Ulysses hozzászólásai

Hm, az az igazság, hogy ennél kíméletesebben nem tudtam közölni, elég sok hiba maradt a szövegben. De a meseszövés tetszett, meg a karakterek árnyalása.
Hogy melyik bor a főhős kedvence? Ízlés dolga, nem lehet vitatkozni rajta. Ha Bocsinak ilyen az ízlése, akkor vállalja, hogy puncinak tartom. (Bár inkább Chardonnay, mint valami olcsó rosé.) 🙂 Ha megfigyeled,  (főként az amerikai) filmekben a nők nagytöbbsége száraz Chardonnayt iszogat. A macsók meg whiskyt. Mindegy. Egészségükre!
Az egyébként nagyon jó, ha a szereplőt, vagy bizonyos tulajdonságait, beszédmódját valós személyről mintázod.

Áh, azt kicsit méregből írtam. Ha finomítani akarok rajta, akkor ez lenne a szituáció: Országos havazás, hófúvás, akadozó tömegközlekedés. A pasi meglátja, amint a nő a villamossínekről próbál lerángatni egy magatehetetlennek tűnő embert. A váratlan találkozástól a férfi ledermed, a nőnek kell rápirítani, hogy segítsen. Még morog kicsit, hogy rajta sem segített senki, mikor szüksége lett volna rá. Aztán erőt vesz magán, és előkapja lovagias énjét. A segítségre szoruló emberről kiderül, hogy siket és cukorbeteg. A pasi pedig lenyűgözi a nőt, mivel ismeri a jelbeszédet, mert a családjában volt hallássérült ember. Máris van miről beszélgetniük, van közös feladat, amiben jobban megismerhetik egymást. A veszélyhelyzet elmúltával pedig adódik az újabb esély egy randira...

Jaj, dehogy bántottál meg! És nekem sincs ilyen szándékom.(Nem álltam neki ízekre szedni az előforduló néhány hiba miatt.) Csak hiányolom a sztoritokból az igazán meglepő fordulatot. Az a szembekötősdi remek játék, de így az első randin teljesen elvitte a valószerűtlenség irányába. Hiányoltam a vívódást a szereplőkből ( a pasinál még úgy ahogy megvan), amikor még nem biztosak abban, hogy a másik is ugyanazt a vonzódást érzi. Ez így inkább egy egyéjszakás kalandnál hihető, mikor egyértelmű a partnereknek, hogy csak szex lesz, nem kell bókolni egymásnak, nem kell udvarolni. 
Céloztam is rá, hogy a hiba valószínűleg az én készülékemben van, mert másra számítottam.

A szexjelenet nagyon érzékletes, magával ragadó. Emiatt hajlandó vagyok elnézni a hibák többségét. Amit túlzásnak érzek, az a huszonhét évig tartó gyász. Ha valaki ennyi időn keresztül nem tud továbblépni, az már nem egészséges, ő már nem lesz alkalmas normális kapcsolatra. Ezen nem segít, ha a negyvenötéves "fiút" a nő meg akarja vigasztalni.
Hm, talán még ezt is elnézem. Az viszont megbocsáthatatlan, hogy ilyen komoly vezető létére, felnőtt férfiként Chardonnayt iszogat magában, az a punciknak való. 😀

Egy kicsit becsapva érzem magamat.  Hol a sztori? A mese. A varázslat. Mert ez így:
De kurva jól néz ki ez a nő! Bejön nekem ez a pasi. Dugjunk? Aha, dugjunk. És dugtak.
Mondjuk szerintem pont az a rész árulkodik valamiféle érzelemről, meg belső vívódásról, ahol a pasi még a pincérre is féltékeny lesz. Vártam volna valami érdekes párbeszédet, nem ezt a szokványos, sablonos két-mondatos bemutatkozást, mivel foglalkozol és hasonlók. Izgalmasnak találtam volna, ha tényleg rövid úton véget vetnek a randinak, és a véletlen ismét összehozza őket, valami más szituációban. Együtt mentenek ki a vízből és élesztenek újra egy kutyasétáltó éjjeliőrt, vagy a bicikliző pasit elüti a nő Ópusztaszeren.
Vagy a másodállásban pizzafutárként dolgozó pasi beleütközik a csajba a lépcsőházban. Vagy összefutnak egy kiállításon, koncerten, az emlegetett közös ismerős, azaz Szilvi harmadunokaöccsének bármicvóján.
Áh, bocs. Ez nem az én sztorim, ha nektek tetszett és izgalmas volt, akkor jó ez így.

Maci, nálam elvitted a hét hozzászólása díjat. (Ízlés szerint egy jó hideg virtuális sör, vagy egy sör, esetleg kettő.)

Megérte a belé fektetett munka. Kiváló helyesírás! Próbáltam hibákat keresni benne. Némelyik mondatot többször elolvastam. Nagy nehezen találtam olyant, amiben módosítottam volna a szórendet. Meg egy-két helyen lecseréltem volna egy-egy szót. Aztán rájöttem, hogy ez nem az én írásom, és azok a dolgok Éva stílusához tartoznak. 10 pontot adtam, de csak azért, mert mégis találtam benne javítanivalót. 🙂 
Különös figyelemmel "kerestem" rá arra a részre, amit Kékég kifogásolt. Nehéz igazságot tenni. Mert az egy dolog, hogy a szerző, és az olvasók egy része úgy érti a "hüvelykujjam megkereste a csiklómat" szófordulatot, hogy az a "megérintette" szinonimája. Igen, ezt lehetett volna pontosítani, mert Éva magyarázata, azaz a gyakorlatlanság, bennem sem merült fel. Viszont nem tartom annyira releváns részletnek, hogy ezzel érdemes lenne ilyen mélységben foglalkozni. 
Ügyes húzás a kis titokzatos 12 személy szerepének belengetése. Az akció és a történet közötti arányokat nagyon jónak tartom, főleg, hogy ez a felvezetés része. Nem lóg a levegőben a főszereplő merészsége, szexuális étvágya, érdeklődése.
 

Nagyon találó észrevétel!

Nem volt gyanús a "macko" rész miatt. Meg nem nagyon szoktam találgatni, miért éppen azt a nevet választotta valaki, ami ott áll a lap tetején.
Pont ilyen férfi? Hm, akár létezhet, hozzá hasonlók biztosan vannak. Szimpatikus ember, foglalkozása okán intellektuális alkat. Az én szememben kicsit gyenge, de vannak nők, akiknek az emocionális érzékenysége miatt nagyon bejön. Az általam legtöbbre becsült erénye az őszintesége, nyíltsága, ez a felnőttség jele. 
Mint korábbi hozzászólásomban említettem, ezt a fajta befejezést túlságosan sziruposnak tartom. Nem kellett volna ilyen hosszan cukrosmézben forgatni a párocskát. Jobban érdekelt volna, miért volt a lány annyira titokzatos, visszafogott, óvatos. Sejteni lehet, hogy valami rossz tapasztalat az oka, egy rövid jelenetből sejthető, hogy a családja nem tartja elég felnőttnek, vagy döntésképesnek, hogy uralkodnak rajta. De sok a kérdőjel. Egyébként ez a talányosság nagyon tetszett benne.
Sajnos most gyakorlatilag semmi időm sincs olvasgatásra. Majd ősszel-télen pótlom.

Azok a hosszú bekezdések kicsit riasztók. Ennek ellenére érthetetlenül kevés figyelmet kapott eddig ez a sztori. Akció van bőven, elég részletesen, nekem kicsit tömény, de ez legyen az én bajom.

A nő ruháinak leírása alapján gyanakodnom kellett volna, mert a férfi írók többsége nem ennyire képzett divat-fronton,  de a férfi foglalkozása nagyon elvitt, mert olyan részeleteket szőttél bele, hogy simán elképzeltem, a te foglalkozásod abszolút közel áll a férfi főszereplőéhez. Aztán a pasi szűkszavú beszédstílusa annyira életszerű volt, meg az életkorához illő gondolkodásmódja szintén arra utalt, mintha belülről ismernéd őt. 
Biztos vagyok benne, hogy a karaktereket legalább részben valós személyekről mintáztad.
Aztán az afrikai sztori végképp elvitt abba az irányba, hogy pasi a szerző. Pedig tudom, hogy számos kalandregény nő keze alól került ki. 
Hm, mindegy, sem több, sem kevesebb pontot nem ér az én szememben a szerző neme.

Hm, szerintem néhányan magukra ismerhetnek a névtelen szereplők közül. Érdekes történet-szerkezet. Életszerű.

Elkövettem azt a hibát, hogy az írót és a főszereplő személyét összekevertem, egybe mostam. A napokban olvastam a szerző hozzászólását egy másik sztorinál, amiből rájöttem, hogy nem férfi, hanem "egy kiábrándult nő". A neki szánt észrevételeimen ez semmit sem változtat, inkább egyfajta elismerésemet szeretném kifejezni, milyen ügyesen alkotta meg a történeteiben szereplő karaltereket. 

Ez a pár nappal ezelőtti vita eszembe juttatta egy korábbi észrevételemet. Mert nem egyértelmű, ki, mit ért a "családi" téma alatt. Itt az oldalon nincs megkülönböztetve a családi, pontosabban a családtaggal, rokonnal kapcsolatos szex, az idegen szóval incest kategória cselekményeitől. Tehát ilyen értelemben egy kalap alá veszik az anya-fia, apa-lánya, vér szerinti testvérek, nagyszülők és unokák közötti szexet, a sógorral, sógornővel, mostohatestvérrel, mostohaszülővel folytatott viszonnyal. És mint látjuk, ide sorolják az olyan történetet is, amiben az apa és fia ugyan nem egymással akciózik, hanem egymás jelenlétében. Ebben az értelemben bizony Éva sztorija is családi. Amit ő jogosan nem akar egy kalap alá venni az apa-lánya, anya-fia sztorikkal. Csakhogy erre a jelenlegi kategóriák mellett nincs esély. Habár a címkék valamennyire eligazítanak, de én személy szerint nagyon hiányolom, hogy nincsenek külön dobozba sorolva a vérfertőző kapcsolatról szóló írások. 

Az abszolút hiteles lett. Elárulom, miért gondoltam fordításnak:
"A fiú, szólásra nyitotta a száját... És elkezdett csengetni.

A tűzjelző erőszakos csengése, lassan ragadta ki az idilli álom, nyúlós, ragadós fogságából. Ébredezett. Mikor felbukkanó tudata feldolgozta a riasztást, gyorsan felpattantak szemei.

– Úristen, tűz van – ébredt tudatára és gyorsan felkelt. Meztelenül aludt, most gyorsan öltözni kezdett. A bugyival, melltartóval nem foglalkozott," 
Mivel az idézett rész első mondatában a fiú az alany, és a következő bekezdésben nincs nevesítve, ki ébredezik, azt gondoltam, ez még a fiú álma. Ugye angol (vagy német) nyelvben a harmadik személyű névmásokból kiderül az alany neme. Így csak a következő bekezdésben a melltartó okán jöttem rá, hogy itt már a lány az alany.
A másik nagyon fordítós nyom, hogy tipikus amerikai sztorikban előforduló hiba (elég szar az oktatás náluk ezen a téren): a férfi hímtagja behatol a méhnyakba, és közvetlenül a nő méhébe ejakulál. Alapból kb ceruzabélnyi az a nyílás. Igen szüléskor képes áthaladni rajta a baba, de előtte sok órányi idő alatt tágul ki nem kevés hormonális hatás segítségével. Arról nem beszélve, hogy a hüvely és a méhszáj nem egytengelyű, azaz  anatómiai értelemben sem lenne egyszerű művelet egy merev pénisszel bekanyarodni oda. Ez olyan képregényes marhaság, a papír mindent elbír. Ennyi erővel orális szexnél a le nem nyelt cucc kijöhetne a lány fülén.

Újra olvastam. Az a tűvel szurkálás már nekem sem férne bele, de nyilván nem vagyunk egyformák. (Ahogy a cégnél egy öreg szaki mondta: Nem mindenkit én csináltam.)
A történet eredetisége vitán felül áll. Az érdekessége pedig pont a témából adódik, hogy bepillantást enged egy széles körben nem ismert világba.

Rózsaszín cukormáz minden mennyiségben. (Szeretem az édességet.)
Helyenként olyan érzetet keltett bennem, hogy fordítás. Vagy olyan valaki írta, aki nem magyar nyelvterületen él. 

Nem az enyém az érdem. A sörös poén vagy ezer éves. Vagy régebbi, nem tudom, mikor főzték az első árpaszörpöt. 
A baszos (Freudi elszólás?) akarom mondani boszis történetet meg majd jól megvizsgálja a fitymáló-bizottság.

A föld most ár végre tényleg lapos: elegyengettem a vakondtúrásokat. 
Hm, egy boszorkányos história? Jöhet!
Miért lenne hihetetlen minden? Hinni könnyebb, mint tudni. Még én is hiszek valamiben. Azt hiszem, bontok még egy sört. 😀

Ugyancsak megváltozott a romantika fogalma. 😀

Naiv1966 romantikus meséinek stílusát idézi. Megrázó történet, maga az élet ír ilyeneket.

Ugye, amikor az a bizonyos testrész feláll, akkor a józan ész messze száll.

Inkább ilyen szórakoztató írásból kellene több!

Az elején azok a rettentő hosszú bekezdések kicsit ijesztők. A magyar nyelvben a szórendre nincs olyan szigorú szabály, mint angolban vagy németben. Viszont ezzel időnként megtréfálja magát az író: "piros kis koktélruha, combközépig érő, hosszú, vékony lábait testszínű harisnya fedte," Azt a combközépig érő fordulatot a piros ruha elé kellett volna írni, mert így azt jelenti, hogy a nő egyébként hosszú lábai csak combközépig érnek.
Egyébként a történet nagyon kellemes, tetszik, akár lesz folytatás, akár nem.

Miért nem tetszettek megvárni a javítást? Ma délután elkészült volna.

Nem lehet, hogy "fenotrin" folytatta ezeket a történeteket (nagyrészt fordításokat), csak nem itt? Érdemes lenne megnézni a blogját. Nekem most erre egy percem sincs, meg az ő kedvenc témái annyira nem jönnek be. Azt viszont el kell ismerni, az igényes, jó tollú írók-fordítók közé tartozik.

Bocsánat, már nevetni sem szabad egy frappáns paródián? 
Ha valakinek nem lenne világos, egyértelműen "hokkofeydu" találó megjegyzését dicsértem. Ez hogyan minősíti az írást? Azért meg külön elnézést kérek, hogy ki nem állhatom a mulatós zenét, amikor józan vagyok. 

Fantáziátlan, számomra unalmas. Színtelen szereplők, légből kapott mozzanatok. Pornó klisés megszólalások. Olvashattunk ennél sokkal jobb első próbálkozásokat.

A hét legjobb hozzászólása díj várományosa lettél nálam. 😀
 

Ha a hatvanas-hetvenes évek fordulójára tesszük az eseményeket, akkor bizony már volt 100-as csomagolású Hapci papírzsepi. Ahogy zacskós tej és vezetékes víz is, hogy mást ne mondjak. Viszont tényleg a személygépkocsik kisebb hányada volt magántulajdonban vidéken. Magánlakásban telefonvonal csak a stratégiai szakmákban dolgozóknak jutott.
A fenében, már ennyire öreg vagyok? 🙂
El tudjátok képzelni, hogy hétfőnként adásszünet volt a tv-ben? A "királyiban", mert több nem volt. 

Pedig van ám németül ilyen verziója a Hófehérkének! (Csak nem túl régi.) Még gondolkodtam is rajta korábban, hogy lefordítom, csak a Holle anyó erotikus változatáért annyira nem rajongtak az olvasók, ezért nem erőltettem.  Sclimm's Märchen: Schneeflittchen címmel megtalálhatjátok a német literotica oldalon "lanadelrye" tollából.
Mondjuk így utólag könnyen magyarázok, hogy anakronisztikusnak éreztem a Disney által adott törpe neveket, a gumióvszert, meg a tipikus magyar népmesei szófordulatot az első bekezdésben.
Áh, a fenébe, mekkora lehetőséget hagytál ki! Egy csomó ötletem lett volna, hogyan tegyük korhűvé a szöveget!

Nahát! Igazán vicces történet, a bele fektetett munka mindenképpen több pontot érdemel.
Én egy poént hiányolok belőle: Mire Kuka törpe farka megtelik vérrel, a fejéből kifut és elájul.

Akkor jogos, annál azért többet ér. 

Hajszál híján 8 pont. Szerintem a lepontozás nem ezt jelenti. Abszolút reális értékelés. Ha szigorúan nézzük, talán kevesebbet ér, de figyelembe véve, hogy a szerző első írásai ezek az epizódok, nem szabad szőrős szívűnek lenni. Hozza a szokásos kezdő-amatőr hibákat, amit egy kis tanulással, vagy szerkesztéssel helyre lehet hozni. A lényeg, hogy jó a mese része, jók a párbeszédek, hihető, szerethető karakterek. Nagyon eltalálta az erotika arányát a történetben. Ettől lett igazán életszerű, hiszen az élet nem egy pronófilm állandó álló farkakkal és vágytól tocsogó puncikkal. Most már el fogom olvasni az első részt is. 

Ha Otto beküldte, akkor lesz folytatás. Az eredetiben van még tovább.

A fordítást valahogy benéztem, vagy csak beakadt az agyamba, mert egész héten napi sok órát fordítottam. Viszont a többit tartom, mert beleolvastam, és áll a véleményem, hogy ügyes, igényes írás a témától függetlenül.

A téma nagyon nem vonz. Igyekeztem a fordítás minőségére koncentrálni. Kiváló! Ha a számjegyeket kiírod betűvel, és valahol a szöveg közepe táján pótlod a hiányzó egyszem vesszőt, akkor irodalmi minőséget megszégyenítő lenne. A lényeg, hogy felkerültél azok listájára, akik írását ajánlani fogom kezdő íróknak, fordítóknak.

Andreas tévedsz, mióta Clinton elnök megbukott Monica Lewinsky-vel, azóta nem számít szexnek. 😀 Talán mert nem viszonozta? Mondjuk egy összevont szemmel, csípőre tett kézzel álló feleség előtt nem sok sikerrel érvelhetnék ezzel.

Mint egy jó film.

Látod, Éva, ez az E.1. előadásmód nagy hátulütője. Ha omnipotens narrációban írta volna, ott ezek elmennek. 

Hm, Kexi, akkor csak a hibátlan írások szerzői mondhatnak negatív kritikát? Aki akár egyszer is elsózta a levest otthon, az ne merjen szólni az étteremben, ha odaégették a kaját?
Egyébként a sztori számos (inkább számtalan) eleme valóban Kékég védjegyének számít, a nyelvezete, a vétett hibák, a karakterek, egyes fordulatok; mind, mind rá vallanak.
Azoknak, akik a tájszólást védelmezik: Nincs azzal semmi gond, egyfajta értéknek lehet tekinteni, de az írott szónak közérthetőnek kell lennie, mindenki számára egyformán. A szereplők dialógusában dicséretes lehet, de a narrációban bizony mindig visszatetszést fog kelteni, hacsak nem valami szatíra az adott mű.
Gyerekkoromban az ország másik feléből érkeztek rokonaink vendégségbe. Pár perc múlva a vendég fiúcska szaladt anyjához: - Anyao, nédd mán milyen furi maódon beszélnek mán ezek! Én meg néztem rá kerek szemekkel, hogy ki beszél furcsán.

Ismerősnek tűnt a szerző neve, ám a történetet olvasva rájöttem, itt valami árulás van. Fenotrin ugyanis remek sztorikat írt, ez pedig a nyomába sem ér. 
Maga az ötlet, az alaphelyzet jó, de rengeteg hiba maradt benne, mintha elmaradt volna az utólagos átolvasás. 
A témával kapcsolatban nem nyilatkozok, hiszen arra előre figyelmeztetett a szerző, hogy ne várjunk romantikus lányregényt.

Nálam esélyes vagy a hét hozzászólása díjra.

De Nelly, meg lehetett volna írni a szembeötlő szóismétlések nélkül? Pénzbe került volna? Rontott volna a sztorin? Szerintem dobna rajta. Hm, a tanár talán a a fejét kapná a két keze közé. Vagy valamijének a fejét. 😀

Lehet, hogy nyelvtani szabályok értelemben kevés hibát vétett. Csakhogy az első két mondatban négyszer szerepel a "vagyok" és háromszor a "nő" szó. Szerinted mennyi piros hullámvonalat kaptunk volna ilyenért a magyartanártól általános iskola hatodik osztályában?
Ennek ellenére nem rossz a mesélős része, jó a hangulata, kicsit tömény az én ízlésemnek, de ez végülis a szextörténetek helye.

Kedves Kékég! Ha a logikáját követjük, akkor minek kell sima aszfaltburkolat az utakra, a murváson, vagy földesen is el lehet jutni A-ból B-be. Nem tiszteli az olvasókat, magasról tesz rá, hogy könnyebben, pontosabban értsék. Eszi, nem eszi, öntől nem kap mást.
Pedig tényleg van egyediség a történeteiben. Nem teljesen helytálló a realizmust emlegetni az írásaival kapcsolatban (legalábbis nem általános érvénnyel). Én inkább a naturalista irányzathoz érzem közelebb. Ettől tűnnek valósnak, elevennek. Csak ne rontaná el elemi hibákkal! 

Mindenképpen próbálgasd az írást, mert helyenként nagyon jó jeleneteket sikerült összehoznod, olyan igazi életszagúakat. Csak azok a rettentő hosszú bekezdések elriasztják az embert. Fárasztó olvasni a tagolatlan szöveget.

Előfordult már itt ennél szörnyűbb "fordítás". Ezért csak részben felelős a beküldő. 
"A történeteket tekintve igen minimális moderálás van.
Egy minimális szintet mind a történet hosszának (minimum 5.000 karaktert), mind a szexuális tartalom hosszának, mind minőségének el kell érnie, de ezen felül nincs további akadálya a megjelenésnek. " Az idézet a GYIK rovatból származik. Ezek szerint ez az írás már elérte a megjelenéshez szükséges szintet. 

Nagyon érdekesen, színesen ír a szerző. Remekül összehozta a misztikus hangulatot. Tetszettek a párbeszédek, valósnak érezni a szereplőket.
Amiért viszont fekete pont jár neki, hogy nagybetűvel írta az önöket mondaton belül, és a ceremóniamestert is. Az ön, önök, te, ti, ő, én mi személyes névmások, csak akkor írjuk nagy kezdőbetűvel, ha  a mondat elején állnak. Mondat közben csak a tulajdonneveket írjuk nagy kezdőbetűvel. (A levélben a megszólítás a ritka kivétel, ott megengedett a nagy kezdőbetű, pl.: "Tisztelt Hölgyem/Uram!") Hacsak nem ez a családneve a ceremóniamesternek, akkor bizony kisbetű jár neki, mint szegény Nemecseknek. Ha ezt nem rontja el, 10 pontot adtam volna.

Ne vesztegessétek az időtöket ennek a fordításnak az olvasására. Kexi nagyon engedékeny pontozott.