Sellő és őszilé

Beléptem a szaunába. Nem túl nagy, talán tíz négyzetméter lehet az egész. A falakon körbe egymás fölött két szinten kialakítva a pihenők. Rajtam kívül csak egy pár tartózkodott a ködös, gőzös kis helyiségben.
Halk köszönést mormogva ledobtam magam egy üres padra derekam köré csavart törülközőben. Hátradőltem, szemem lehunyva lazultam, s az elmúlt délelőtt munkafolyamatait gondoltam át és terveztem a következő lépéseket. Ahogy az izzadtság kiverte a testem, úgy zsibbadtam el egyre jobban. Nagyon fáradt voltam, nem is tudom jó ötlet volt-e beülni a szaunába. Egy izzadtság csöppet töröltem ki szememből, amikor észrevettem, hogy a nő engem néz. Könyökére támasztja a fejét és unott, kifejezéstelen arccal engem néz.
Feltűnően szép arcú, de bábuként bambult, nem is kapta el a tekintetét, amikor ránéztem, úgy tűnt, mintha nem is engem nézne, hanem csak elrévedt a tekintete. Párja, férje, mit tudom én ki, egy szinttel lejjebb feküdt hanyatt, arcán egy törülközővel... talán attól félt, hogy lesül az arca(? ). Vagy csak nem szeret könnyen lélegezni. Még egy ilyen helyen sem... Szóval a nő engem nézett. Persze, amíg mindezt végiggondoltam addigra mégiscsak elfordította rólam tekintetét, s a kis helyiség ajtajának ablakát kezdte bámulni. Olybá tűnt, mint aki hülyére unja magát. Aztán hirtelen hanyatt fordult ő is miként a férje, most már biztos voltam benne, hogy az, mert megláttam jegygyűrűjét az ujján, s lehunyta a szemét. Percekig bámultam, narancssárga bikini felsőjében domborodó melleiről nem tudtam eldönteni, szilikon-e, vagy sem, de barnára sült bőre is vonzotta tekintetem. Szép ívű combját nagyon minimális fölösleg tette vadítóan nőiessé.
Lábujjait vizsgálgattam éppen, amikor elegem lett. Idegesített a saját izzadtságom, és hogy más nőjét fixírozom, úgyhogy felálltam és kiléptem a kamrából. Néhány lépésre a bejárattól egy kis zuhanyfülke található, gyorsan beléptem és megnyitottam a csapot. Élveztem a langyos vízsugarakat. Kilépve láttam meg ismét a nőt, aki velem szemben, a süllyesztett kis élményfürdő medencéjébe merült. Mielőtt meggondolhattam volna magam, már megszólaltam.
– Bocsánat, merülhetek én is?
– Persze, nyugodtan. – jött a válasz.