Szárnypróbálgatás

Kedves Ulysses! Nekem tényleg bejött az írása. Jól vezette fel, vezette végig. Ezt olvasva szívesen írnék önnel akár párhuzamos történetet. Tudom egy ilyen munka sok időt vesz igénybe és bizalmat, ez nekem az ön szemében nincs meg. Gratulálok!

Be kell vallanom, jól esik, amikor itt és más írások véleményezése közben felbukkannak olyan kérések, hogy saját írásokat is küldjek be. A legfőbb akadály, hogy tisztában vagyok a saját képességeimmel, hiányosságaimmal. Amit a fordításaimban és ebben az egy szerzeményemben értékeltek, az igazából sok gyakorlással megtanult technika. Nem érzem magamat különösebben jó mesélőnek. Nem az eredeti, fordulatos ötletek hiányoznak. Inkább az a színesség, magával ragadó lendület, amit például Gandalf történetében láthattok. Ahhoz már kell valamiféle veleszületett tehetség. Vannak saját írásaim is, de nem sok. Az egyik már kerek annyira, hogy egy sorozat első epizódjaként megállná a helyét, de magam is látom benne, hogy az arányok eltolódtak a sztori javára és a szex kárára. A folytatáshoz számos ötlet készen van fejben, de egyszerűen nem akarok annyi időt szánni rá. Hehe, Tittinek nagyon bejönne, mert jócskán romantikus. Egy másik félbehagyott írással meg az a bajom, hogy sok-sok éve félretettem. Most látom benne a rengeteg hibát, de megint kételkedem, megérné-e az időt. Közben az olvasmányaim között meg találok bőven olyant, ami megérdemli a fordítást. Színvonalasak, izgalmasak. Most azzal kacérkodom, hogy angolból is fordítok, pedig azon a nyelven talán az A0 szinten állok. De annyira megtetszett pár sztori.
Van még számos más írásom is, de azokban csak társszerző vagyok. Egyfajta folytatásos történetek ezek, amiket egy - időnként más és más - írópárral felváltva írtunk. Részben saját magunk szórakoztatására. Bár én mindig igyekeztem úgy írni, hogy a kívülállók számára is szórakoztató legyen.
Tehát nálam nem olyan könnyedén könnyedén születnek a történetek, mint amit pl. Remete vagy Lökötttyúk vagy Leticia esetében sejtek. Ha már első próbálkozásra nem érzem az "ütősséget", azon többszöri átolvasás, javítgatás sem segít. Talán nekem is szükségem lenne ezeknél egy szerkesztőre, aki nemcsak a helyesírási hibákat javítaná ki, hanem rámutatna az esetleges logikai bukfencekre, képzavarokra, a felesleges mondatokra. Tippeket adna, hogy miféle fordulat, mozzanat kellene még a sztoriba, hogy igazán élvezetes legyen. A páros történetvezetésben az volt a jó, hogy csak abban a pár bekezdésben irányíthattam a saját és a partnerem figuráját. A következő részben az írótárs belekényszeríthetett olyan helyzetbe, ami kívül esett a komfortzónámon. Mindig megújulásra sarkallt. Ezt egyedül nehéz hozni. 
Tudjátok, az ételkritikusnak sem kell kiváló szakácsnak lennie ahhoz, ahogy eldöntse, melyik az igazán jó kaja. Viszont mesterszakács sem attól lesz valaki, ha fejből tudja az össze receptet, meg a konyhatechnikai fogásokat.

Én vetettem fel. Tavaly tavaszra/nyárra ígérték, de azóta semmi nem történt.

Egy fordítás jóval kevesebb időt igényel, mint a saját történet megírása. Főleg, ha meg akarok felelni a magamnak támasztott követelményeknek. Másrészt hiába van sok sztori ötletem, az "akció" jeleneteket  legtöbbször erőtlennek érzem. 
A hihetőség gyakran relatív. Ahol szóba hoztam, ott külső szemlélőként, olvasóként bennem is kétség támadna.
Hm, Ria ma már biztosan nagymama. Pár évvel a történtek után még láttam egyszer az utcán, de azóta nem. Talán meg sem ismernénk egymást.

Nem értem miért foglalkozik valaki szinte kizárólag fordítással, amikor ennyire jót is tud alkotni. Mint ahogy azt sem, hogy miért kell annyira a hihetőt bizonygatni. A zöld fű sem lesz kevésbé zöld attól, hogy én a napfény ragyogásában aranyszínben játszónak látom. 
Picit irigykedtem Riára. 

Ezt én is nagyon várom. 🙂

Az írásod olvasva ma elkezdtem vissza gombolyítni az emlékeket, ahogy olvashatónak találom felteszem.

Köszönöm a pozitív visszajelzést! Szívesen megismerném te történetedet is. 

Először is gratulálok. Számomra nagyon élethüen és élvezetesen megírt történet. Egyetemi gyakorlatomon szereztem hasonló tapasztalatot a segesvári Üveg és Fajanszgyárban 1969-ben. Máig is szép emlék.

Igazán jó kis történet!

nagyon jó kis történet!

Köszönöm, Andreas6! Azért maradt benne pár vesszőhiba, meg legalább két-három elütés is. Ötös nyelvtani jegyet már nem kapnék rá, ha érettségi dolgozatban írom le. 
Hm, régebben már felvetette valaki a sztorik utólagos szerkeszthetőségét. Nem tudom, van-e valami lehetőség erre?
Igazából sok évvel ezelőtt leírtam ezt a történetet, most csak ahhoz volt türelmem, hogy a durvább központozási hibákat kirostáljam. 
Örülök, hogy így is tetszett!

Sajnálom, de egyhamar ne várjatok folytatást! Habár ötletem volna hozzá (hármas Riával és Hajnival), most egy többrészes sztori fordításával foglalkozom.

Csatlakozom az előttem szólókhoz. Még valami: jólesett ismét egyszer olyan történetet olvasni, amit valaki tökéletes helyesírással írt, még vesszőhibát sem találtam benne!

Nekem is tetszett ez a történet,jó lett.

Egyet értek Álmoska5 el.

Nekem bejött, folytatásra érdemes az én meglátásom szerint.

"Álmoska5"-