Ulysses hozzászólásai

Meglepően jól fogadtad a kritikát. Sok szerző személyes sértésnek veszi, ha valaki felhívja a figyelmet az általa ejtett hibákra. Ezért én inkább pár tippet adnék csak:
Első lépés: A forrást szépen végig olvasni. Ha valami olyan részbe ütközök, ami elsőre nem tiszta, megcsillagozom, hogy az majd utánolvasást, guglizást igényel. Pl. valami szleng, vagy a lejjebb említett márkanév.
Második lépés: Jöhet a nyersfordítás. Lehet akár a gépi is. Nem tartom ördögtől valónak. Bár én nem egyszerre a teljes szövegre engedem rá, hanem 3-4 bekezdésenként. Több hasznát látom, megspórol némi gépelést, nem kell szótárazni a kevéssé ismert, vagy szleng szavakat, meg néha jót röhögök a sületlenségeken, amit feldob a gép. (Ja szótár: én egynyelvű, azaz az adott forrásnyelv értelmező szótárát használom, ha valamelyik lefordított mondat sántikál.)
Harmadik lépés: A központozás, párbeszédek szerkesztése. (Ezt is 3-4 bekezdésenként csinálom.) Az olvasók közül nem mindenki tudja, magyarban a szereplők szavait gondolat jelek közé írjuk. Németben, azt hiszem angolban is, idéző jelek közé írják ezt. Ha feleslegesnek érzek egy-egy komentet (pl."mondta Jani"), akkor azt már rögtön kihagyom. Vagy éppen beszúrok egyet, mert nélküle nehezebben követhető a párbeszéd.
Negyedik lépés: Első javító olvasás, ha már készen van teljesen a nyers verzió. Itt javítok olyanokat, mint például magyarban felesleges névmások, névelők kitörlése, a páros szervek redukálása. (Magyarban helyesen a páros szerveket egyes számban írjuk legtöbbször. Tehát: "megmarkoltam a mellét".) Ebben a lépésben próbálom magyarítani a germanicizmusokat is. Kevés fordítóprogram tudja ezeket kezelni. Előfordul, hogy picit hozzá kell írni az eredetihez, akár egy félmondatot, vagy a szereplő nemét, nevét. Mert a magyarban az "ő" lehet nő, férfi.
Ötödik lépés: Egy nappal később megismételni a negyediket.
Hatodik lépés: Félre tenni az egészet 3-4 napra, akár egy hétre.
Hetedik lépés: Újabb finomítás.  
Nyolcadik lépés: Ezt ritkán teszem meg magam is, de a 6-os, 7-es ismétlése. Vagy beküldés.
Megjegyzem, én is szívesen fogadnék tanácsokat, más tapasztalt fordítótól. 

A "meredten bámult rám" helyett elég lett volna a "rám meredt", ha irodalmi kifejezést szeretnél, akkor a "dermedten nézett rám" az ajánlatom.
Hagyjuk inkább, Otto! Nem te kaptad érte a 30 napot. 🙂

Nem rossz a nyelvezete, de azok a 3-4 soros körmondatok nyomasztóak. Párbeszéd nulla. A sztori sincs igazából kibontva. Olyan, mint egy tudósítás. Ennyi pontot biztosan nem ér.

A sztori témája sem igazán a kedvencem. (Akkor mi a fenének olvastam el!)
Az eredeti irományt nem sikerült megtalálnom, de szerintem közelében sincs a Hall of Fame-nek.  (És most kurvára udvariasan fogalmaztam.) A fordítás pedig, hát ennyi telik a google fordítótól, siralmas. (Ilyen minőségben angolból vagy franciából vagy spanyolból is szívesen fordítok nektek.)

Hú, de régen olvastam Sinara művet! Azért szeretem, mert nem kell figyelmeztetni a helyesírásra. Azzal meg nincs mit tenni, hogy ez a kedvenc témája.
Egyetlen negatívumot tudnék említeni, de fordítóként nekem is ez a legnagyobb problémám. Ha valaki elég jól beszél egy idegen nyelvet, akkor olvasás közben nem fordítja le magyar szavakra a történetet, hiszen úgyis ért mindent. Azon a nyelven akár szinonimák is beugranak. Viszont magyarra átírva érezni az idegenséget. Szóval a "magyarítás" a legnehezebb számomra. Sinara ebben biztosan jobb nálam, mert csak helyenként éreztem, gondoltam csak azt, hogy ezt a mondatot át kellett volna fogalmazni, mert nagyon "fordítás íze" van. Sokszor az sem segít nekem, ha napokra félreteszem a sztorit, és később többször átnézem. 

Nem kell feltétlenül folytatni ezt, hiszen elég kerek a történet. 
A kiégésen segíthet egy hosszabb szünet, fél-egy év. 
Várjuk a további írásaidat.

Egy fordítás jóval kevesebb időt igényel, mint a saját történet megírása. Főleg, ha meg akarok felelni a magamnak támasztott követelményeknek. Másrészt hiába van sok sztori ötletem, az "akció" jeleneteket  legtöbbször erőtlennek érzem. 
A hihetőség gyakran relatív. Ahol szóba hoztam, ott külső szemlélőként, olvasóként bennem is kétség támadna.
Hm, Ria ma már biztosan nagymama. Pár évvel a történtek után még láttam egyszer az utcán, de azóta nem. Talán meg sem ismernénk egymást.

Pontosítsunk! Fogalmam sincs, mennyire nőies a személyiséged. Az írásod stílusára, a szereplőid, különösen a női karakter nyelvezetére értettem, hogy nem tudom beszorítani a klasszikus skatulyába. (Vagy csak lemaradtam a rohanó évtizedekben, és ilyenek valójában a nők.) Ugye nem kell magyaráznom, hogy ez nem hiba? Ahogyan azt sem, hogy a sorok közé rejtett humorban látom az intelligenciát.
Ha egyetlen szóval kell értékelnem az írásaidat, akkor azt mondom, frissek.

Tessék, itt van egy másik egészen jó darab. Igazi dráma. Amit hét éve írtam, most is tartom.  Plexi, ne szegje kedvedet a legutóbbi sztorid rossz fogadtatása! Hiszen a legtöbb szerzeményed jó értékelést kapott.

Hiszen már olvastam régebben! Igaz nem ilyen részletesen, de pozitívan írtam "A falu bikája" történethez. Na, ha valami olyan humorral, ízzel vitted volna végig ezt a sztorit is, akkor simán 4 csillag felett lenne. Tudod mit, nyomok erre egy tízest. BÚÉK! 

Figyelni kellett, hogy követni tudjam. A férfi nézőpontot is te írtad? Mert elég "fiús".  Habár a női oldal kifejezésmódja sem fér bele valami klasszikus feminin stílusba. Azért tetszik.

Hiába rövid, nem tudtam végig olvasni.

Nem tudom hová tenni ezt a történetet. A hozzászólásokat olvasva sokkal rosszabbra számítottam. Szerintem azért ennyire megosztó, mert a cselekmény valójában egy komolyabb dráma. Az előadásmód meg inkább próbál humoros lenni. Talán Kexi jelzője a legtalálóbb, faramuci, furcsa. Helyenként abszurdba hajlik, de engem ez nem háborított fel.
Tiko szerint "Silány jellem a főhős. " Miért is kellene mindig pozitív karakternek lenni a főszereplőnek? Gondoljatok Robert Merle: Mesterségem a halál című regényére! Más kérdés, mi volt a szerző célja. Itt most nem derült ki. Ismerni kellene a szerző többi írását, hogy helyesen tudjam értékelni.

Kicsit neheztelek a szerzőre. 
Jó az alapötlet, jók a karakterek, elég színesen, választékosan írsz. Emlékeztet "naiv66" mesélős stílusára. Éppen ezért magasabb nívót várnék tőled. Igen, még ennél is, mert szerintem tudnál jobbat. Mire gondolok? Ha már ilyen részletesen megrajzoltad a szereplőket, akkor már ne egyformán, egyforma stílusban beszéljenek. A nő mondatai is úgy hangzanak, mintha azt a férfi mondaná.  Mintha a nőnek nem lenne saját akarata, gondolata. Én úgy éreztem, hogy ennek a szereplőnek minden tette, kiejtett szava a szerző vágyálmainak van alárendelve. Emiatt én nem éreztem teljesen életszerűnek. 
A nő külsejének leírása kicsit ügyefogyott,tömény, felsorolásszerű. Nekem az sem tetszett, hogy az első pár mondatban kiteregeti magánéletének fontos részleteit. Szerintem bőven elég lett volna a nő részéről egy félig kitérő válasz a lelépett apuka vonatkozásában. Pl.: "Hát, igen, mi csak ketten vagyunk egy család már elejétől fogva."  Így az olvasóra bízod, mit képzel az apa sorsáról. Ha fontos részlet, hogy egy pöcs volt, akkor egy későbbi félmondatban ezt elejti Laura. Ha ez az infó nem lényeges a sztori, a karakter szempontjából, akkor hadd gondolja róla az olvasó, hogy meghalt vagy külföldön él, vagy csak egy spermadonor volt.
A helyesírás alapvetően nem rossz, nem zavaróak az előforduló hibák. Ha igényes akarsz lenni erre, keress rá a központozás szabályaira, a párbeszédeknél volna kis javítani való. Helyenként több kommentet elbírt volna a dialógus. Ez arra szolgál, hogy az olvasónak ne kelljen hámozgatni, melyik sort, ki mondta.  
Nyugi, nem pontoztam le. És nem is akarom lehúzni, mert jó a sztori, mint írtam az elején. Csak próbálom arra sarkallni a szerzőt, hogy fejlődjön. 
 

Ha magad is tudod, akkor én már nem részletezem. Legyél igényes arra, amit kiadsz a kezedből!

Ritkán olvasok családi témát az ilyen oldalakon. De elgondolkodtat, mitől ennyire népszerű ez a kategória. Más országokban, más nyelveket beszélők között is. Elég ha megnézitek az adott témában megjelent írások számát. Talán valami csecsemőkori reflex, ami nem épül le az egyedfejlődés során? Vagy egyszerűen a tiltott dolgok iránti vonzalom? Egyik literotica oldalon publikáló német szerző is keresi a választ egy cikkben, de megfejtést nem ad.  
Viszont a nem túl sok elolvasott "incest" sztori alapján ki merem mondani, hogy az igazán jóknak az az ismérve, hogy civil - azaz nem vérrokon - szereplőkkel megírva is jó értékelést kapna. 
Talán ez a történet is ilyen, mert elég jó stílusa van a szerzőnek. 

Engem a humoros oldala fogott meg elsőre. Jó a történet vezetése. 
Szancsi szomorú a férje miatt? Aztán nem kevés piálás után ráfanyalodik a Kukulács pásztorbotjára?
Áh, Andreas, én még ezt is reálisnak gondolom. Azt tartom a legnagyobb hazugnak, aki azt állítja, érti a nőket. Sokszor saját magukon sem mennek el. 
A lényeg, hogy kellemes színfolt ez a történet az itteni kínálatban.

Minden megvan benne, amitől jónak tartok egy írást. Jó lenne megfejteni a receptjét!

Még mindig nagyon magával ragadó ez a sztori.  Örülnék, ha sok ilyen lenne még az oldalon.

Köszönöm a pozitív visszajelzést! Szívesen megismerném te történetedet is. 

Tetszik az egyedisége, eredetisége. Követendő példa, hogy a szereplők nem hibátlan külsejű hollywoodi sztárok irdatlan méretekkel, hanem hétköznapi, esendő emberek. A "cselekmény" kicsit sűrű, de a keretsztori megmagyarázza. 

Hm, én a mesélő helyében sztori ezen pontján lépnék le Sárival.

Jó pörgős történet, remek stílus. 

Mi köszönjük Gandalf, hogy olvashatjuk! Ám van egy komoly bűnöd: felhagytál az írással. Nah, mindegy, újraolvasom a régi történeteidet.

Tényleg nagyon jól megírt történet! (Aztán a pontozók is összeszedték magukat kicsit.) Én is nyomok rá egy tízest.

Köszönöm, Andreas6! Azért maradt benne pár vesszőhiba, meg legalább két-három elütés is. Ötös nyelvtani jegyet már nem kapnék rá, ha érettségi dolgozatban írom le. 
Hm, régebben már felvetette valaki a sztorik utólagos szerkeszthetőségét. Nem tudom, van-e valami lehetőség erre?
Igazából sok évvel ezelőtt leírtam ezt a történetet, most csak ahhoz volt türelmem, hogy a durvább központozási hibákat kirostáljam. 
Örülök, hogy így is tetszett!

Sajnálom, de egyhamar ne várjatok folytatást! Habár ötletem volna hozzá (hármas Riával és Hajnival), most egy többrészes sztori fordításával foglalkozom.

Igazán kár! Mert a csepegtetett részletek alapján akár jobb értékelést is kaphattál volna, ha megvan a keretsztori is. 

Hol van a történet eleje, előzménye? Aztán akár folytatni is lehetne. Mert így csak egy dugás közepes leírása.

Az eredeti megjelenési helyén létezik külön humor kategória. Viszont én nehezebbnek érzem ezeknek a történeteknek a fordítását, mint más témakörökben szereplőkét.

Köszönöm a lehetőséget! Küldöm.

Úgy 4-5 éve feldobtam itt egy kérdést. Évek óta hever a fiókomban egy fordítás. A VIP szekcióban való megjelenését pofátlanságnak tartanám a fizető olvasók szemszögéből.( Egy-egy ilyen fordításba, vagy írásba fektetett munka és idő amúgy sincs arányban egy 30 napos tagsággal. Véleményem szerint a legtöbben nem is ezért küldjük be az írásokat.) A lényeg, hogy szívesen beküldeném az ingyenes szekció számára ezt a kevéssé fajsúlyos, bár humoros fordítást, ha lenne olyan lehetőség, hogy nem a napi két "kötelező" megjelenésből foglalná a helyet. Mondjuk valami szombati bónusz lenne. Vagy humorossága okán április 1-i ajándék lehetne az olvasóknak. 

Jó színvonalú írás! Több csillagot érdemelne.
A korábbi hozzászólásokhoz: (különösen "ennio" és "Törté-Net"-éhez)
A fordításaim forrásául szolgáló "literotica" oldalon van helye erotikamentes írásoknak is. Amúgy ott sincs kezelhetetlenül sok kategória. Hogy ide kellene-e? Nem tudom. De pont a fenti történet fogadtatását látva maradnak továbbra is fiókban saját írásaim. Mert hasonlóan Arter Ego történetéhez az enyémekben is egy-két bekezdésnyi terjedelem jutott a szexuális aktusnak. Kb annak megfelelő arányban, mint amennyi időt szeretkezéssel tölt az átlag ember a nap 24 órájából.

Nem rossz írás ez. Hm, érdekes... Pont azok a kommentelők tartják terjengősnek, túlírtnak, giccsesnek, akiknek a véleményére sokat adok. Pedig leviathan írásai nagyságrendekkel összefogottabbak például "naiv" szóáradatainál. Mindegy... ízlések és pofonok...

Ez túl bizarr nekem, nem tudtam végig olvasni, ezért inkább nem véleményezem.

Ha nem egyes szám első személyben írtad volna, hanem egy külső mesélő szemszögéből, akkor nem keltenének furcsa érzést a történet sorai. Mert szép, kerek mondatokat fogalmaztál, mégis olyan suta az egész. Kérdezem: egy igazi nő így beszél, mesél magáról? Erősen kétlem, hogy a szerző valóban nő lenne. Elismerem, nem könnyű feladat más nemű, vagy orientációjú szereplő bőrébe bújni.

Egészen rendben van, kellemes olvasmány.

Nagyon kellene erőlködnöm, hogy valami jót írjak róla.

Olyan unalmas leírás számomra. Pedig ígéretes téma.

Jó stílus, olvasmányos történet. Arter Ego most is remeket írt.

Kicsit rövidke.

Az ilyen stílusú sztorikba bele tudom élni magamat.

Ez a régi Gandalf írás is megérdemli a figyelmet.

EZt a sztorit hetente újraolvasnám. És minden olvasás után az jut eszembe, vajon mi lehet a folytatás?

Mindenkinek vannak álmai. Nem kötelező, hogy mindenkinek ugyanaz legyen.

Végre történet is van a dugáson kívül! De hogy már a címben is elütés van... Átolvasni, átolvasni, de közben pár napra félretenni.

Huh, rázós sztori. Megígérem, hogy nem keveredek ilyenbe. 🙂

Igen, még egy alapos átolvasás ráfért volna. Majd a következőnél talán jobban megy.

Hm, olyan kezdő darab...

Igazat kell adnom Andreasnak. Fordítóként az volt a benyomásom, hogy nem a német az eredetije, hanem valami angol írás, de nem volt megjelölve, hogy más lenne a forrása.(Szerencsére nincs több része. 🙂 )