Ulysses hozzászólásai

Köszönöm, ez jól esett! 🙂 Többnyire könnyű műfajnak mondják a humort. Pedig nagyon nehéz igazán eredeti poénokat kitalálni. Tudom, mert próbáltam, és nem nagyon ment. Vaaagy helyesebb, ha megfordítom a szórendet? Nagyon nem ment. 
Az írásod utolsó bekezdéseiben jobban éreztem azt a humoros, csipkelődős hangulatot. A "férfi" figurák éppen csak közelítettek a karikatúra irányához. Én imádtam volna, ha durvábban kifigurázod őket. Tudom, itt nem ez a főprofil. 
Azért remélem, lesz még alkalmam további vidám hangvételű sztorit olvasni tőled!

Az a fránya helyesírás! Én sem tartom szerencsésnek, ha a történetek véleményezése a hozzám hasonló "nyelvtannácik" beszólásaival vannak tele. Mivel ilyen címmel nincs az oldalon topic, indulásként itt ajánlanék két linket, amelyek a központozás szabályaival foglalkoznak.
Az első kissé száraz, tankönyvszerű: Lexikon (uni-miskolc.hu)
A másik jóval olvasmányosabb, számos példamondatot tartalmaz, és a párbeszédek helyes központozásával részletesebben foglalkozik: Központozás, idézés és párbeszéd - Fülszöveg (blog.hu)
Valami olyan helyen látnám ezeket, vagy egyes részeiket szívesen, ahol az igényes írók könnyen megtalálhatnák.
Tervezem, hogy a sztorik színvonalasabb írásához segítő tippeket, ötleteket, fogásokat szedek majd össze. A Törté-nethez hasonló profilú, idegen nyelvű oldalakon számos ilyen cikket találtam. Némelyik magyarra átültetve is használhatónak tűnik. 

Bocsánatot kérek! Magáról a sztoriról meg nem is írtam semmit, pedig az indító kérdés úgy szól, mi a véleményed a történetről? 
Eleve a kategória nem a kedvencem. Ha ettől igyekszem eltekinteni, akkor is azt kell mondanom, számomra túlságosan tömény. A teljes cselekmény csak a baszásból áll. Emiatt a szereplők az én szememben nem többek egy pornófilm színészeinél. Hm, viszont pornónak meg egész jó, látványos.

Tisztelt Álmoska!
Köszönettel tartozom az Andreasnak címzett hozzászólásodért! Könnyekre fakadtam tőle, de a nevetéstől. Bevallom, nem tudom pontosan, mi volt a szándékod azokkal a felháborodott, többször aláhúzott vagy kiemelt szavakkal. Ha az irónia és a szarkazmus, akkor telitalálat. Ha arra gondolok, hogy első mérgedben írtad, és komolyan gondoltad, akkor elszomorodok. Kérlek szépen, ne vedd személyes sértésnek, ha egy élesszemű olvasó kritikával illeti valamelyik kedvenc íród művét! 
Nem akarok Andreas védelmére kelni, nem szorul rá.  Én a jobbító szándékát igyekszem látni nyers szavai mögött.
Ha a hozzászólásokat is rendszeresen olvasod, akkor tudhatod, hogy én szintén gyakran szóvá teszem az írások hibáit. Hidd el, nem az a szándékom ezzel, hogy rosszul érezzék magukat a szerzők, hanem hogy tudják, mit kellene másképpen csinálniuk.
A "kissé dagályos" nem egy végzetesen lesújtó vélemény. J.R.R. Tolkien A gyűrűk ura világklasszisnak számító trilógia egyik magyar fordítója a néhai Göncz Árpád egy nyilatkozatában "túlírtnak, túlidealizáltnak" nevezte a művet. Később ugyan szabadkozott emiatt, pedig kurvára igaza volt! Ettől még milliók imádják a könyvet, és szerintem Göncz Árpádra sem kellene követ vetnünk kijelentése miatt. Mert ha érzelmektől mentesen ítéljük meg azt a mesefolyamot, akkor be kell látnunk, hogy valóban "dagályos". 

Az én ízlésem sokkal több humort is elviselt volna. 

Az írás alapján simán elhiszem, hogy másodikos középiskolás írta. Őőő, nincs valami 18 éves korhatár az oldalon? (Ezt nem kell komolyan venni.) 
Az a fránya pihentetés meg átolvasás nagyon hiányzik ennek a sztorinak. Többnyire jó a helyesírás, a központozás. Csak az elütések, megmaradt felesleges szavak nagyon zavaróak tudnak lenni. 
A sztori menete még elmegy. Persze nem egy eget rengető eredeti történet, de tekintsük egy jelenkori pillanatképnek. Csak ez kevés ahhoz, hogy emlékezetes maradjon.
Szerintem idővel lesz sokkal jobb írása a szerzőnek. 

Ne írjuk le őket általánosságban! Gondolj vissza, a mi tanáraink sem voltak egytől-egyig kiválóságok!  Tízből két-három talán, öt-hat közepes meg pár csapnivaló. Kis jóindulattal a középmezőnybe sorolom a sztori főhősét, de inkább info-tanárnak képzelem, aki beugrott a magyart helyettesíteni.
De a történet magját, velejét én is jelesre értékeltem! 

Tanár úr! Az írásra a legnagyobb jóindulattal egy négyest adnék. A szex az ötöst érdemel, bár nem csillagost. A tanítványról csak annyit: megdolgozott az ötösért, az ő bizonyítványába tényleg "érdemjegyet" kell beírni. 
Az írásban helyenként remek mondatok csillantak meg. 
Végül egy kérdés Andreashoz: Ugye szerinted sem irodalomtanár? 
 

Hm, hm, úgy látszik, ez sem az én témám? Pedig gyerekkoromban én is szerelmes voltam az egy évvel fiatalabb unokahúgomba. Ezt a történetet viszont nem fogadtam a kedvenceim közé. Olyan... olyan, nem tudom. Az olvasás közben valami furcsa érzés kísért. Nem éreztem rossznak, inkább valami hiányérzetnek mondanám. Vagy csak ismerősen hangzottak a mondatok, szófordulatok. Emiatt az akciójelenet sem hozott lázba, pedig alapvetően nem rossz, vagy taszító módon írta le a szerző. 
Szerintem a bevezető is egészen jól megállja a helyét, de már abban is valami bicegést, ellentmondást érzek, csak nem tudom megfogalmazni pontosan. Talán még korán van, nem hatott a kávé. 
Egyébként pont az ilyen történetek miatt volna szerencsés valahogy különválasztani a családi témát a vérfertőzőtől. Hiszen egy sógor-sógornő, anyós vagy após, talán még az unokatestvér is belefér azok legtöbbjének, akiknél a közvetlen vérrokonok közötti szex már kiveri a biztosítékot.

Megunhatatlan! Most is ugyanazokat az érzéseket keltette bennem olvasás közben, mint évekkel ezelőtt. Helyenként elakadó lélegzettel követtem a sorokat, máskor az én karomon is végigfutott a borzongás. És most is küzdeni kellett a maghatottsággal beleélve magamat a szereplők helyzetébe.
Ha tehetném, a gimis kötelező olvasmányok között lecserélném ezzel az Antigonét.

Kedves Vica! Úgy látszik nem hangsúlyoztam eléggé, hogy a történetedben a hihetőség hiánya abból is adódott, hogy nem fejtetted ki a szereplők kapcsolatát, jellemét. Ezért tűnik olyannak, mintha egy pornófilmből lennének kiollózva. Ha ezeket, amit itt a hozzászólásban említettél, beépíted a sztoriba, máris nem lesznek légből kapottak a figurák.    

A bevezetőben azt állította a szerző, nem fordít. Hm, ez egy nagyon kiváló fordítás. Maga a történet is figyelemre méltó.

A többi hozzászólást olvasva látom, nem vagyok egyedül a véleményemmel. Timi logikája számomra is furcsa, de miért kellene egyformán gondolkodnunk? Valaki felhozta a történet egyediségét. Szerintem ez benne a legjobb. Az akció leírása elég érzékletes. Ennél rosszabbat soha ne olvassunk itt!

Ej Lackó, az ilyen sértődősdi 15 évesekre vall! Annyira nem áll rosszul a sztori értékelése.

A fősulis baráti társaságban volt egy srác aki jóval 20 centi feletti adottsággal volt "megáldva". Ernyedt állapotban sem tudta egyszerűen elcsomagolni a szerszámot. Talán ezért is kért meg minden cimbit, hogy viccből se rúgják seggbe, mert könnyen a család ékszerét találnák el.  Ő inkább átokként tekintett a dologra. Sosem lehetett része, olyan vadulós, tövig beverős, csattogós kefélésben. (Kis törölközőt kellett a farka tövére tekerni, hogy ne menjen túl mélyre.) Az általam ismert nők mindegyike úgy állt a túlméretes péniszhez, mint parasztbácsi az állatkerti zsiráfhoz: Szép, szép, de otthonra nem kéne! 
Na, de az akciófilmeket is élvezhetjük annak ellenére, hogy a pisztolygolyótól métereket repül hátra az eltalált gonosztevő. (Gondolom nem kell magyarázni, az is mekkora baromság.)

A folytatás elég izgalmas lesz szerintem. Még kettőt már feltöltöttem. További kettő éppen fordítás alatt van. Azzal talán nem rontom a meglepetés erejét, ha elárulom, hogy Katrin sem marad ki a jóból. Ostobaság lenne a szerzőtől, ha ennyit foglalkozik egy karakterrel, majd egyszerűen félre dobja. Bár találkoztam ilyen megoldással Frei Tamás egyik kalandregényében. 

Így sem rövid. Egy ekkora szöveggel azért van munka. Nem is rossz. Maga a sztori kicsit unalmas a hetero érdeklődésűek számára, de jól ábrázolja a a karakterek közeledését, lassú nyitását. 
Igazán most hiányolom a privát üzenet lehetőségét, mert a következő észrevételt csak a fordítónak szánom: Ugye elmaradt a sztori többnapos félre rakása, és az utolsó átfésülése. Én azért pihentetem ennyit a fordítást, hogy az agyam teljesen visszaálljon magyarra, és kigyomláljam az idegenes fordulatokat. Tudom, hogy ilyen hosszú írásnál egy sima átolvasás is elég sok idő, de szerintem megérdemelné a sztori, az eredeti szerzője, (hm, az olvasók nem mindig), és a saját munkánkkal szemben támasztott igényesség is ezt diktálja.

Ó, ez még az oldal indulása idejéből, az ingyenes korszak hajnalából származó kövület  lehet. Az oldal gazdái meg talán nosztalgiából, vagy időhiány okán nem selejteznek. Ja, hogy ez mai termés! Akkor talán valami technikai baki vagy egyszerűen pillanatnyi áruhiány léphetett fel.
Nah, mindjárt küldök be pár sztorit. 🙂

Igazad van Jake! Valóban szlenges alak, és szerintem valami hülye divatból használják korosztálytól függetlenül. Talán mert a beszélt nyelv mindig igyekszik egyszerűsíteni.  Ám Gyurinak is igaza van. Mert ki és milyen környezetben használja a szlenget. Illik-e a szereplőhöz, a környezetéhez, az író stílusához. Azt hiszem, ő inkább ezt kifogásolta. Bevallom, én is inkább olyan szereplő szájába adnék ilyen szavakat, aki a VV villából bukkant elő. (Aki érti, érti. Aki nem, az ne is erőlködjön.)

Egy 13 éves !gyerek! akárhány pornófilmet néz meg, nem fog úgy viselkedni, mint egy felnőtt férfi. Nem kezd borozgatni a nővérével, nem vetkőzik meztelenre teljesen fesztelenül. Ha a szextéma szóba kerül közöttük, ideges lesz, izzad a tenyere, még a szemébe sem mer nézni. Nincs megmagyarázva a történetben, mitől ekkora a bizalom a testvérek között. Én az életkort eleve eltrükköztem volna. Csak a 2-3 év korkülönbséget említem meg. Máris hihetőbb a figura, ha az olvasó akár 16-17 évesnek is gondolhatja a fiút. A srác lazasága, ami egy korosabb, tapasztalt pasihoz illik, legfeljebb valamilyen pszichotrop anyaggal idézhető elő. Hm, ez lehet akár alkohol is, de valami hihetőbb helyzetben, pl. buli a haverokkal, vagy felnyomtak egy pincét csak a balhé kedvéért, titokban rábukott apuka whisky-s üvegére. 
Ne kezdeményezzen a fiú! Ha már azon izgul, hogy elpirul majd a vetkőzésnél, akkor honnan volna bátorsága megkérdezni a nővérét, hogy megsimogathatja-e. Erre is a lánynak kellene biztatnia. Gondolj a Macskajajban Zarje figurájára. Mikor a lány, Ida azt mondja neki: "Kiss me!" A srác csak néz bambán, mire a lány: Csókolj meg te mulya! 
Pedig ott a srác fülig szerelmes belé.
Egyébként nehéz feladat olyan témában (családi) tanácsot adnom, amit nem igazán kedvelek. Habár az incest népszerűsége okán gondolkoztam azon, időnként fordítok ilyeneket is. A német nyelvű literotica oldalról tudok ajánlani egy testvérszerelemről szóló sztorit. Akár a google fordítójával is érdemes megnézned. Bár abban a srác fiatal felnőtt, de remekül ábrázolja a szerző a kétségeket, a tépelődést, az elfojtott érzelmek, vágyak felszínre törését. Nem tudom, itt megengedett-e link beszúrása. A szerző neve: Kojote, a három részes mű címe: Eskalation. Ha nem sikerül ez alapján megtalálni, majd valamit kitalálok. 

Andreas meglátása jó. Nem néha - ahogy a szólás tartja -, hanem valójában sokszor, a kevesebb több. A négysoros, többszörösen összetett mondatok, a hosszú bekezdések, a precíz anatómiai részletekbe menő akció leírások engem fárasztottak. Persze lehet, másoknak ez jön be. Bármilyen akció leírásánál - lehet harc, vagy szex - a feszesebb szöveggel fokozható a feszültség. Az egyre rövidebb, lényegre törőbb mondatok eleve pörgősebbé teszik a jelenetet. A csúcsponton jöhetnek az akár egyszavas mondatok. 
Ha fokozatosan egyre többet hagyunk az olvasó fantáziájára, egyre jobban beleéli magát a történetbe. És nem akarja átgörgetni a háromoldalas szexjelenetet. 
Luthor, tedd a kezedet a szívedre! Rosszabb lenne ez az írás, ha minden harmadik-negyedik mondatot kihúznád? Szerintem akkor sokkal ütősebb lenne!

Ennek az írásnak nem a valószerűtlenség a legnagyobb baja. Hanem, hogy egy gyenge pornófilmjelenet forgatókönyve. A szereplők korának megfelelő értelmi színvonallal.
A lány még úgy, ahogy hihető alak benne (én egy négy éve felnőtt filmekben játszó csajnak képzelem), de a srác karaktere nem sikerült. 
Ne add fel! Olvass sokat, és próbálj jobbakat írni! 
 

Profi írás, bár a szerző amatőrnek vallja magát. Dugás nincs benne (igazából van, csak nem a főhősök teszik), mégis izgalmas, izgató, színes, szórakoztató. Hús-vér szereplők, képszerűen elevenedik meg a történet.  Nagyon régen olvastam, és nehezen találtam meg, mert nem úgy emlékeztem rá, mint családi történet. Mert ez a sztori nem attól jó, hogy a főszereplők rokonságban állnak. Remete újabb írásának is örülnék, bár nem sok esélyt látok rá.

Nah, így ír az, aki tud írni! Egy ilyen sztorinál én is elküldöm melegebb vidékre azt, aki a nyelvtani hibák miatt kekeckedik. Lökötttyúk stílusa annyira egyedi, magával ragadó! Mindig kesergek azon, hogy mostanában nincs új írása itt. 

Amint befejeztem annak a sorozatnak a fordítását, ami most van az asztalomon, utánanézek ezeknek is. A mennyiség attól függ, hány részre kell tagolnom, illetve mennyi részt kell kihagynom. Hiszen nálunk például huszad rangú probléma a nyelvi dialektusok közötti különbség,míg a németeknél komoly, megértést akadályozó különbségek is vannak.
A literotica angol nyelvű oldalán sokkal több ilyen tanácsadó cikk jelent meg, esetleg angolról fordítók találnak közöttük hasznosat.

Ezt a sztorit ajánlanám Tittinek. Válaszul arra, miért fordítok csak jobbára, és kevés a saját írásom. Ha valami ilyen ütőset sikerül összehoznom, azt majd beküldöm. Sajnos még távol állok ettől a szinttől.

Üdv!
Némi keresgélés után megtaláltam az "Egyéb" között az "Írói segédleteket". Abban viszont csak pár technikai segítség olvasható. Idegen nyelvű oldalakon számos írás, cikk szerepel a "How to... " kategóriában.  Olyan ötleteket, fogásokat osztanak meg ezekben tapasztalt írók, amik magyar nyelven is alkalmazhatóak. Például hogyan lehet elkerülni egy szereplő adatfelsorolás szerű bemutatását és hasonlók. Én zsábát kapok ilyeneket olvasva: "A nő 162 centi magas, vállig érő szőke hajú, kék szemű, tetovált szemöldökű, 95D mellméretű, 28 és fél éves hajadon volt."  Volna igény ilyenre ezen az oldalon? Ha igen, akkor fordítok ezekből is.  Nyilván szükség lenne ennek valami kategóriára, vagy menne egy mail mellékletben, aztán az oldal gazdái majd valahova beszerkesztenék. 
Szívem szerint a központozás szabályairól szóló, példamondatokkal illusztrált cikkel kezdeném, amit valamikor régen a karcolat.hu oldalon olvastam. (Csak azóta nem találom.)
Nos?

Meglepően jól fogadtad a kritikát. Sok szerző személyes sértésnek veszi, ha valaki felhívja a figyelmet az általa ejtett hibákra. Ezért én inkább pár tippet adnék csak:
Első lépés: A forrást szépen végig olvasni. Ha valami olyan részbe ütközök, ami elsőre nem tiszta, megcsillagozom, hogy az majd utánolvasást, guglizást igényel. Pl. valami szleng, vagy a lejjebb említett márkanév.
Második lépés: Jöhet a nyersfordítás. Lehet akár a gépi is. Nem tartom ördögtől valónak. Bár én nem egyszerre a teljes szövegre engedem rá, hanem 3-4 bekezdésenként. Több hasznát látom, megspórol némi gépelést, nem kell szótárazni a kevéssé ismert, vagy szleng szavakat, meg néha jót röhögök a sületlenségeken, amit feldob a gép. (Ja szótár: én egynyelvű, azaz az adott forrásnyelv értelmező szótárát használom, ha valamelyik lefordított mondat sántikál.)
Harmadik lépés: A központozás, párbeszédek szerkesztése. (Ezt is 3-4 bekezdésenként csinálom.) Az olvasók közül nem mindenki tudja, magyarban a szereplők szavait gondolat jelek közé írjuk. Németben, azt hiszem angolban is, idéző jelek közé írják ezt. Ha feleslegesnek érzek egy-egy komentet (pl."mondta Jani"), akkor azt már rögtön kihagyom. Vagy éppen beszúrok egyet, mert nélküle nehezebben követhető a párbeszéd.
Negyedik lépés: Első javító olvasás, ha már készen van teljesen a nyers verzió. Itt javítok olyanokat, mint például magyarban felesleges névmások, névelők kitörlése, a páros szervek redukálása. (Magyarban helyesen a páros szerveket egyes számban írjuk legtöbbször. Tehát: "megmarkoltam a mellét".) Ebben a lépésben próbálom magyarítani a germanicizmusokat is. Kevés fordítóprogram tudja ezeket kezelni. Előfordul, hogy picit hozzá kell írni az eredetihez, akár egy félmondatot, vagy a szereplő nemét, nevét. Mert a magyarban az "ő" lehet nő, férfi.
Ötödik lépés: Egy nappal később megismételni a negyediket.
Hatodik lépés: Félre tenni az egészet 3-4 napra, akár egy hétre.
Hetedik lépés: Újabb finomítás.  
Nyolcadik lépés: Ezt ritkán teszem meg magam is, de a 6-os, 7-es ismétlése. Vagy beküldés.
Megjegyzem, én is szívesen fogadnék tanácsokat, más tapasztalt fordítótól. 

A "meredten bámult rám" helyett elég lett volna a "rám meredt", ha irodalmi kifejezést szeretnél, akkor a "dermedten nézett rám" az ajánlatom.
Hagyjuk inkább, Otto! Nem te kaptad érte a 30 napot. 🙂

Nem rossz a nyelvezete, de azok a 3-4 soros körmondatok nyomasztóak. Párbeszéd nulla. A sztori sincs igazából kibontva. Olyan, mint egy tudósítás. Ennyi pontot biztosan nem ér.

A sztori témája sem igazán a kedvencem. (Akkor mi a fenének olvastam el!)
Az eredeti irományt nem sikerült megtalálnom, de szerintem közelében sincs a Hall of Fame-nek.  (És most kurvára udvariasan fogalmaztam.) A fordítás pedig, hát ennyi telik a google fordítótól, siralmas. (Ilyen minőségben angolból vagy franciából vagy spanyolból is szívesen fordítok nektek.)

Hú, de régen olvastam Sinara művet! Azért szeretem, mert nem kell figyelmeztetni a helyesírásra. Azzal meg nincs mit tenni, hogy ez a kedvenc témája.
Egyetlen negatívumot tudnék említeni, de fordítóként nekem is ez a legnagyobb problémám. Ha valaki elég jól beszél egy idegen nyelvet, akkor olvasás közben nem fordítja le magyar szavakra a történetet, hiszen úgyis ért mindent. Azon a nyelven akár szinonimák is beugranak. Viszont magyarra átírva érezni az idegenséget. Szóval a "magyarítás" a legnehezebb számomra. Sinara ebben biztosan jobb nálam, mert csak helyenként éreztem, gondoltam csak azt, hogy ezt a mondatot át kellett volna fogalmazni, mert nagyon "fordítás íze" van. Sokszor az sem segít nekem, ha napokra félreteszem a sztorit, és később többször átnézem. 

Nem kell feltétlenül folytatni ezt, hiszen elég kerek a történet. 
A kiégésen segíthet egy hosszabb szünet, fél-egy év. 
Várjuk a további írásaidat.

Egy fordítás jóval kevesebb időt igényel, mint a saját történet megírása. Főleg, ha meg akarok felelni a magamnak támasztott követelményeknek. Másrészt hiába van sok sztori ötletem, az "akció" jeleneteket  legtöbbször erőtlennek érzem. 
A hihetőség gyakran relatív. Ahol szóba hoztam, ott külső szemlélőként, olvasóként bennem is kétség támadna.
Hm, Ria ma már biztosan nagymama. Pár évvel a történtek után még láttam egyszer az utcán, de azóta nem. Talán meg sem ismernénk egymást.

Pontosítsunk! Fogalmam sincs, mennyire nőies a személyiséged. Az írásod stílusára, a szereplőid, különösen a női karakter nyelvezetére értettem, hogy nem tudom beszorítani a klasszikus skatulyába. (Vagy csak lemaradtam a rohanó évtizedekben, és ilyenek valójában a nők.) Ugye nem kell magyaráznom, hogy ez nem hiba? Ahogyan azt sem, hogy a sorok közé rejtett humorban látom az intelligenciát.
Ha egyetlen szóval kell értékelnem az írásaidat, akkor azt mondom, frissek.

Tessék, itt van egy másik egészen jó darab. Igazi dráma. Amit hét éve írtam, most is tartom.  Plexi, ne szegje kedvedet a legutóbbi sztorid rossz fogadtatása! Hiszen a legtöbb szerzeményed jó értékelést kapott.

Hiszen már olvastam régebben! Igaz nem ilyen részletesen, de pozitívan írtam "A falu bikája" történethez. Na, ha valami olyan humorral, ízzel vitted volna végig ezt a sztorit is, akkor simán 4 csillag felett lenne. Tudod mit, nyomok erre egy tízest. BÚÉK! 

Figyelni kellett, hogy követni tudjam. A férfi nézőpontot is te írtad? Mert elég "fiús".  Habár a női oldal kifejezésmódja sem fér bele valami klasszikus feminin stílusba. Azért tetszik.

Hiába rövid, nem tudtam végig olvasni.

Nem tudom hová tenni ezt a történetet. A hozzászólásokat olvasva sokkal rosszabbra számítottam. Szerintem azért ennyire megosztó, mert a cselekmény valójában egy komolyabb dráma. Az előadásmód meg inkább próbál humoros lenni. Talán Kexi jelzője a legtalálóbb, faramuci, furcsa. Helyenként abszurdba hajlik, de engem ez nem háborított fel.
Tiko szerint "Silány jellem a főhős. " Miért is kellene mindig pozitív karakternek lenni a főszereplőnek? Gondoljatok Robert Merle: Mesterségem a halál című regényére! Más kérdés, mi volt a szerző célja. Itt most nem derült ki. Ismerni kellene a szerző többi írását, hogy helyesen tudjam értékelni.

Kicsit neheztelek a szerzőre. 
Jó az alapötlet, jók a karakterek, elég színesen, választékosan írsz. Emlékeztet "naiv66" mesélős stílusára. Éppen ezért magasabb nívót várnék tőled. Igen, még ennél is, mert szerintem tudnál jobbat. Mire gondolok? Ha már ilyen részletesen megrajzoltad a szereplőket, akkor már ne egyformán, egyforma stílusban beszéljenek. A nő mondatai is úgy hangzanak, mintha azt a férfi mondaná.  Mintha a nőnek nem lenne saját akarata, gondolata. Én úgy éreztem, hogy ennek a szereplőnek minden tette, kiejtett szava a szerző vágyálmainak van alárendelve. Emiatt én nem éreztem teljesen életszerűnek. 
A nő külsejének leírása kicsit ügyefogyott,tömény, felsorolásszerű. Nekem az sem tetszett, hogy az első pár mondatban kiteregeti magánéletének fontos részleteit. Szerintem bőven elég lett volna a nő részéről egy félig kitérő válasz a lelépett apuka vonatkozásában. Pl.: "Hát, igen, mi csak ketten vagyunk egy család már elejétől fogva."  Így az olvasóra bízod, mit képzel az apa sorsáról. Ha fontos részlet, hogy egy pöcs volt, akkor egy későbbi félmondatban ezt elejti Laura. Ha ez az infó nem lényeges a sztori, a karakter szempontjából, akkor hadd gondolja róla az olvasó, hogy meghalt vagy külföldön él, vagy csak egy spermadonor volt.
A helyesírás alapvetően nem rossz, nem zavaróak az előforduló hibák. Ha igényes akarsz lenni erre, keress rá a központozás szabályaira, a párbeszédeknél volna kis javítani való. Helyenként több kommentet elbírt volna a dialógus. Ez arra szolgál, hogy az olvasónak ne kelljen hámozgatni, melyik sort, ki mondta.  
Nyugi, nem pontoztam le. És nem is akarom lehúzni, mert jó a sztori, mint írtam az elején. Csak próbálom arra sarkallni a szerzőt, hogy fejlődjön. 
 

Ha magad is tudod, akkor én már nem részletezem. Legyél igényes arra, amit kiadsz a kezedből!

Ritkán olvasok családi témát az ilyen oldalakon. De elgondolkodtat, mitől ennyire népszerű ez a kategória. Más országokban, más nyelveket beszélők között is. Elég ha megnézitek az adott témában megjelent írások számát. Talán valami csecsemőkori reflex, ami nem épül le az egyedfejlődés során? Vagy egyszerűen a tiltott dolgok iránti vonzalom? Egyik literotica oldalon publikáló német szerző is keresi a választ egy cikkben, de megfejtést nem ad.  
Viszont a nem túl sok elolvasott "incest" sztori alapján ki merem mondani, hogy az igazán jóknak az az ismérve, hogy civil - azaz nem vérrokon - szereplőkkel megírva is jó értékelést kapna. 
Talán ez a történet is ilyen, mert elég jó stílusa van a szerzőnek. 

Engem a humoros oldala fogott meg elsőre. Jó a történet vezetése. 
Szancsi szomorú a férje miatt? Aztán nem kevés piálás után ráfanyalodik a Kukulács pásztorbotjára?
Áh, Andreas, én még ezt is reálisnak gondolom. Azt tartom a legnagyobb hazugnak, aki azt állítja, érti a nőket. Sokszor saját magukon sem mennek el. 
A lényeg, hogy kellemes színfolt ez a történet az itteni kínálatban.

Minden megvan benne, amitől jónak tartok egy írást. Jó lenne megfejteni a receptjét!

Még mindig nagyon magával ragadó ez a sztori.  Örülnék, ha sok ilyen lenne még az oldalon.

Köszönöm a pozitív visszajelzést! Szívesen megismerném te történetedet is. 

Tetszik az egyedisége, eredetisége. Követendő példa, hogy a szereplők nem hibátlan külsejű hollywoodi sztárok irdatlan méretekkel, hanem hétköznapi, esendő emberek. A "cselekmény" kicsit sűrű, de a keretsztori megmagyarázza. 

Hm, én a mesélő helyében sztori ezen pontján lépnék le Sárival.

Jó pörgős történet, remek stílus.