A+ A-

Egy üzletasszony naplója 9. rész

37. fejezet
Edit társat talál
A mexikói kaland Edit életében mérföldkőnek bizonyult. Az utazás után ugyan hetekig még nyugtatnom kellett, mert úgy érezte ez már sok volt neki. Tudtam, csak akkor lesz teljesen nyugodt, ha állandó társat talál. A kalandok tapasztalatai felbátorították, el is járt már szórakozni, de továbbra is félénk maradt és kezdeményezésre képtelen volt.
- Pénteken lemegyünk az egyik diszkóba pasi nézőbe, hátha találunk neked valakit. - mondtam neki.
- Nagyon hálás vagyok neked, mert egy ilyen gyönyörű nő társaságában nekem is több esélyem lehet. - mondta.
Mivel a gyerekkel valakinek otthon kellett maradni, így férjem nem tudott velünk jönni.
"Mi tévő legyek?" - kérdeztem magamtól. "Menjünk kettesben? Még a végén azt hiszik, leszbikusok vagyunk és egy srác sem áll szóba velünk"
Aztán eszembe jutott, múltkor milyen rendes volt Roland, mikor segített a csomagokat felhozni a lépcsőn. 20 éves, kövérkés, és magányos, két szinttel alattunk lakott. Egyetemre járt, valami műszaki témában utazott. Meglepődött, de nem kellett sokáig győzködni, hogy kísérjen el.
Eljött a péntek este. Taxit hívtam, elmentünk Editért, majd onnan egyenest a szórakozóhelyre mentünk. Nagy tömeg volt, fiatalok mindenfelé. Ittunk pár italt hármasban, aztán irány a táncparkett. Jó két óra táncolás után, fáradtan ültünk le az egyik asztalhoz, Rolanddal hozattunk pár koktélt. Igaz, a blúz alatt nem volt melltartó, se a miniszoknya alatt bugyi, de nem voltam kihívó, mert Editnek kellett pasit szereznünk. Kisvártatva meg is jelent három srác, együtt táncoltak egy ideig. Tüzet kértek tőlem, de mivel nálam nem volt, Roland adott nekik. Leültek hozzánk beszélgetni. Jó fejek voltak, úgy fél óra elteltével már mindannyian elengedtük magunkat és felszabadultunk gátlásainktól. Editet megkörnyékezte az egyik, tehát jó úton jártunk. A másik mellettem ült és nekem udvarolt, a harmadik épp sörért állt sorban. Roland a másik oldalamon ült. Visszajött a társuk kezében 5 korsó sörrel.
- Nem hiszitek el, mit láttam! - mondta. - Az egyik lányon a miniszoknyája alatt nincs bugyi, és ahogy táncolt, kilátszott a popsija! Őrjítő!
"Na, eljutottunk a témához." - mosolyogtam magamban.
A mellettem ülő srác közölte:
- Fogadni merek, hogy ti nem meritek lehúzni a bugyitokat!
Összenéztünk Edittel, elmosolyodtunk, hiszen a miniszoknyánk alatt nem volt bugyi.
- Ááá! Puhányok ezek a mai lányok. Nem bátrak. - szólt közbe az a srác, aki a söröket hozta.
Lenyúltam és felhajtottam a miniszoknyámat. Pinám teljesen borotvált volt, szeméremajkaim csillogtak.
- Mutasd meg te is a puncidat. - mondtam Editnek.
Ő is felhajtotta a miniszoknyáját. Szokása szerint pináján felül hagyott egy kis szőrpamacsot.
- Na, bátor csajok vagyunk? - kérdeztem nevetve.
Aztán megigazítottuk a miniszoknyánkat. Üdvrivalgás és taps. Minden férfiszem csillogott az örömtől. Innentől még kedvesebbek voltak hozzánk. Edit és az egyik srác - Csaba - már csókolóztak is az asztal túloldalán, a másik kettő meg nekem udvarolt.
- Én már feleség és anya vagyok. - mondtam.
Azonnal leléptek. Csak négyen maradtunk. Roland nem találta fel magát a társaságban. Ismét felhajtottam a miniszoknyámat. Felvillantak szemei. Felraktam az egyik lábam a székre és szétnyitottam combjaimat, hogy jobban lássa a puncimat. Maszturbálni kezdtem az asztal takarásában. Csaba is észrevette és engem figyelt, miközben Edittel smárolt. Legalább 30 percig masztiztam. Ideje volt már lelépni. Taxiba ültünk, Editéket hazavittük, majd 15 perc múlva mi is megérkeztünk. Kifizettem a taxist, Roland meg nekem esett a lépcsőházban. Nyakamat csókolta. Eltoltam magamtól.
- Bocsi, de majd legközelebb, most fáradt vagyok. - mondtam.
Másnap délután Edit felhívott. Hálálkodott. A következő hívás 2 hónap múlva jött. Még mindig jól megvoltak, aznap költöztek össze. A lényeg, hogy egy rendes srácot sikerült találni kedves barátnőmnek, aki szerette is. Számomra semmiség volt, Editnek az életet jelentette.
38. fejezet
Edit panziója
Fél év múlva egy ajánlattal keresett meg Edit telefonon.
- Elköltözök a párommal Franciaországba. - mondta. - Arra gondoltunk, nyitunk egy éttermet vagy egy panziót. Nincs kedved beszállni az üzletbe?
Panzió! Eszembe jutottak a máltai élmények és a rengeteg tennivaló meg idegeskedés.
- Isten őrizz! De azért sok sikert nektek!
Másnap azonban visszahívtam.
- Végül is pénzzel beszállhatok, ha jó üzletnek ígérkezik, és minden feladatot megoldasz, én csak csendestárs lennék benne.
Meg is szerveztük a dolgot. Rengeteg pénzbe került. 10 millió forint volt a berendezés és a felújítás plusz 20 millió volt az ingatlan ára, úgy számoltunk 5 év alatt térül meg. Egy évbe telt, mire mindennel kész lettek, a nyári szezon elejére. A francia Riviérán, Marseille-ben, a tengerparton alakították ki a panziót két emeleten tíz szobával. Volt egy szép kis udvara is hátul, úszómedencével.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.71 pont (41 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 A57L 2013. 07. 18. csütörtök 05:53
Nagyon jó.
#1 Törté-Net 2011. 04. 27. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?