és ha kapunk egy esélyt... nos, meg kell ragadni. Egyszerűen muszáj!
Fogtam egy üveg vizet, és leültünk az asztalhoz.
– Szóval, hogy mennek a dolgok? – kérdeztem.
– Jól... alapvetően jól... Konrád keményen hajt, és én is keményen dolgozok. Hamarosan lesz egy saját lakásunk, és te Kamillával visszakaphatjátok a házatokat.
– Végre lehetőségem lesz újra meztelenül mászkálni! – viccelődtem.
Szilvia előrehajolt és nevetett. Felhúzta a köntösét, hogy még jobban szétnyíljon. Most mindkét melle láthatóvá vált.
Vagy nem vette észre, vagy nem érdekelte. Fogadok, hogy nem vette észre.
Minden akaratomra szükségem volt, hogy a gyönyörű kék ​​szemeit lássam, és ne a kicsi, de gyönyörű melleit. Nem voltak a legszebb mellek, amiket valaha láttam, de a húszas évei elején járt, mint a fiam, így a fiatalságnak volt előnye a volumennel szemben.
Beszélgettünk még egy kicsit, majd Szilvia hirtelen döbbenten rám nézett és elakadt a lélegzete.
– Ó, te jó ég!
– Mi az? – kérdeztem.
Egyszerűen csak a bokszeralsómra mutatott, ami az egyetlen ruhadarab volt rajtam.
Lenéztem, és a félig merev farkam vége kilógott. Egy ideje már lopva pillantgattam a csupasz melleire.
– Miért kemény a farkad? – kérdezte Szilvia.
– Mert kint vannak a cicijeid. – válaszoltam őszintén.