Hihetetlen történet
Megjelenés: 2022. június 13.
Hossz: 58 318 karakter
Elolvasva: 2 617 alkalommal
Emlékeztető a régi életemről!
Az elmúlt tíz-tizenötévben több fórumon is megpróbáltam megjelentetni próbálkozásaimat, közepes sikerrel! Itt a Törté-Net hasábjain „Laci bácsi”, „bihari” és „Bihari” néven publikáltam. Kezdtem felismerni: mit és hogyan csináljam… de közbe szólt az ÉLET!
Aztán nagyot fordult az életem: az iskolám megszűnt, vállalkozó lettem, majd a szívem kezdett „rendetlenkedni”! Az elmúlt évtizedben a kardiológia orvosival, munkatársaival ismerkedtem… megtapasztaltam önzetlenségüket, áldozatkészségüket.
Közben gyermekeim is önállósodtak… saját kedvtelésre ismét tollat (pontosabban: billentyűt) ragadtam!
Nem fordítok: általában több történet kapcsolódik össze a fejemben… úgy írom le, ahogy (feltételezésem szerint) tanítványaim mondanák el!
Remélem...
Fordítás
Eredeti író: kaizen4ever
(Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)
1. fejezet
2000. július 2. St. Louis.
Tucat kört tettem meg a repülőtér érkezési oldala körül, mert a járőr igyekezett érvényt szerezni a várakozási tilalomnak! Végre Ashley, a húgom kilépett az ajtón, megálltam, besegítettem a kocsiba. Annyira nagy volt a forgalom, hogy azonnal indulnom kellett, nem tudtam megölelni az esztendeje nem látott testvéremet. Az autópályán tudtam megpuszilni a kezét.
– Alig múlt dél: csavargunk előbb, vagy siessünk hozzám?
– A házad ráér... kíváncsi vagyok az óvárosra! Azt hallottam, itt mindenféle jósok, csepűrágók, zenészek láthatók.
Leparkoltunk a St. Marie templom közelében, és sétálva ismerkedtünk a várossal.
Három hónapja költöztem St. Louis egyik kertvárosába, Saint Charlesba. A Missouri közelében vettem házat. Még alig volt időm megismerkedni a várossal.
Az egyik kapu feletti cégér hirdette: Gala asszony megmondja a jövendőt!
– Oh! – sóhajtott Ashley – mindig kíváncsi voltam mit mond a jósnő a jövőnkről – kuncogott – csak öt dollár! – és húzott be az udvarra.
– Tudod, hogy szemfényvesztésnek tartom – morogtam – megvárlak kint...
– Ne légy ünneprontó – fogta meg az arcom, és adott egy csókot – a tiedre is kíváncsi vagyok...
Mint mindig, most is beadtam a derekamat... kéz a kézben léptűnk be egy szokásos irodába, középkorú nő ült az asztalnál, a pénzről nyugtát kaptunk.
Belülről egy kellemes alt hang hívott beljebb. A befüggönyözött szobában egy asztal mögött ült Gala. Kinézete alapján üzletasszonynak néztem. Helyet mutatott, leültünk vele szemben. Belenézett az üveggömbbe, elmosolyodott:
– Hm! nem is tudom... vegyes érzésem van... – nézett ránk elgondolkozva – Látom Uram, hogy ön nem kíváncsi a jövőjükre. Annyira erősen kapcsolódik a sorsotok... csak közös sorsot látok. Hiába nem hiszel benne, rólad is szólok. A kérdéseimre csak igen-nem választ várok, a végén értelmezzük, megbeszéljük. Tehát, kezdjük a múlttal. Tegyétek a mutatóujjat a gömbre – megtettük, elmosolyodott, csóválta a fejét – nagyon régóta kapcsolódtok, szeretitek egymást. Testi-lelki egyesülésetek még nem teljes! Mindketten keresitek a helyeteket, újak vagytok itt. Mutassátok a tenyereteket – megsimította, elmosolyodott – értelmiségi... de – mosolygott rám – építhetsz valamit. Eltaláltam? – kérdezte.
– Szinte teljes pontossággal! – mondta Ashley – csak mi...
2000. július 2. St. Louis.
Tucat kört tettem meg a repülőtér érkezési oldala körül, mert a járőr igyekezett érvényt szerezni a várakozási tilalomnak! Végre Ashley, a húgom kilépett az ajtón, megálltam, besegítettem a kocsiba. Annyira nagy volt a forgalom, hogy azonnal indulnom kellett, nem tudtam megölelni az esztendeje nem látott testvéremet. Az autópályán tudtam megpuszilni a kezét.
– Alig múlt dél: csavargunk előbb, vagy siessünk hozzám?
– A házad ráér... kíváncsi vagyok az óvárosra! Azt hallottam, itt mindenféle jósok, csepűrágók, zenészek láthatók.
Leparkoltunk a St. Marie templom közelében, és sétálva ismerkedtünk a várossal.
Három hónapja költöztem St. Louis egyik kertvárosába, Saint Charlesba. A Missouri közelében vettem házat. Még alig volt időm megismerkedni a várossal.
Az egyik kapu feletti cégér hirdette: Gala asszony megmondja a jövendőt!
– Oh! – sóhajtott Ashley – mindig kíváncsi voltam mit mond a jósnő a jövőnkről – kuncogott – csak öt dollár! – és húzott be az udvarra.
– Tudod, hogy szemfényvesztésnek tartom – morogtam – megvárlak kint...
– Ne légy ünneprontó – fogta meg az arcom, és adott egy csókot – a tiedre is kíváncsi vagyok...
Mint mindig, most is beadtam a derekamat... kéz a kézben léptűnk be egy szokásos irodába, középkorú nő ült az asztalnál, a pénzről nyugtát kaptunk.
Belülről egy kellemes alt hang hívott beljebb. A befüggönyözött szobában egy asztal mögött ült Gala. Kinézete alapján üzletasszonynak néztem. Helyet mutatott, leültünk vele szemben. Belenézett az üveggömbbe, elmosolyodott:
– Hm! nem is tudom... vegyes érzésem van... – nézett ránk elgondolkozva – Látom Uram, hogy ön nem kíváncsi a jövőjükre. Annyira erősen kapcsolódik a sorsotok... csak közös sorsot látok. Hiába nem hiszel benne, rólad is szólok. A kérdéseimre csak igen-nem választ várok, a végén értelmezzük, megbeszéljük. Tehát, kezdjük a múlttal. Tegyétek a mutatóujjat a gömbre – megtettük, elmosolyodott, csóválta a fejét – nagyon régóta kapcsolódtok, szeretitek egymást. Testi-lelki egyesülésetek még nem teljes! Mindketten keresitek a helyeteket, újak vagytok itt. Mutassátok a tenyereteket – megsimította, elmosolyodott – értelmiségi... de – mosolygott rám – építhetsz valamit. Eltaláltam? – kérdezte.
– Szinte teljes pontossággal! – mondta Ashley – csak mi...
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 27 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Kérlek ne aprózd el, fórumokra az írásaid, gyűjtsd egybe, vagy ahogy akarod, és ma már online is publikálhatsz, nem kell hozzá még kiadó sem.