Ulysses hozzászólásai

Én is azt érzem, hogy Remete D. fejlődött a Páternoszter írása óta. Bizonyos dolgokat nem sikerült levetkőznie, nekem azért így is tetszik. Fontos dolgokat szőtt a meséjébe, egyfajta ideológiát próbált közvetíteni. Ami meg is kötötte a kezét. Nem baj, jó ez így. A stílusa olvasmányos, magával ragadó. Ha valaki kritikus szemmel akarja olvasni, koncentrálni kell, ne vesszen el történésekben. Ha egy profi szerkesztő állna mellette, páratlan regényfolyam született volna ebből. Ám egyemberes munkája előtt is le a kalappal. Kíváncsi lennék a munkamódszerére.

Jaj, fenébe, most mindenkinek magyarázkodjak? Talán Tittinek nem kell, mert ő meglátta a szarkazmust, és hasonlóval válaszolt. Persze, hogy nem bűn a szerelem, inkább büntetés néha. A szex pedig egyértelműen ajándék! Azaz annak kellene lennie.
Jake, a nőnek nem róhatjuk fel, hogy az anyai ösztöne vezérli, hogy jobb életet akar a gyermekének. Az eszközeivel nem kell egyetértened, de a szándék itt nem elhanyagolható. Mivel ilyen pocsék módszert választott a jobb körülmények elérésre, ezért megkérdőjelezem az író által neki megszavazott okosságát. 
Doriangrey, a poén szándékos volt. Ezzel igyekeztem jelezni, nem akarok véresen komoly vitákba keveredni. Hogy azok is értsék, akik elsőre nem olvasnak a szavaim hangsúlyából, mint Titti. A felvetésed a szereplők megítélésére, a bűn meghatározására igen elgondolkodtató. Viszont a társadalmi konvencióktól nem lehet eltekinteni. Mert még a morális szemszögből való megítélés is feltételez egy normarendszert, amiben elhelyezzük őket. Az általunk elfogadott mércéhez viszonyítjuk a cselekedeteiket. Ha ettől el akarunk tekinteni, akkor egy semleges helyzetet, és nem lenézett foglalkozást kellett volna választania az írónak. Csakhogy ő pont erre építette a konfliktust.
Igen, mi esendők is elítéljük mások hibáit. Még akkor is, ha mi hasonló helyzetben éppen úgy rosszul döntenénk. Ha elég felnőttek vagyunk, akkor legalább saját magunknak ne hazudjunk. Meg másoknak se állítsuk be követendő példaként. Inkább hívjuk fel a figyelmet, tanuljon mindenki ebből. Egyébként kösz a tippet, megnézem Remete D. írását. Én nem emlékszem a legvégére.

Az eredeti sztori is elég kedvező fogadtatást kapott. Nem kiemelkedőt, de átlag felettit. Én nagyon hiányoltam belőle a mélységet, de ezt csak egy hozzászóló értékelte hozzám hasonlóan negatívan. Mit értek alatta?  A karakterek vázlatosak. Mit árul el róluk a szerző? Markusról csak annyit, hogy vastag a farka, és az eszét is többnyire abban hordja. Katrin a szőke nagycsöcsű szűzkurva (ja meg szőrős a muffja). Katherina-Karo pedig a kismellű, gátlástalan, vörös démon, (borotvált szeméremajkakkal). Talán még az ő jellemének van valami karaktere, amit a cselekedetiből sejthetünk. A mesélő csak sodródik. Szóval tényleg nem sok mélység rejtőzik a történetben. Számomra még a használt nyelvezet is kicsit idegesítő volt. Rengeteg szóismétlés. Az állandóan visszatérő szófordulatok, hogy "mélyen basztam", meg "elkezdtem a kezemmel simogatni", egy idő után frusztráltak. Ha annyi ezrest kaptam voltam fordítás közben, ahányszor a szerző a "most" szót beleírta, akkor máris rendelnék egy új laptopot.
A történet fordulatosságát tartom a nagy erényének. Mivel nagyon régen olvastam az eredetit, a következő fejezetben szereplő cselekmények nekem is meglepetést okoztak. Számomra unalmasak a lineáris történetek, erre nem foghattam rá. Hogy egyik szereplőt sem fogadtam kegyeimbe, annak csak részben oka a mélység hiánya. A szerző nem rajzolta egyiket sem szerethető figurának. Az érzelmi szál beleszövése csak gyenge kísérlet volt részéről. Ugye az egyéjszakás dugás után hihető volt, hogy egymásba szeretett Karo és Markus. Akkor mennyire lehetett szerelmes Katrinba, aki mellett szex nélkül is két hónapig kitartott? Mondom, nincs itt semmi látnivaló, csak a változatos helyzetekben végrehajtott kefélések.
 

Simán megérdemlik egymást. Ha mérleget kell vonni, akkor a nőnek talán megítélnék egy fokkal felnőttebb pasit. De az annak szól, hogy normális életet igyekezett nyújtani a gyerekének. Tényleg csak minimálissal jobbat. Igazad van Jake, ahogy írtam, szerintem sem kellett volna lemenni kutyába. Erre hoztam magyarázatul a szerelem okozta elmezavart. Várjunk csak, az büntethetőséget kizáró ok, az elmezavar. (Persze csak a tényleges, nem a szerelmes állapot.)
Kitartok az első mondatom mellett. Hogy bölcs nagyanyám szavaival éljek: Ki milyent szakajt, olyant szagol.

Köszönöm, Andreas! A folytatással kapcsolatban ki kell ábrándítsalak, de ígérem, az sem lesz unalmas. A helyesírás ellenőrző funkció időnként csodákra képes. 

Érdekes felvetés! Álljon össze az esküdtszék? Az angolszász büntetőjogot nem ismerem annyira, mint a hazait, de benne lennék. Egyébként, nagykorú személyekről van szó, így cselekményük nem meríti ki a Btk-ban megfogalmazott egyetlen tényállást sem. Bár a fickó súrolja némelyiket. A hazugság, pontosabban a tévedésben tartás, csak egy eleme bizonyos bűncselekményeknek. Jó, jó, itt nyilván morális értelemben kell bűnösnek vagy ártatlannak kimondanunk.  Szerintem a történetben az összes szereplő gyerek, ki az életkora, ki pedig a viselkedése alapján. Ha a nő tényleg annyira okos, mint a szerző beállította, akkor nem megy bele komoly kapcsolatba egy ekkora teherrel. Tehát szerintem is bűnös, hogy elleplezte tevékenységi körét. Mintha mondjuk elsumákolnám a boncsegédi foglalkozásomat azzal, hogy az egészségügyben dolgozok. (Ezt éppen úgy nem fogadná el mindenki, mint a szexmunkát.) 
A férfi szintén bűnös, mert saját bevallása szerint is hisztis gyerekként reagált, amikor szembesült Laura foglalkozásával. A felnőtt viselkedés az lett volna, hogy leül és egyenesen megmondja a nőnek, nem pedig kicsinyes bosszúból alázgatja. (Ha kézzel bele tudnék nyúlni a történetbe, akkor jól pofáncsaptam volna, vagy nyakon.) De akkor hová lenne a sztoriból egy vagy több lényeges szexjelenet? Zsombor részben maga is segítette a nőt, hogy az olyan sokáig el tudta titkolni valós énjét. Hm, a szerelem vakká tesz. Zsombor esetében inkább hülyévé.
Tehát az író nem bűnös, mégis neki kell viselni a olvasók által kiszabott büntetést.  

Huh, hátborzongató. Nem kedvelem a verseket. Ez pedig inkább költészet. Az érzések szédítő mélységét villantja fel. Nem igazán erre az oldalra való, legfeljebb a keretet adó párzás leírása miatt. Én sokkal többet, mélyebbet, pontosabban elemibb dolgokat sejtek mögötte. Ezt talán a szerző sem tudná megmagyarázni, nem véletlenül kiáltotta ki ebben a formában. Számomra veszteség, hogy soha egyetlen sor hozzászólást sem írt. Gondolom, az összes nyilvánosságnak szánt mondanivalóját belesűrítette a történeteibe.  Sajnos nagyon régóta nem írt itt újat.

Be kell vallanom, jól esik, amikor itt és más írások véleményezése közben felbukkannak olyan kérések, hogy saját írásokat is küldjek be. A legfőbb akadály, hogy tisztában vagyok a saját képességeimmel, hiányosságaimmal. Amit a fordításaimban és ebben az egy szerzeményemben értékeltek, az igazából sok gyakorlással megtanult technika. Nem érzem magamat különösebben jó mesélőnek. Nem az eredeti, fordulatos ötletek hiányoznak. Inkább az a színesség, magával ragadó lendület, amit például Gandalf történetében láthattok. Ahhoz már kell valamiféle veleszületett tehetség. Vannak saját írásaim is, de nem sok. Az egyik már kerek annyira, hogy egy sorozat első epizódjaként megállná a helyét, de magam is látom benne, hogy az arányok eltolódtak a sztori javára és a szex kárára. A folytatáshoz számos ötlet készen van fejben, de egyszerűen nem akarok annyi időt szánni rá. Hehe, Tittinek nagyon bejönne, mert jócskán romantikus. Egy másik félbehagyott írással meg az a bajom, hogy sok-sok éve félretettem. Most látom benne a rengeteg hibát, de megint kételkedem, megérné-e az időt. Közben az olvasmányaim között meg találok bőven olyant, ami megérdemli a fordítást. Színvonalasak, izgalmasak. Most azzal kacérkodom, hogy angolból is fordítok, pedig azon a nyelven talán az A0 szinten állok. De annyira megtetszett pár sztori.
Van még számos más írásom is, de azokban csak társszerző vagyok. Egyfajta folytatásos történetek ezek, amiket egy - időnként más és más - írópárral felváltva írtunk. Részben saját magunk szórakoztatására. Bár én mindig igyekeztem úgy írni, hogy a kívülállók számára is szórakoztató legyen.
Tehát nálam nem olyan könnyedén könnyedén születnek a történetek, mint amit pl. Remete vagy Lökötttyúk vagy Leticia esetében sejtek. Ha már első próbálkozásra nem érzem az "ütősséget", azon többszöri átolvasás, javítgatás sem segít. Talán nekem is szükségem lenne ezeknél egy szerkesztőre, aki nemcsak a helyesírási hibákat javítaná ki, hanem rámutatna az esetleges logikai bukfencekre, képzavarokra, a felesleges mondatokra. Tippeket adna, hogy miféle fordulat, mozzanat kellene még a sztoriba, hogy igazán élvezetes legyen. A páros történetvezetésben az volt a jó, hogy csak abban a pár bekezdésben irányíthattam a saját és a partnerem figuráját. A következő részben az írótárs belekényszeríthetett olyan helyzetbe, ami kívül esett a komfortzónámon. Mindig megújulásra sarkallt. Ezt egyedül nehéz hozni. 
Tudjátok, az ételkritikusnak sem kell kiváló szakácsnak lennie ahhoz, ahogy eldöntse, melyik az igazán jó kaja. Viszont mesterszakács sem attól lesz valaki, ha fejből tudja az össze receptet, meg a konyhatechnikai fogásokat.

Hű, mi ment itt! 
A szerzőnek: A lenti szócsatát tekintsd plusz 2 csillagnak. Ennyi hozzászólást, csak a jobbfajta írások generálnak. A sztorid mellett szól, hogy a vitákban fontos kérdéssé fejlődött a főszereplő (mesélő) megítélése. Ez azt jelenti, hogy nagyon valósnak látja őt az olvasó. Ez akkor is így van, ha nem mindenki tekinti egyértelműen hős lovagnak. Azt külön dicséretnek kellene venned, hogy JakeAmazing ilyen részletesen kifejti a véleményét. Megnéztem, átolvastam a hozzászólásait. Nem rémlik, hogy valaha valamelyik történetnél ennyi időt, energiát fektetett volna az érvelésbe! (Még ha neked nem is tetszik egyetlen gondolata sem.)
 
A főhős megítélése: Jake érvei helytállóbbak az enyémnél. Én felületesebben jártam el, csupán az utolsó néhány bekezdés hangulata miatt éreztem azt, hogy lement kutyába. Nem az előzmények fényében gondoltam rá. Viszont ez kiváló példa arra, mennyire másként hat mindenkire egy-egy mese. Titti például abszolút pozitívnak látja a főhőst, nem gyengének vagy megalázottnak. El kell ismernem, én azért nem fogadtam a kegyeimbe, mert az író túlidealizálta. De gondoljatok bele! Ha ennyit foglalkozunk vele, akkor nem lehet annyira szar ez a mű. Hm, attól hogy nekem nem jön be Munkácsy Ecce Homo-ja, sem a témája, sem a monumentalitása, sem a technikája, mások nagyra értékelik és nem csökken az értéke. Szóval szerintem a fickó karaktere nagyon csöpögősre sikeredett, láthatóan ez másokat nem zavar annyira. És akkor? Nem én vagyok ennek a sztorinak a címzettje. Ugye nincs harag?

A saját írásaimról: Nem itt lenne a helye, hogy erről beszéljünk. Én ugyanolyan amatőr vagyok, mint az itteni szerzők többsége. (Talán egy egészen kicsit többet olvastam az átlagnál.) Majd valamelyik fordításomnál, vagy az itt megjelent egyetlen saját írásomnál kifejtem.
Béke!

A párbeszédeknél sokat javíthatsz, ha utána olvasol, miként kell azokat központozni, tagolni, kommentelni. Ez afféle technikai trükk. De sokkal olvasmányosabb, jobban követhető lesz a dialógus. Meg az elkészült mű pihentetése csodákra képes. Akár több nappal, egy héttel később, amikor külső szemlélőként tudod olvasni. Nem nagyon van rá mód itt, hogy megmutassam, mekkora különbség van nálam is egy nyersfordítás és a végül beküldött sztori között. Még így is marad benne hiba, de az már talán nem zavaró, nem ront az értékelésen.
No, majd a folytatásban! 🙂

Nos, ezt az alázást igyekszem azzal elkerülni, hogy nem igazán közlök itt saját szerzeményt. Hogyan esne? Biztosan nem örülnék neki. Ám, ha alaptalan vagdalkozásnak gondolnám, akkor megrántom a vállam, és keresztül nézek rajta, vagy elütöm valami humorral, öniróniával. Ha jogos a kritika, azt elismerem. 
Megnéztem Jake hozzászólásait. Én elfogadom ilyennek, lényegre törően, kíméletlenül fogalmazza meg a véleményét. Azt látom, hogy hajlamos kicsinyes vitákba, pontosabban vagdalkozásokba keveredni. 
Az észrevételeidet, az amatőr írókkal, írásokkal és a kritikák hangnemével kapcsolatban viszont jogosnak érzem. De nem vagyunk egyformák, mindenki máshol érzi a határvonalat a megengedhető hangnemben. Mivel az oldalon nincs egyértelmű szabályzat és moderáció, ezzel kell együtt élnünk. Megjegyzem, az általam látogatott idegennyelvű erotikus írásokat összefogó oldalakon nem tapasztaltam az ittenihez hasonló ekézéseket. Nem láttam sértődött írói hozzászólást, sem pocskondiázó negatív kritikát. Az összes nem pozitív észrevétel jobbító szándékú volt, és azt a szerzők el is fogadták. Az itt gyakori egyszavas véleményezések is nagyon ritkák. Mintha ők jobban boldogulnának a szövegalkotással, még a névtelen! hozzászólók is.
Még egy dolog, ha ennyire érzékeny vagy az alkotásodat érintő észrevételekre, akkor letilthatod a véleményezés lehetőségét. Bár akkor pozitív vagy építő hozzászólásokat sem kaphatsz.

Üdv Jake! Igen, a sztori linearitása nekem is szúrta a szememet. Azt hiszem, mindketten átsiklottunk a szerző első pár során, az ajánláson. Abból kiderül, hogy igazából egy bizonyos személynek szól ez a sztori. Így már érthető a romantikus hangvétel, ami - valljuk be - helyenként nyálas ömlengésbe fordul. Egyetértek, ezeknek a részleteknek a megnyirbálása, sokkal feszesebbé, olvasmányosabbá tette volna a történetet. De alapvetően jól építette fel. Szépen haladt a csúcspont felé, megvolt a katarzis. 
Érdekes a felvetésed, hogy szánalmassá vált a figura a befejezéssel. Kicsit rágódtam a gondolaton, de igazat kell adnom neked. Azt hiszem, ezen is segített volna egy sokkal rövidebben megfogalmazott lezárás. 
(Most már megnézem pár hozzászólásodat, amiben csak "alázol", mert nekem nem dereng.)
 

Az én benyomásom az, hogy ez egy nem túl jó történet, nem igazán jó fordítása.  A párbeszédek helyenként erőltetettek, nehezen követhetőek. Maga a sztori gerince jó, de többnyire elkapkodta a helyzeteket a szerző. Ezzel pedig elrontotta a hihetőséget. Számomra azért fontos a hihetőség, mert anélkül nagyon nehezen tudom beleképzelni magamat a szereplők helyzetébe. És a sületlenségek egyszerűen kizökkentenek. Nah, nem akarok szőrszálhasogató lenni. Ha valaki ebben a formában is élvezetesnek tartja, akkor jó szórakozást!

Elég gazdag a fordulatokban, ezért választottam ezt a történetet. Már a hatodik, befejező rész fordításánál tartok. Ha lezáródik az első fejezete, azaz olvasható lesz itt a harmadik rész, akkor én is írok véleményt magáról a történetről, az eredetiről. 

Örülök, hogy nem volt hiábavaló a vesződségem ezzel a sztorival.

Köszönöm, ez jól esett! 🙂 Többnyire könnyű műfajnak mondják a humort. Pedig nagyon nehéz igazán eredeti poénokat kitalálni. Tudom, mert próbáltam, és nem nagyon ment. Vaaagy helyesebb, ha megfordítom a szórendet? Nagyon nem ment. 
Az írásod utolsó bekezdéseiben jobban éreztem azt a humoros, csipkelődős hangulatot. A "férfi" figurák éppen csak közelítettek a karikatúra irányához. Én imádtam volna, ha durvábban kifigurázod őket. Tudom, itt nem ez a főprofil. 
Azért remélem, lesz még alkalmam további vidám hangvételű sztorit olvasni tőled!

Az a fránya helyesírás! Én sem tartom szerencsésnek, ha a történetek véleményezése a hozzám hasonló "nyelvtannácik" beszólásaival vannak tele. Mivel ilyen címmel nincs az oldalon topic, indulásként itt ajánlanék két linket, amelyek a központozás szabályaival foglalkoznak.
Az első kissé száraz, tankönyvszerű: Lexikon (uni-miskolc.hu)
A másik jóval olvasmányosabb, számos példamondatot tartalmaz, és a párbeszédek helyes központozásával részletesebben foglalkozik: Központozás, idézés és párbeszéd - Fülszöveg (blog.hu)
Valami olyan helyen látnám ezeket, vagy egyes részeiket szívesen, ahol az igényes írók könnyen megtalálhatnák.
Tervezem, hogy a sztorik színvonalasabb írásához segítő tippeket, ötleteket, fogásokat szedek majd össze. A Törté-nethez hasonló profilú, idegen nyelvű oldalakon számos ilyen cikket találtam. Némelyik magyarra átültetve is használhatónak tűnik. 

Bocsánatot kérek! Magáról a sztoriról meg nem is írtam semmit, pedig az indító kérdés úgy szól, mi a véleményed a történetről? 
Eleve a kategória nem a kedvencem. Ha ettől igyekszem eltekinteni, akkor is azt kell mondanom, számomra túlságosan tömény. A teljes cselekmény csak a baszásból áll. Emiatt a szereplők az én szememben nem többek egy pornófilm színészeinél. Hm, viszont pornónak meg egész jó, látványos.

Tisztelt Álmoska!
Köszönettel tartozom az Andreasnak címzett hozzászólásodért! Könnyekre fakadtam tőle, de a nevetéstől. Bevallom, nem tudom pontosan, mi volt a szándékod azokkal a felháborodott, többször aláhúzott vagy kiemelt szavakkal. Ha az irónia és a szarkazmus, akkor telitalálat. Ha arra gondolok, hogy első mérgedben írtad, és komolyan gondoltad, akkor elszomorodok. Kérlek szépen, ne vedd személyes sértésnek, ha egy élesszemű olvasó kritikával illeti valamelyik kedvenc íród művét! 
Nem akarok Andreas védelmére kelni, nem szorul rá.  Én a jobbító szándékát igyekszem látni nyers szavai mögött.
Ha a hozzászólásokat is rendszeresen olvasod, akkor tudhatod, hogy én szintén gyakran szóvá teszem az írások hibáit. Hidd el, nem az a szándékom ezzel, hogy rosszul érezzék magukat a szerzők, hanem hogy tudják, mit kellene másképpen csinálniuk.
A "kissé dagályos" nem egy végzetesen lesújtó vélemény. J.R.R. Tolkien A gyűrűk ura világklasszisnak számító trilógia egyik magyar fordítója a néhai Göncz Árpád egy nyilatkozatában "túlírtnak, túlidealizáltnak" nevezte a művet. Később ugyan szabadkozott emiatt, pedig kurvára igaza volt! Ettől még milliók imádják a könyvet, és szerintem Göncz Árpádra sem kellene követ vetnünk kijelentése miatt. Mert ha érzelmektől mentesen ítéljük meg azt a mesefolyamot, akkor be kell látnunk, hogy valóban "dagályos". 

Az én ízlésem sokkal több humort is elviselt volna. 

Az írás alapján simán elhiszem, hogy másodikos középiskolás írta. Őőő, nincs valami 18 éves korhatár az oldalon? (Ezt nem kell komolyan venni.) 
Az a fránya pihentetés meg átolvasás nagyon hiányzik ennek a sztorinak. Többnyire jó a helyesírás, a központozás. Csak az elütések, megmaradt felesleges szavak nagyon zavaróak tudnak lenni. 
A sztori menete még elmegy. Persze nem egy eget rengető eredeti történet, de tekintsük egy jelenkori pillanatképnek. Csak ez kevés ahhoz, hogy emlékezetes maradjon.
Szerintem idővel lesz sokkal jobb írása a szerzőnek. 

Ne írjuk le őket általánosságban! Gondolj vissza, a mi tanáraink sem voltak egytől-egyig kiválóságok!  Tízből két-három talán, öt-hat közepes meg pár csapnivaló. Kis jóindulattal a középmezőnybe sorolom a sztori főhősét, de inkább info-tanárnak képzelem, aki beugrott a magyart helyettesíteni.
De a történet magját, velejét én is jelesre értékeltem! 

Tanár úr! Az írásra a legnagyobb jóindulattal egy négyest adnék. A szex az ötöst érdemel, bár nem csillagost. A tanítványról csak annyit: megdolgozott az ötösért, az ő bizonyítványába tényleg "érdemjegyet" kell beírni. 
Az írásban helyenként remek mondatok csillantak meg. 
Végül egy kérdés Andreashoz: Ugye szerinted sem irodalomtanár? 
 

Hm, hm, úgy látszik, ez sem az én témám? Pedig gyerekkoromban én is szerelmes voltam az egy évvel fiatalabb unokahúgomba. Ezt a történetet viszont nem fogadtam a kedvenceim közé. Olyan... olyan, nem tudom. Az olvasás közben valami furcsa érzés kísért. Nem éreztem rossznak, inkább valami hiányérzetnek mondanám. Vagy csak ismerősen hangzottak a mondatok, szófordulatok. Emiatt az akciójelenet sem hozott lázba, pedig alapvetően nem rossz, vagy taszító módon írta le a szerző. 
Szerintem a bevezető is egészen jól megállja a helyét, de már abban is valami bicegést, ellentmondást érzek, csak nem tudom megfogalmazni pontosan. Talán még korán van, nem hatott a kávé. 
Egyébként pont az ilyen történetek miatt volna szerencsés valahogy különválasztani a családi témát a vérfertőzőtől. Hiszen egy sógor-sógornő, anyós vagy após, talán még az unokatestvér is belefér azok legtöbbjének, akiknél a közvetlen vérrokonok közötti szex már kiveri a biztosítékot.

Megunhatatlan! Most is ugyanazokat az érzéseket keltette bennem olvasás közben, mint évekkel ezelőtt. Helyenként elakadó lélegzettel követtem a sorokat, máskor az én karomon is végigfutott a borzongás. És most is küzdeni kellett a maghatottsággal beleélve magamat a szereplők helyzetébe.
Ha tehetném, a gimis kötelező olvasmányok között lecserélném ezzel az Antigonét.

Kedves Vica! Úgy látszik nem hangsúlyoztam eléggé, hogy a történetedben a hihetőség hiánya abból is adódott, hogy nem fejtetted ki a szereplők kapcsolatát, jellemét. Ezért tűnik olyannak, mintha egy pornófilmből lennének kiollózva. Ha ezeket, amit itt a hozzászólásban említettél, beépíted a sztoriba, máris nem lesznek légből kapottak a figurák.    

A bevezetőben azt állította a szerző, nem fordít. Hm, ez egy nagyon kiváló fordítás. Maga a történet is figyelemre méltó.

A többi hozzászólást olvasva látom, nem vagyok egyedül a véleményemmel. Timi logikája számomra is furcsa, de miért kellene egyformán gondolkodnunk? Valaki felhozta a történet egyediségét. Szerintem ez benne a legjobb. Az akció leírása elég érzékletes. Ennél rosszabbat soha ne olvassunk itt!

Ej Lackó, az ilyen sértődősdi 15 évesekre vall! Annyira nem áll rosszul a sztori értékelése.

A fősulis baráti társaságban volt egy srác aki jóval 20 centi feletti adottsággal volt "megáldva". Ernyedt állapotban sem tudta egyszerűen elcsomagolni a szerszámot. Talán ezért is kért meg minden cimbit, hogy viccből se rúgják seggbe, mert könnyen a család ékszerét találnák el.  Ő inkább átokként tekintett a dologra. Sosem lehetett része, olyan vadulós, tövig beverős, csattogós kefélésben. (Kis törölközőt kellett a farka tövére tekerni, hogy ne menjen túl mélyre.) Az általam ismert nők mindegyike úgy állt a túlméretes péniszhez, mint parasztbácsi az állatkerti zsiráfhoz: Szép, szép, de otthonra nem kéne! 
Na, de az akciófilmeket is élvezhetjük annak ellenére, hogy a pisztolygolyótól métereket repül hátra az eltalált gonosztevő. (Gondolom nem kell magyarázni, az is mekkora baromság.)

A folytatás elég izgalmas lesz szerintem. Még kettőt már feltöltöttem. További kettő éppen fordítás alatt van. Azzal talán nem rontom a meglepetés erejét, ha elárulom, hogy Katrin sem marad ki a jóból. Ostobaság lenne a szerzőtől, ha ennyit foglalkozik egy karakterrel, majd egyszerűen félre dobja. Bár találkoztam ilyen megoldással Frei Tamás egyik kalandregényében. 

Így sem rövid. Egy ekkora szöveggel azért van munka. Nem is rossz. Maga a sztori kicsit unalmas a hetero érdeklődésűek számára, de jól ábrázolja a a karakterek közeledését, lassú nyitását. 
Igazán most hiányolom a privát üzenet lehetőségét, mert a következő észrevételt csak a fordítónak szánom: Ugye elmaradt a sztori többnapos félre rakása, és az utolsó átfésülése. Én azért pihentetem ennyit a fordítást, hogy az agyam teljesen visszaálljon magyarra, és kigyomláljam az idegenes fordulatokat. Tudom, hogy ilyen hosszú írásnál egy sima átolvasás is elég sok idő, de szerintem megérdemelné a sztori, az eredeti szerzője, (hm, az olvasók nem mindig), és a saját munkánkkal szemben támasztott igényesség is ezt diktálja.

Ó, ez még az oldal indulása idejéből, az ingyenes korszak hajnalából származó kövület  lehet. Az oldal gazdái meg talán nosztalgiából, vagy időhiány okán nem selejteznek. Ja, hogy ez mai termés! Akkor talán valami technikai baki vagy egyszerűen pillanatnyi áruhiány léphetett fel.
Nah, mindjárt küldök be pár sztorit. 🙂

Igazad van Jake! Valóban szlenges alak, és szerintem valami hülye divatból használják korosztálytól függetlenül. Talán mert a beszélt nyelv mindig igyekszik egyszerűsíteni.  Ám Gyurinak is igaza van. Mert ki és milyen környezetben használja a szlenget. Illik-e a szereplőhöz, a környezetéhez, az író stílusához. Azt hiszem, ő inkább ezt kifogásolta. Bevallom, én is inkább olyan szereplő szájába adnék ilyen szavakat, aki a VV villából bukkant elő. (Aki érti, érti. Aki nem, az ne is erőlködjön.)

Egy 13 éves !gyerek! akárhány pornófilmet néz meg, nem fog úgy viselkedni, mint egy felnőtt férfi. Nem kezd borozgatni a nővérével, nem vetkőzik meztelenre teljesen fesztelenül. Ha a szextéma szóba kerül közöttük, ideges lesz, izzad a tenyere, még a szemébe sem mer nézni. Nincs megmagyarázva a történetben, mitől ekkora a bizalom a testvérek között. Én az életkort eleve eltrükköztem volna. Csak a 2-3 év korkülönbséget említem meg. Máris hihetőbb a figura, ha az olvasó akár 16-17 évesnek is gondolhatja a fiút. A srác lazasága, ami egy korosabb, tapasztalt pasihoz illik, legfeljebb valamilyen pszichotrop anyaggal idézhető elő. Hm, ez lehet akár alkohol is, de valami hihetőbb helyzetben, pl. buli a haverokkal, vagy felnyomtak egy pincét csak a balhé kedvéért, titokban rábukott apuka whisky-s üvegére. 
Ne kezdeményezzen a fiú! Ha már azon izgul, hogy elpirul majd a vetkőzésnél, akkor honnan volna bátorsága megkérdezni a nővérét, hogy megsimogathatja-e. Erre is a lánynak kellene biztatnia. Gondolj a Macskajajban Zarje figurájára. Mikor a lány, Ida azt mondja neki: "Kiss me!" A srác csak néz bambán, mire a lány: Csókolj meg te mulya! 
Pedig ott a srác fülig szerelmes belé.
Egyébként nehéz feladat olyan témában (családi) tanácsot adnom, amit nem igazán kedvelek. Habár az incest népszerűsége okán gondolkoztam azon, időnként fordítok ilyeneket is. A német nyelvű literotica oldalról tudok ajánlani egy testvérszerelemről szóló sztorit. Akár a google fordítójával is érdemes megnézned. Bár abban a srác fiatal felnőtt, de remekül ábrázolja a szerző a kétségeket, a tépelődést, az elfojtott érzelmek, vágyak felszínre törését. Nem tudom, itt megengedett-e link beszúrása. A szerző neve: Kojote, a három részes mű címe: Eskalation. Ha nem sikerül ez alapján megtalálni, majd valamit kitalálok. 

Andreas meglátása jó. Nem néha - ahogy a szólás tartja -, hanem valójában sokszor, a kevesebb több. A négysoros, többszörösen összetett mondatok, a hosszú bekezdések, a precíz anatómiai részletekbe menő akció leírások engem fárasztottak. Persze lehet, másoknak ez jön be. Bármilyen akció leírásánál - lehet harc, vagy szex - a feszesebb szöveggel fokozható a feszültség. Az egyre rövidebb, lényegre törőbb mondatok eleve pörgősebbé teszik a jelenetet. A csúcsponton jöhetnek az akár egyszavas mondatok. 
Ha fokozatosan egyre többet hagyunk az olvasó fantáziájára, egyre jobban beleéli magát a történetbe. És nem akarja átgörgetni a háromoldalas szexjelenetet. 
Luthor, tedd a kezedet a szívedre! Rosszabb lenne ez az írás, ha minden harmadik-negyedik mondatot kihúznád? Szerintem akkor sokkal ütősebb lenne!

Ennek az írásnak nem a valószerűtlenség a legnagyobb baja. Hanem, hogy egy gyenge pornófilmjelenet forgatókönyve. A szereplők korának megfelelő értelmi színvonallal.
A lány még úgy, ahogy hihető alak benne (én egy négy éve felnőtt filmekben játszó csajnak képzelem), de a srác karaktere nem sikerült. 
Ne add fel! Olvass sokat, és próbálj jobbakat írni! 
 

Profi írás, bár a szerző amatőrnek vallja magát. Dugás nincs benne (igazából van, csak nem a főhősök teszik), mégis izgalmas, izgató, színes, szórakoztató. Hús-vér szereplők, képszerűen elevenedik meg a történet.  Nagyon régen olvastam, és nehezen találtam meg, mert nem úgy emlékeztem rá, mint családi történet. Mert ez a sztori nem attól jó, hogy a főszereplők rokonságban állnak. Remete újabb írásának is örülnék, bár nem sok esélyt látok rá.

Nah, így ír az, aki tud írni! Egy ilyen sztorinál én is elküldöm melegebb vidékre azt, aki a nyelvtani hibák miatt kekeckedik. Lökötttyúk stílusa annyira egyedi, magával ragadó! Mindig kesergek azon, hogy mostanában nincs új írása itt. 

Amint befejeztem annak a sorozatnak a fordítását, ami most van az asztalomon, utánanézek ezeknek is. A mennyiség attól függ, hány részre kell tagolnom, illetve mennyi részt kell kihagynom. Hiszen nálunk például huszad rangú probléma a nyelvi dialektusok közötti különbség,míg a németeknél komoly, megértést akadályozó különbségek is vannak.
A literotica angol nyelvű oldalán sokkal több ilyen tanácsadó cikk jelent meg, esetleg angolról fordítók találnak közöttük hasznosat.

Ezt a sztorit ajánlanám Tittinek. Válaszul arra, miért fordítok csak jobbára, és kevés a saját írásom. Ha valami ilyen ütőset sikerül összehoznom, azt majd beküldöm. Sajnos még távol állok ettől a szinttől.

Üdv!
Némi keresgélés után megtaláltam az "Egyéb" között az "Írói segédleteket". Abban viszont csak pár technikai segítség olvasható. Idegen nyelvű oldalakon számos írás, cikk szerepel a "How to... " kategóriában.  Olyan ötleteket, fogásokat osztanak meg ezekben tapasztalt írók, amik magyar nyelven is alkalmazhatóak. Például hogyan lehet elkerülni egy szereplő adatfelsorolás szerű bemutatását és hasonlók. Én zsábát kapok ilyeneket olvasva: "A nő 162 centi magas, vállig érő szőke hajú, kék szemű, tetovált szemöldökű, 95D mellméretű, 28 és fél éves hajadon volt."  Volna igény ilyenre ezen az oldalon? Ha igen, akkor fordítok ezekből is.  Nyilván szükség lenne ennek valami kategóriára, vagy menne egy mail mellékletben, aztán az oldal gazdái majd valahova beszerkesztenék. 
Szívem szerint a központozás szabályairól szóló, példamondatokkal illusztrált cikkel kezdeném, amit valamikor régen a karcolat.hu oldalon olvastam. (Csak azóta nem találom.)
Nos?

Meglepően jól fogadtad a kritikát. Sok szerző személyes sértésnek veszi, ha valaki felhívja a figyelmet az általa ejtett hibákra. Ezért én inkább pár tippet adnék csak:
Első lépés: A forrást szépen végig olvasni. Ha valami olyan részbe ütközök, ami elsőre nem tiszta, megcsillagozom, hogy az majd utánolvasást, guglizást igényel. Pl. valami szleng, vagy a lejjebb említett márkanév.
Második lépés: Jöhet a nyersfordítás. Lehet akár a gépi is. Nem tartom ördögtől valónak. Bár én nem egyszerre a teljes szövegre engedem rá, hanem 3-4 bekezdésenként. Több hasznát látom, megspórol némi gépelést, nem kell szótárazni a kevéssé ismert, vagy szleng szavakat, meg néha jót röhögök a sületlenségeken, amit feldob a gép. (Ja szótár: én egynyelvű, azaz az adott forrásnyelv értelmező szótárát használom, ha valamelyik lefordított mondat sántikál.)
Harmadik lépés: A központozás, párbeszédek szerkesztése. (Ezt is 3-4 bekezdésenként csinálom.) Az olvasók közül nem mindenki tudja, magyarban a szereplők szavait gondolat jelek közé írjuk. Németben, azt hiszem angolban is, idéző jelek közé írják ezt. Ha feleslegesnek érzek egy-egy komentet (pl."mondta Jani"), akkor azt már rögtön kihagyom. Vagy éppen beszúrok egyet, mert nélküle nehezebben követhető a párbeszéd.
Negyedik lépés: Első javító olvasás, ha már készen van teljesen a nyers verzió. Itt javítok olyanokat, mint például magyarban felesleges névmások, névelők kitörlése, a páros szervek redukálása. (Magyarban helyesen a páros szerveket egyes számban írjuk legtöbbször. Tehát: "megmarkoltam a mellét".) Ebben a lépésben próbálom magyarítani a germanicizmusokat is. Kevés fordítóprogram tudja ezeket kezelni. Előfordul, hogy picit hozzá kell írni az eredetihez, akár egy félmondatot, vagy a szereplő nemét, nevét. Mert a magyarban az "ő" lehet nő, férfi.
Ötödik lépés: Egy nappal később megismételni a negyediket.
Hatodik lépés: Félre tenni az egészet 3-4 napra, akár egy hétre.
Hetedik lépés: Újabb finomítás.  
Nyolcadik lépés: Ezt ritkán teszem meg magam is, de a 6-os, 7-es ismétlése. Vagy beküldés.
Megjegyzem, én is szívesen fogadnék tanácsokat, más tapasztalt fordítótól. 

A "meredten bámult rám" helyett elég lett volna a "rám meredt", ha irodalmi kifejezést szeretnél, akkor a "dermedten nézett rám" az ajánlatom.
Hagyjuk inkább, Otto! Nem te kaptad érte a 30 napot. 🙂

Nem rossz a nyelvezete, de azok a 3-4 soros körmondatok nyomasztóak. Párbeszéd nulla. A sztori sincs igazából kibontva. Olyan, mint egy tudósítás. Ennyi pontot biztosan nem ér.

A sztori témája sem igazán a kedvencem. (Akkor mi a fenének olvastam el!)
Az eredeti irományt nem sikerült megtalálnom, de szerintem közelében sincs a Hall of Fame-nek.  (És most kurvára udvariasan fogalmaztam.) A fordítás pedig, hát ennyi telik a google fordítótól, siralmas. (Ilyen minőségben angolból vagy franciából vagy spanyolból is szívesen fordítok nektek.)

Hú, de régen olvastam Sinara művet! Azért szeretem, mert nem kell figyelmeztetni a helyesírásra. Azzal meg nincs mit tenni, hogy ez a kedvenc témája.
Egyetlen negatívumot tudnék említeni, de fordítóként nekem is ez a legnagyobb problémám. Ha valaki elég jól beszél egy idegen nyelvet, akkor olvasás közben nem fordítja le magyar szavakra a történetet, hiszen úgyis ért mindent. Azon a nyelven akár szinonimák is beugranak. Viszont magyarra átírva érezni az idegenséget. Szóval a "magyarítás" a legnehezebb számomra. Sinara ebben biztosan jobb nálam, mert csak helyenként éreztem, gondoltam csak azt, hogy ezt a mondatot át kellett volna fogalmazni, mert nagyon "fordítás íze" van. Sokszor az sem segít nekem, ha napokra félreteszem a sztorit, és később többször átnézem. 

Nem kell feltétlenül folytatni ezt, hiszen elég kerek a történet. 
A kiégésen segíthet egy hosszabb szünet, fél-egy év. 
Várjuk a további írásaidat.

Egy fordítás jóval kevesebb időt igényel, mint a saját történet megírása. Főleg, ha meg akarok felelni a magamnak támasztott követelményeknek. Másrészt hiába van sok sztori ötletem, az "akció" jeleneteket  legtöbbször erőtlennek érzem. 
A hihetőség gyakran relatív. Ahol szóba hoztam, ott külső szemlélőként, olvasóként bennem is kétség támadna.
Hm, Ria ma már biztosan nagymama. Pár évvel a történtek után még láttam egyszer az utcán, de azóta nem. Talán meg sem ismernénk egymást.

Pontosítsunk! Fogalmam sincs, mennyire nőies a személyiséged. Az írásod stílusára, a szereplőid, különösen a női karakter nyelvezetére értettem, hogy nem tudom beszorítani a klasszikus skatulyába. (Vagy csak lemaradtam a rohanó évtizedekben, és ilyenek valójában a nők.) Ugye nem kell magyaráznom, hogy ez nem hiba? Ahogyan azt sem, hogy a sorok közé rejtett humorban látom az intelligenciát.
Ha egyetlen szóval kell értékelnem az írásaidat, akkor azt mondom, frissek.