Ulysses hozzászólásai

Ok, egér hülyülése megbocsátva!
A korábbi észrevételekre:
Az s/m más oldalakon bdsm kategóriaként szerepel. Ebből a kötözős rész, ami még nekem belefér. Abban azért bőven van alá-fölé rendeltség. A fájdalom okozás engem taszít. De ez legyen ízlés dolga! Ha relativizálunk, akkor tényleg inkább beleegyezéses s/m mint incest.
Felesleges vesszőt csak egyetlen helyen láttam emlékezetem szerint. Többnyire az összetett mondatokban hiányzott.
A párbeszédek központozásáról és más írói fogásokról készül egy segédlet. Terveim szerint valamikor a jövő héten tudom beküldeni.
Hm, lehet, egy korábbi írásod javítását elküldöm. 
 

Kedves Éva596! Ha megengedi, válaszolok Andreas helyett. Az ő hozzászólásában szereplő idézet nem az ön írásából, hanem "sztbali" pár sorral lentebbi kérdéséből származik.
A "s/m címke" miatt nem olvastam volna el a sztorit, a helyesírással kapcsolatos megjegyzése miatt mégis erőt vettem magamon. Igyekeztem eltekinteni a tartalomtól, ezért azt nem is értékelem. 
Nézzük a nyelvhelyességet. Nem hibátlan, de messze az átlag felett van. Látszik, hogy sok időt fordít az átfésülésre. Én csak 4-5 elütést szúrtam ki a sietős olvasás során. Ekkora terjedelem mellett ez igazán semmiség. Ezeken kívül csak vesszőhibákat találtam nagyobb számban, de azok sem értelemzavarók. A párbeszédek központozása okozott még nehézséget. Mint mondtam, összességében jól sikerült a tálalás.
Ha találok erőszak- és kínzásmentes írását, azt bármikor örömmel fogom olvasni.

Nagyon érzékletes, részletekbe menő írás. Emiatt számomra elég tömény. A fogalmazás viszont színvonalas.

Szerencsére nincs folytatása ennek a sztorinak.  Úgy rémlik a szerző más művében ugyancsak a fordulatos cselekmény állt a központban, meg a teletöltött, csurgó puncik. 🙂  A szereplők egyébként elég valóságosak itt. Egyetértek, a vége felé olyan erőltetettnek éreztem én is.

Nekem az rontotta el a kedvemet, hogy a fiú, megjelenése alapján valami csavargó, úgy beszél, akár egy tanult pap. Az az ájtatos szöveg nagyon nem illett hozzá. Még akkor sem, ha ministráns. Habár a klasszikus "apácazárda kertészénél" nem rosszabb ötlet. A sztori egy érdekes alaphelyzetből indul, a végén lévő kis csavar határozza meg, mennyire kell komolyan vennünk a történetet, de valóban túltolta a színes filctollak használatát a szerző. 
Igen, az idézőjelek nagyon zavartak engem is. Ha azokat kitörölnénk, a párbeszédek központozása, narrációja egészen jó lenne.

Az élőbeszédet nem szabad idekeverni. Az élőbeszéd mindig egyszerűsít, mert az kiegészül a mimikával, a gesztusokkal. Az élőbeszédtől nem szabad irodalmi minőséget várni. (Ez nem csak a magyar nyelvre érvényes.) Az már szomorúbb dolog, hogy azok az emberek sem használják ki nyelvünk változatosságát és halmoznak hibákat, akiknek a mesterségük, a mindennapi eszközük a nyelv. Az újságírókra, médiaszereplőkre gondolok.
A gépi fordítóval és a fordítással kapcsolatos meglátásoddal egyetértek. Azt hiszem, van rá mód, hogy a szerkesztők kicserélnek egy beküldött írást egy javított verzióra. Lásd ennek a sztorinak az első részét. Én azt mondom, együtt tudok élni a fordításaimban benne maradt 3-4 elütéssel, vagy hibával. A nyomtatásban megjelenő írásokban is találok hibákat. A kulcskérdés, mennyi van belőlük illetve mennyire zavarók.

Egyetértek Andreas6-tal. A fordítás is félkész benyomást keltett. Rengeteg helyen benne maradt a párbeszédek angol tagolása, jelölése. Bár maga a történet talán nem is érdemel több figyelmet.

A negatív él a hozzászólásomban csak és kizárólag annak szólt, hogy azok a silány fordítások átcsúsztak az előzetes szűrésen.

Nahát, meglepett az oldal szerkesztősége.  A fordítás lecserélése igazi rugalmasságot feltételez. Visszaadta a hitemet, hogy valóban törődnek az olvasókkal. (Meg a minőségi fordításhoz is visszakaptam a kedvemet.)

A vége felé már rohanvást olvastam, mert mielőbb szerettem volna írni pár elismerő szót. Nagyon tetszett összességében. Elevenek, egyediek a szereplők. Jó a történet hangulata, izgalmas a rejtelmesség. Ami javításra szorul, az a párbeszédek központozása. Helyenként nehéz volt kihámozni, ki mondta az adott sort. Amúgy a nyelvezete is tetszett. 
Nagyon remélem, lesz folytatása, mert mintha lemaradt volna valami a végén.

Az egy megfontolandó ötlet, hogy a literoticán vagy az xnxx-en olvasott jó alapötletet felhasználjuk "saját célra". Ez nem plágium valahol? Hm, talán nem, hiszen "A három testőr" vagy húsz filmváltozatban létezik. Találkoztam az említett oldalakon olyan sztorival, amikor felháborított a silány kidolgozása egy érdekes helyzetnek. Viszketett a kezem, tollam, billentyűzetem, hogy rendesen megírjam, de még a saját ötleteket kellene befejeznem előbb.

Az megvalósítható ötlet, hogy a fordítások szakértői értékelésében a megfogalmazás mellett vagy helyett a fordítás minősége, nyelvezete szerepeljen?

Kedves Titti! Két dolog miatt kell bocsánatot kérnem. Az első: igazából részben a téma miatt nem olvastam végig ezt a történetet. Az erőszakot nem tolerálom. A másik, a fontosabb: csak  a hozzászólás megírását követően néztem meg az eredeti sztorit. Szóról szóra nem vetettem össze a fordítással, de néhány helyen feltűnt a jobbító változtatásod. Az eredeti írója máshol is elkövette a dupla magyarázás hibáját. Például pár soron belül szerepel, hogy az egyik nő ázsiai típus, meg hogy félig kínai. Szóval bátran igazítsd ki a szerző ostobaságait. Itt úgysincs lektor, aki ellenőrizgeti a fordításod pontosságát. 🙂 Az egészről az a benyomásom, valami tini írt egy pornó forgatókönyvet. Megjegyzem, a forrás oldalán elég nehéz minőségi írást találni. 

Titti, a bevezetőben tett kikötések után ide gyakorlatilag csak jókat szabad írni. 
A fordítás nagyságrendekkel jobb, mint a közelmúltban megjelent néhány próbálkozás. Talán egy észrevétel még elmegy. Ha az eredeti szerzője durva hibákat ejt, azt ne nézze el, ne vegye át a fordító. Az első fordításomnál sokat töprengtem, mennyire kell ragaszkodnom a szerző megfogalmazásaihoz. Akkor más fordítók tanácsolták, bátrabban nyúljak bele a szövegbe, ha nyilvánvaló hibákat, hiányosságokat látok. Azóta igyekszem, ha találok ilyeneket, kirostálni a szóismétléséket, a logikai hibákat, néha még a nekem nem tetsző, felesleges vulgáris kifejezéseket is lecserélem. Tehát én is azt javaslom,  ha egymás után öt mondatban hatszor szerepel a Cindy, akkor azt simán át szabad fogalmazni. Ha a szerző leírja egyszer, hogy "Cindy Braden felesége", majd három sorral lejjebb azt látom: "Cindy és Braden házasok", akkor sürgősen megnézem, milyen hozzászólásokat kapott az eredeti. Természetesen a a felesleges mondatot bátran kihagyom.

Ez egy új játék ezen az oldalon? Ki tud bénább fordítást kicsikarni a gugliból? Az én kedvenc részletem: "kezét a pinacsára tette, és az összes cum-ot a kezébe nyomta". 
Természetesen 1 pont. (Ha fizetnék a tagságért, kicsit morcos lennék ezen a héten. Tudom, csak pár sör ára, de sör áráért vizet adni pofátlanság.)

Esküszöm, nem én pontoztam le! Minden hozzászóló legalább közepesnél jobbnak mondja. Ráadásul a családi téma eleve plusz egy vagy másfél pontot hoz a sima hetero történtekhez képest. Mégsem lenne annyira jó? Pedig kell a friss, fiatalos hang! 

Megnéztem az eredeti történet komment szekcióját. Ott kaptam magyarázatot a 4.45/5 pontátlagra. Számos magasztaló hozzászólás, folytatásért ácsingózás. Közte több velős értékelés, ami olvashatatlannak minősíti. A személyes kedvenceim a két végletről:
"Eltekintve attól, hogy a POV(saját nézőpontos mesélés) a történet felénél váltakozik, ez egy ötcsillagos cucc. 5-öt adtam (*****-). Erotikus? Igen! Pornográf? Ó igen!" illetve:
"Hát ja... Teljesen biztos voltam benne, hogy ezt a történetet gyerek írta - és (mint a gyerekeknél..) ez lesz: - "szopjál, szopjál.. szopjál". Ésss! - Nem tévedtem!"

Az előttem szólók véleményéhez csatlakozom. Mintha valami idegen nyelven íródott szöveget olvasnék. Ennek még annyi értéke sincs, mint egy szöveg nélküli képregénynek.
Nyilvánvaló gépi fordítás, annak korlátaival. Amennyit képes voltam elolvasni röhögés vagy a kávé kiköpése nélkül, abból egy nem túl elmés, klisékből összedobált, ócska pornót sejtek.  Mindjárt megnézem az eredeti értékeléseit. Ez így eddig 0 pont.

Maga a történet nagyon ígéretes. Az alapötlete kicsit furcsa, de jól építi fel a helyzetet és a cselekményt. A szereplők is elég valósak. 
A fordítás meglehetősen nyersen maradt.

Teljesen egyetértek az oldal szerkesztőivel, senki se formáljon jogot eldönteni, ki küldheti be az írásait. Csupán arra szerettem volna emlékeztetni a "fiók aljára" utaló megjegyzésemmel, hogy maga Kékég írta egy korábbi hozzászólásában, ő elsősorban saját kedvére, kikapcsolódásból, feszültség oldásképpen írja ezeket a történeteit. Mintegy ezzel védekezett a saját maga által elismert hiányosságokra tett észrevételekkel szemben. 
A kijelentésem mögött pedig nem az a szándékom, hogy elnémítsam, hanem hogy jobb minőségre sarkalljam.

Kedves Kékég!
Remélem nem érti félre, de megmosolyogtam válaszát, és nem rosszindulatból. Köszönöm a felajánlását, de természetesen egyiket sem áll módomban elfogadni. Egyébként még sohasem fizettem itt tagságért és ez a jövőben is így marad. Általában lapul a fiókomban valami fordítás, amit beküldhetek. Ráadásul elég sok T pontom is felhalmozódott, amit többhavi tagságra válthatnék. A saját írás felajánlását sem fogadhatom el, nem szeretek idegen tollakkal ékeskedni, de ezt megtiszteltetésnek veszem. Még régebben egy írótársam, jóbarátom felé én is tettem hasonló gesztust, amit ő egyébként nem fogadott el. Mivel mi (még) nem vagyunk ilyen barátságban, még kevésbé fogadhatnék el egy ilyen ajándékot. 
Még egy gondolat, mert úgy látom, a hozzászólásom egy fontos részlete felett mindenki átsiklott. Azért morgolódtam, bosszankodtam, mert maga a gulyásleveles nagy jó ízű, és ezt a jó élményt lerontani a tálalással igazán kár.
Köszönöm a megtisztelő figyelmét!

Hagyjuk.

Kedves Álmoska!
A történet ön által idézett részletében annyi nyelvtani és fogalmazási hiba van, hogy arra egy általános iskolás is legfeljebb kettest kapna. Miért tesszük szóvá ezt rendszeresen néhány olvasótársammal? Ön szó nélkül hagyná a piacon, ha az árus rendszeresen elemi hibát vétene a matematika szabályainak önkényes felrúgásával a fizetendő összeg kiszámolásánál?  Sok írásban, különösen bosszantóak ezek. Mert az egyébként érdekes, szórakoztató történetet csúfítja el a szerző. Ha csak saját kedvére, saját szórakozására termeli ezeket a történeteket, szíve joga, csak akkor hagyja meg fiókja aljában. 
Nem akarom lebeszélni a rajongásáról Kékég írásai iránt. Csak arra kérem, bocsássa meg nekünk, ha szóvá tesszük, amikor a jóízű gulyáslevest törött szélű tényárban, ételfoltos abroszon, csorba alumínium kanállal és penészes kenyérrel tálalják.

Arra utólag jöttem rá, hogy a szerzőnek ez az első írása itt. Ennél sokszor rosszabb első művek kerültek már fel ide. Én érzek benne valami egyedi hangot, stílust. Ennél több hibát halmozó kezdőket meg ajnároznak, biztatnak, engem ez bosszantott kicsit. 
Örülnék, ha a szerző is reagálna pár sorban...

Előttem hozzászóló urak! Szeretném, ha részleteznétek a lesújtó véleményetek okát!
A hibák nem kerülték el a figyelmemet: a vesszőt gyakorlatilag nem ismeri a szerző, a párbeszédek központozása is csak véletlenszerűen helyes itt-ott. Meg egy kicsit ködös az eleje. De a többi nagyon rendben van.
Az a baj vele, hogy az edző nem a lány apucija? Nem folyik patakokban a geci? Nem rakta seggbe a lányt negyed óra ismeretség után?
Igen, van ennél rosszabb történet itt. Mégpedig sok ezer!
Jól mutatja be az érzéseket, az érzelmeket. Jól ábrázolja a rendkívül erős fizikai vonzalmat, a karakterek nagyon elevenek. (Szerintem valós személyekről mintázta.)
Benne van a folytatás ígérete. Szerintem az író nagyon jól bánik a szavakkal, ügyesen teremt hangulatot.
Nagyon remélem, hogy többen fogják nyitott szellemmel olvasni ezt a történetet!
(Tudom, hogy nem érdemel 10 pontot. Ritkán szoktam bármelyik írást pontozgatni. Erre nyomtam egy tízest, mert a többiek valami félreértés miatt annyira lehúzták.)

Annak az az oka, hogy a szereplők nem testvéri vagy szülő-gyermek viszonyban vannak.
Viccet félretéve, nem igazán szerethető karaktereket alkotott az eredeti írás szerzője. A mesélő kinézetéről fogalmunk sincs, legfeljebb annyi, hogy elég puha a gerince, és többnyire a farkával gondolkodik. A címszereplőt is csak pár ecsetvonással vázolta fel. A mélységet feláldozta az író a fordulatosságért. 

A mesélő minden tettével, gondolkodásmódjával nem értek egyet, de engem is a fordulatosság ragadott meg. Ezt dicsérték az olvasók az eredeti sztorihoz írt véleményekben.
Tetszett a szerző ötletessége, ahogy a helyzeteket megteremtette az első akciótól kezdve. Nagyon kevés "lineáris" történet tud hasonlóan izgalmas lenni.

Az eredeti írás nincs ennyire szétdarabolva. Az első fejezet magába foglalja az itt megjelent első 3 részt. Az én bűnöm, hogy ilyen rövidke epizódokban olvashattátok itt. Több oka van ennek. Az egyik, hogy nagyobb terjedelemnél maga a fordítás sok időt igényel. Továbbá azt vettem észre magamon, hogy hosszabb szöveg esetén a javításnál jóval több hiba marad benne. Muszáj egy lélegzetre-olvasatra javítani, mert kiesve a sztori hangulatából a szövegbe törések kerülhetnek. Például jártam már úgy, hogy a fordító egy idő után nem hagyta meg a neveket az eredeti formában, hanem átírta angol formára.
És azt sem szabad letagadnom, hogy a törté-net részéről nyújtott ellentételezést nem tartom arányosnak, ha egy 50 ezer karakteres fordítást vagy írást ugyanannyival honorál, mint egy 6 ezer leütésből állót. Persze igyekeztem a cselekmény figyelembe vételével felosztani rövidebb epizódokra, így talán élvezhető maradt.

Ha jól emlékszem, neki is szóvá tettem,  de talán nem ezekkel a szavakkal.
 

Köszönöm a megtisztelő bizalmat. Igyekezni fogok mielőbb sort keríteni egy korábbi írására.
A tervem szerint nem egy sima javított változatot küldenék, hanem magyarázattal is szolgálok az egyes változtatási javaslatokhoz. Ezeknél nem feltétlenül kell elfogadni a szerkesztő javaslatát, lehet saját megoldást találni a jobbításra.

Kedves Bianka Moon!
Álmoskának írt válaszában sokmindent megvilágít az írásaival kapcsolatban. Azt mondom, akár a védjegyévé is válhat a pár perces fantázia. Kerek, frappáns kis történetek. Különösebb mélység vagy bonyolult cselekmény nélkül. A helyesírás nem kétségbe ejtően rossz, látszik az igyekezet. Érzem a törekvést a választékos fogalmazásra. Ez ugyan megbicsaklik helyenként, mikor oda nem illő jelzőt vagy szókapcsolatot választ. Az általam látott hibák nagyrészt írástechnikai hiányosságok. Tehát nem a stílust, a témát, a sztori cselekményét kifogásolom. Ezeken valóban tud segíteni egy figyelmes szerkesztő. (A lektor inkább a szakmai helyességre figyel.) Ha tényleg van erre igénye, akkor valamelyik itt megjelent írásán szívesen megmutatom, én miket változtattam volna meg szerkesztőként. 
Figyelmeztetem, nem vagyok képzett irodalmár, csak műkedvelő! Tehát én sem garantálhatok abszolút tökéletességet. 
Nem tudom, mekkora a hozzászólások megengedett terjedelme. Talán valamelyik rövidebb írásánál megpróbálom megmutatni, milyen változtatásokra gondoltam. Természetesen csak akkor, ha ezt valóban igényli, és nem bántásnak veszi a kritikus észrevételeket.
 

Nem jó, nagyon nem jó. Nem a nyelvtani hibák a legnagyobb gond ezzel az írással. A nyelvezete, a fogalmazás olyan szegényes, mint egy átlag köznapi beszélgetés. Igen, a szereplők párbeszédében ennek van helye. De itt a leíró rész is pont olyan, mint egy pletykáló tini szövege. Pornófilmekből ellesett klisék. Eleve nagyon fantáziátlannak éreztem. 
Jó, vegyük figyelembe, hogy első próbálkozás! Azt javaslom a szerzőnek, tegye félre egy-két hétre a "késznek" mondott írását, ne is gondoljon rá. Aztán olvasson el egy-két írást itt Gandalftól, Pavlovtól, 77Killroy-tól, fordítást KiliánVandától. Aztán ezek után olvassa el a saját munkáját. Ha látja a különbséget, akkor van esély arra, hogy idővel neki is sikerül elfogadható írást produkálni. 
Ha valóban szeretnél jobbat alkotni, olvass sokat. Ha részletesebb elemzést szeretnél, rámutathatok jópár hibás megoldásra, de nem lenne korrekt egy első írást ízekre szedni.

Nem értelek, pontosabban a gondolatmenetedet. Nem érdekel mennyit mutat az értékelés számlálója, nem érdekelnek a hozzászólások. Számomra ez azt jelenti, nem érdekel, mit gondolnak az olvasók. Tehát csupán a 30 napos tagság miatt küldesz be írást vagy fordítást?
Egy ekkora terjedelemnél szerintem nem éri meg a rááldozott idő, mert annyi idő alatt fűnyírással is megkeresheted egy éves tagdíj árát.
 

Már beküldtem a 2.3-as epizódot.

Hiányzik a humor vagy paródia cimke. Igaz, ezen az oldalon nem látok ilyent. A literoticán létezik külön humor kategória, bár ott sem népszerű. Sem az olvasók, sem az írók körében. Nehéz műfaj. Nekem az a legfőbb kifogásom, hogy az olvasónak kell találgatnia, vajon mi az író szándéka, üzenete. Főként az elején. Halkan merem csak mondani, nekem tetszett, a hibák ellenére.

A többi olvasóval szemben nem volna korrekt elárulni ilyen részletet. Elégedj meg annyival, maradt még fordulat vagy legalább egy csavar a következő részre is. Nem ítéllek el a kíváncsiskodás miatt, mert gyakran előfordult velem is, hogy belelapoztam egy-egy könyv utolsó lapjaiba, ha már nagyon türelmetlen voltam. Ha semmiképpen nem akarod megvárni a befejező rész megjelenését, akkor a nézd meg a cím alatt megjelölt eredetit. A böngésző fordítója ugyan néhány helyen kicsit zavarosan fogalmaz, de a cselekmény kihámozható már belőle.

Ajánlom ezt a történetet Álmoska figyelmébe, ha igazán jó írást szeretne olvasni a régmúlt évtizedekről. (Meg némelyik írónak is érdemes lenne ennek a színvonaláról példát venni.)

Egyetértek, sem Katrin pasija, sem az állítólagos barátnője nem volt korrekt vele. Szerintem pont ezért hasonlít a sztori napjaink valóságára.
A hibák maradnak, tudod ennyi pénzért, ennyi átolvasásra futotta. 🙂 Kis pénz, kis foci!
Viszont a részek címzésében érzek egy kis kavarodást. Félek, hogy a későbbi olvasóknak nem lesz egyértelmű, hogy a 2. fejezet 1. rész, az igazából a 4. rész. Én ugyan beküldéskor következetesen az 1.1 meg az 1.2 és az 1.3 megjelölést használtam, és ezt folytattam 2.1 jelöléssel, de az oldal szerkesztői, csak itt kezdték alkalmazni. Hamarosan beküldöm a befejező 2.3-as azaz a hatodik részt is.  Hm, majd más sorozatnál figyelek, és sima számozást fogok alkalmazni.

Abszolút megértem és átérzem a problémát. Nem egyszerű a választás, melyik sztorit érdemes fordítani. Az igazán minőségi idegennyelvű sztorik is hasonló terjedelműek, mint itt Remete D, vagy Naiv regényei. Ekkora művek lefordítására egyszerűen nincs idő. Napi 8-10 óra munka mellett is hetekig tartana. Mert 10-15 ezer karakterben nem lehet karaktereket felépíteni, szituációt teremteni, helyet hagyni a feszültség felépítésének, meg még egy jó (nem kétsoros) szexjelenetet is belezsúfolni. A pontokkal miért is kell törődni? Én két szempont alapján keresgélek fordításra alkalmas sztorikat. 1.: Tetszik-e maga a téma, a történet. 2.: Mennyire könnyű a nyelvezete, a szerkezete. (Ebbe tartozik, hogy jól tagolható.) Tehát a literotica-t alapul véve a kiszemelt írás vagy eleve 1-2 oldalas terjedelmű ott, vagy ekkora epizódokra tagolható. Én egy jó, színes felvezetés kedvéért talán bevállalnám az első rész gyengébb csillagozását. Vagy a magasabb pontszámért jár valami? 🙂 Akkor én is ráhajtok és keresek valami zaftos vérfertőző sztorit, mert mostanában itt csak azok kapnak 10 ponthoz közelítő pontátlagot. (Viccelek.) 

In medias res. A fordítás kiváló, a történet, na az hiányzik az írásból.

Én is azt érzem, hogy Remete D. fejlődött a Páternoszter írása óta. Bizonyos dolgokat nem sikerült levetkőznie, nekem azért így is tetszik. Fontos dolgokat szőtt a meséjébe, egyfajta ideológiát próbált közvetíteni. Ami meg is kötötte a kezét. Nem baj, jó ez így. A stílusa olvasmányos, magával ragadó. Ha valaki kritikus szemmel akarja olvasni, koncentrálni kell, ne vesszen el történésekben. Ha egy profi szerkesztő állna mellette, páratlan regényfolyam született volna ebből. Ám egyemberes munkája előtt is le a kalappal. Kíváncsi lennék a munkamódszerére.

Jaj, fenébe, most mindenkinek magyarázkodjak? Talán Tittinek nem kell, mert ő meglátta a szarkazmust, és hasonlóval válaszolt. Persze, hogy nem bűn a szerelem, inkább büntetés néha. A szex pedig egyértelműen ajándék! Azaz annak kellene lennie.
Jake, a nőnek nem róhatjuk fel, hogy az anyai ösztöne vezérli, hogy jobb életet akar a gyermekének. Az eszközeivel nem kell egyetértened, de a szándék itt nem elhanyagolható. Mivel ilyen pocsék módszert választott a jobb körülmények elérésre, ezért megkérdőjelezem az író által neki megszavazott okosságát. 
Doriangrey, a poén szándékos volt. Ezzel igyekeztem jelezni, nem akarok véresen komoly vitákba keveredni. Hogy azok is értsék, akik elsőre nem olvasnak a szavaim hangsúlyából, mint Titti. A felvetésed a szereplők megítélésére, a bűn meghatározására igen elgondolkodtató. Viszont a társadalmi konvencióktól nem lehet eltekinteni. Mert még a morális szemszögből való megítélés is feltételez egy normarendszert, amiben elhelyezzük őket. Az általunk elfogadott mércéhez viszonyítjuk a cselekedeteiket. Ha ettől el akarunk tekinteni, akkor egy semleges helyzetet, és nem lenézett foglalkozást kellett volna választania az írónak. Csakhogy ő pont erre építette a konfliktust.
Igen, mi esendők is elítéljük mások hibáit. Még akkor is, ha mi hasonló helyzetben éppen úgy rosszul döntenénk. Ha elég felnőttek vagyunk, akkor legalább saját magunknak ne hazudjunk. Meg másoknak se állítsuk be követendő példaként. Inkább hívjuk fel a figyelmet, tanuljon mindenki ebből. Egyébként kösz a tippet, megnézem Remete D. írását. Én nem emlékszem a legvégére.

Az eredeti sztori is elég kedvező fogadtatást kapott. Nem kiemelkedőt, de átlag felettit. Én nagyon hiányoltam belőle a mélységet, de ezt csak egy hozzászóló értékelte hozzám hasonlóan negatívan. Mit értek alatta?  A karakterek vázlatosak. Mit árul el róluk a szerző? Markusról csak annyit, hogy vastag a farka, és az eszét is többnyire abban hordja. Katrin a szőke nagycsöcsű szűzkurva (ja meg szőrős a muffja). Katherina-Karo pedig a kismellű, gátlástalan, vörös démon, (borotvált szeméremajkakkal). Talán még az ő jellemének van valami karaktere, amit a cselekedetiből sejthetünk. A mesélő csak sodródik. Szóval tényleg nem sok mélység rejtőzik a történetben. Számomra még a használt nyelvezet is kicsit idegesítő volt. Rengeteg szóismétlés. Az állandóan visszatérő szófordulatok, hogy "mélyen basztam", meg "elkezdtem a kezemmel simogatni", egy idő után frusztráltak. Ha annyi ezrest kaptam voltam fordítás közben, ahányszor a szerző a "most" szót beleírta, akkor máris rendelnék egy új laptopot.
A történet fordulatosságát tartom a nagy erényének. Mivel nagyon régen olvastam az eredetit, a következő fejezetben szereplő cselekmények nekem is meglepetést okoztak. Számomra unalmasak a lineáris történetek, erre nem foghattam rá. Hogy egyik szereplőt sem fogadtam kegyeimbe, annak csak részben oka a mélység hiánya. A szerző nem rajzolta egyiket sem szerethető figurának. Az érzelmi szál beleszövése csak gyenge kísérlet volt részéről. Ugye az egyéjszakás dugás után hihető volt, hogy egymásba szeretett Karo és Markus. Akkor mennyire lehetett szerelmes Katrinba, aki mellett szex nélkül is két hónapig kitartott? Mondom, nincs itt semmi látnivaló, csak a változatos helyzetekben végrehajtott kefélések.
 

Simán megérdemlik egymást. Ha mérleget kell vonni, akkor a nőnek talán megítélnék egy fokkal felnőttebb pasit. De az annak szól, hogy normális életet igyekezett nyújtani a gyerekének. Tényleg csak minimálissal jobbat. Igazad van Jake, ahogy írtam, szerintem sem kellett volna lemenni kutyába. Erre hoztam magyarázatul a szerelem okozta elmezavart. Várjunk csak, az büntethetőséget kizáró ok, az elmezavar. (Persze csak a tényleges, nem a szerelmes állapot.)
Kitartok az első mondatom mellett. Hogy bölcs nagyanyám szavaival éljek: Ki milyent szakajt, olyant szagol.

Köszönöm, Andreas! A folytatással kapcsolatban ki kell ábrándítsalak, de ígérem, az sem lesz unalmas. A helyesírás ellenőrző funkció időnként csodákra képes. 

Érdekes felvetés! Álljon össze az esküdtszék? Az angolszász büntetőjogot nem ismerem annyira, mint a hazait, de benne lennék. Egyébként, nagykorú személyekről van szó, így cselekményük nem meríti ki a Btk-ban megfogalmazott egyetlen tényállást sem. Bár a fickó súrolja némelyiket. A hazugság, pontosabban a tévedésben tartás, csak egy eleme bizonyos bűncselekményeknek. Jó, jó, itt nyilván morális értelemben kell bűnösnek vagy ártatlannak kimondanunk.  Szerintem a történetben az összes szereplő gyerek, ki az életkora, ki pedig a viselkedése alapján. Ha a nő tényleg annyira okos, mint a szerző beállította, akkor nem megy bele komoly kapcsolatba egy ekkora teherrel. Tehát szerintem is bűnös, hogy elleplezte tevékenységi körét. Mintha mondjuk elsumákolnám a boncsegédi foglalkozásomat azzal, hogy az egészségügyben dolgozok. (Ezt éppen úgy nem fogadná el mindenki, mint a szexmunkát.) 
A férfi szintén bűnös, mert saját bevallása szerint is hisztis gyerekként reagált, amikor szembesült Laura foglalkozásával. A felnőtt viselkedés az lett volna, hogy leül és egyenesen megmondja a nőnek, nem pedig kicsinyes bosszúból alázgatja. (Ha kézzel bele tudnék nyúlni a történetbe, akkor jól pofáncsaptam volna, vagy nyakon.) De akkor hová lenne a sztoriból egy vagy több lényeges szexjelenet? Zsombor részben maga is segítette a nőt, hogy az olyan sokáig el tudta titkolni valós énjét. Hm, a szerelem vakká tesz. Zsombor esetében inkább hülyévé.
Tehát az író nem bűnös, mégis neki kell viselni a olvasók által kiszabott büntetést.  

Huh, hátborzongató. Nem kedvelem a verseket. Ez pedig inkább költészet. Az érzések szédítő mélységét villantja fel. Nem igazán erre az oldalra való, legfeljebb a keretet adó párzás leírása miatt. Én sokkal többet, mélyebbet, pontosabban elemibb dolgokat sejtek mögötte. Ezt talán a szerző sem tudná megmagyarázni, nem véletlenül kiáltotta ki ebben a formában. Számomra veszteség, hogy soha egyetlen sor hozzászólást sem írt. Gondolom, az összes nyilvánosságnak szánt mondanivalóját belesűrítette a történeteibe.  Sajnos nagyon régóta nem írt itt újat.

Be kell vallanom, jól esik, amikor itt és más írások véleményezése közben felbukkannak olyan kérések, hogy saját írásokat is küldjek be. A legfőbb akadály, hogy tisztában vagyok a saját képességeimmel, hiányosságaimmal. Amit a fordításaimban és ebben az egy szerzeményemben értékeltek, az igazából sok gyakorlással megtanult technika. Nem érzem magamat különösebben jó mesélőnek. Nem az eredeti, fordulatos ötletek hiányoznak. Inkább az a színesség, magával ragadó lendület, amit például Gandalf történetében láthattok. Ahhoz már kell valamiféle veleszületett tehetség. Vannak saját írásaim is, de nem sok. Az egyik már kerek annyira, hogy egy sorozat első epizódjaként megállná a helyét, de magam is látom benne, hogy az arányok eltolódtak a sztori javára és a szex kárára. A folytatáshoz számos ötlet készen van fejben, de egyszerűen nem akarok annyi időt szánni rá. Hehe, Tittinek nagyon bejönne, mert jócskán romantikus. Egy másik félbehagyott írással meg az a bajom, hogy sok-sok éve félretettem. Most látom benne a rengeteg hibát, de megint kételkedem, megérné-e az időt. Közben az olvasmányaim között meg találok bőven olyant, ami megérdemli a fordítást. Színvonalasak, izgalmasak. Most azzal kacérkodom, hogy angolból is fordítok, pedig azon a nyelven talán az A0 szinten állok. De annyira megtetszett pár sztori.
Van még számos más írásom is, de azokban csak társszerző vagyok. Egyfajta folytatásos történetek ezek, amiket egy - időnként más és más - írópárral felváltva írtunk. Részben saját magunk szórakoztatására. Bár én mindig igyekeztem úgy írni, hogy a kívülállók számára is szórakoztató legyen.
Tehát nálam nem olyan könnyedén könnyedén születnek a történetek, mint amit pl. Remete vagy Lökötttyúk vagy Leticia esetében sejtek. Ha már első próbálkozásra nem érzem az "ütősséget", azon többszöri átolvasás, javítgatás sem segít. Talán nekem is szükségem lenne ezeknél egy szerkesztőre, aki nemcsak a helyesírási hibákat javítaná ki, hanem rámutatna az esetleges logikai bukfencekre, képzavarokra, a felesleges mondatokra. Tippeket adna, hogy miféle fordulat, mozzanat kellene még a sztoriba, hogy igazán élvezetes legyen. A páros történetvezetésben az volt a jó, hogy csak abban a pár bekezdésben irányíthattam a saját és a partnerem figuráját. A következő részben az írótárs belekényszeríthetett olyan helyzetbe, ami kívül esett a komfortzónámon. Mindig megújulásra sarkallt. Ezt egyedül nehéz hozni. 
Tudjátok, az ételkritikusnak sem kell kiváló szakácsnak lennie ahhoz, ahogy eldöntse, melyik az igazán jó kaja. Viszont mesterszakács sem attól lesz valaki, ha fejből tudja az össze receptet, meg a konyhatechnikai fogásokat.

Hű, mi ment itt! 
A szerzőnek: A lenti szócsatát tekintsd plusz 2 csillagnak. Ennyi hozzászólást, csak a jobbfajta írások generálnak. A sztorid mellett szól, hogy a vitákban fontos kérdéssé fejlődött a főszereplő (mesélő) megítélése. Ez azt jelenti, hogy nagyon valósnak látja őt az olvasó. Ez akkor is így van, ha nem mindenki tekinti egyértelműen hős lovagnak. Azt külön dicséretnek kellene venned, hogy JakeAmazing ilyen részletesen kifejti a véleményét. Megnéztem, átolvastam a hozzászólásait. Nem rémlik, hogy valaha valamelyik történetnél ennyi időt, energiát fektetett volna az érvelésbe! (Még ha neked nem is tetszik egyetlen gondolata sem.)
 
A főhős megítélése: Jake érvei helytállóbbak az enyémnél. Én felületesebben jártam el, csupán az utolsó néhány bekezdés hangulata miatt éreztem azt, hogy lement kutyába. Nem az előzmények fényében gondoltam rá. Viszont ez kiváló példa arra, mennyire másként hat mindenkire egy-egy mese. Titti például abszolút pozitívnak látja a főhőst, nem gyengének vagy megalázottnak. El kell ismernem, én azért nem fogadtam a kegyeimbe, mert az író túlidealizálta. De gondoljatok bele! Ha ennyit foglalkozunk vele, akkor nem lehet annyira szar ez a mű. Hm, attól hogy nekem nem jön be Munkácsy Ecce Homo-ja, sem a témája, sem a monumentalitása, sem a technikája, mások nagyra értékelik és nem csökken az értéke. Szóval szerintem a fickó karaktere nagyon csöpögősre sikeredett, láthatóan ez másokat nem zavar annyira. És akkor? Nem én vagyok ennek a sztorinak a címzettje. Ugye nincs harag?

A saját írásaimról: Nem itt lenne a helye, hogy erről beszéljünk. Én ugyanolyan amatőr vagyok, mint az itteni szerzők többsége. (Talán egy egészen kicsit többet olvastam az átlagnál.) Majd valamelyik fordításomnál, vagy az itt megjelent egyetlen saját írásomnál kifejtem.
Béke!

A párbeszédeknél sokat javíthatsz, ha utána olvasol, miként kell azokat központozni, tagolni, kommentelni. Ez afféle technikai trükk. De sokkal olvasmányosabb, jobban követhető lesz a dialógus. Meg az elkészült mű pihentetése csodákra képes. Akár több nappal, egy héttel később, amikor külső szemlélőként tudod olvasni. Nem nagyon van rá mód itt, hogy megmutassam, mekkora különbség van nálam is egy nyersfordítás és a végül beküldött sztori között. Még így is marad benne hiba, de az már talán nem zavaró, nem ront az értékelésen.
No, majd a folytatásban! 🙂