A+ A-

Egy tragikus szerelem

Az egész akkor kezdődött, amikor Kovács doktor meghívott bennünket, hogy bemutassa fiatal feleségét. Jobban mondva nem is ekkor, hanem évekkel korábban:
Egyetemista voltam, húsz éves - és még szűz. A barátaim sokat cukkoltak ezért, de nem tehettem róla: valahogy nem tudtam rászánni magam, hogy egy lányhoz azzal a szöveggel közeledjek, hogy "gyere, dugunk egyet". Én mindig is tisztelője voltam a szebbik nemnek, több képviselőjükkel barátkoztam is, de hogy a derék alatti testrészüket is megérintsem, ahhoz nem volt elég bátorságom. Valahogy nem tartottam illendőnek. Engem így neveltek.
Amikor elérkezett a huszadik születésnapom, úgy gondoltam, hogy azt méltóképpen meg kell ünnepelni. Az akkori anyagi helyzetemet szem előtt tartva ez nem jelenthetett többet, mint hogy a cimborákat elvittem egy-egy hamburgerre, meg annyi sörre, amennyi beléjük fért. Én ugyan nem vagyok valami nagy sörivó, de azért igyekeztem lépést tartani velük. Le is nyomtunk fejenként 4-4 üveggel, ami engem teljesen kikészített. És ekkor ők átadták az ajándékukat, ami nem volt más, mint egy forduló az egyik kuplerájban. Én persze kézzel-lábbal tiltakoztam, de nem ért semmit. Taxiba ültünk és meg sem álltunk az egyik legismertebb pesti piroslámpás házig, ahol betuszkoltak az épületbe, ahol aztán már magam is megjátszottam, hogy teljesen önszántamból jöttem és megpróbáltam természetesen viselkedni, ami kóválygó fejjel, meg gyomorral nem is volt éppen könnyű dolog. Az első kérésem az volt, hogy mutassonak egy vécét, mert én mindjárt összevizelem magam. Amikor megkönnyebbültem, akkor már várt a nekem szánt csaj. De micsoda csaj! Tudom: az esti megvilágítás, meg a smink, meg a sok sör . . . De akkor is: az a nő olyan szép volt, mint az álom. Formás testén majd szétrepedt a kevéske ruha, az arca akár egy filmszínésznőé, szőke haja lófarokba fogva . . . Egy szóval leesett az állam amikor megpillantottam. De nem volt idő ábrándozásra, a legombolt összeg mindössze fél óra intim együttlétre adott lehetőséget, amit ajánlatos volt a legcélszerűbben kihasználni. Csakhogy én mind rosszabbul éreztem magam s alig negyed óra elteltével kimenekültem abból az átkozott épületből - ugyanolyan szűzen, mint ahogy bementem. Akkorra már alaposan kihánytam magam, a szexelés pedig szóba se jöhetett. Hogy én hogy szégyeltem magam az előtt a gyönyörű nő előtt! De ő nyilván hozzá volt szokva az ilyesmihez, mert egész idő alatt csak nyugtatott, meg vigasztalt. A föld alá bújtam volna legszívesebben. Az épület előtt várakozó társaimnak csak hetek múltán mertem bevallani, hogy mi történt, vagyis, hogy nem történt semmi. Bárcsak ne tettem volna! Attól kezdve állandóan azzal huzogattak. Ráadásul az a csak percekig látott nő ott a bordélyházban valósággal a rögeszmémmé vált. Amíg Pesten éltem, abban reménykedtem, hogy megpillantom egyszer az utcán. Valamennyi lófarkas szőke nőben őt véltem felismerni, de csak hátulról. Aztán ahogy elébük kerültem, szomorúan állapítottam meg, hogy ez sem ő, meg az sem ő.
Az egyetem elvégzése után elhelyezkedtem egy vidéki városban, ahol megismerkedtem egy jóravaló munkatársnőmmel, amiből házasság lett s nem sokkal később megszületett a kislányunk. A kisbaba sajnos sokat betegeskedett és gyakran kellett orvoshoz vinni. Szerencsére volt egy kedves gyermekorvos ismerősünk - kicsi korában a páromat is mindig hozzá hordták - aki akár éjjel is szívesen a rendelkezésünkre állt. Korán megözvegyült a doktor bácsi és így teljesen a szakmájának szentelte az életét. Mivel egy épületben laktunk, s az ő hozzátartozói távol laktak valahol, így majdnem rokoni kapcsolat alakult ki közöttünk. A lánykánkkal való törődését apró szívességekkel próbáltuk viszonozni.
Mi a feleségemmel éltük az átlagemberek unalmas életét. Szórakozásra, kikapcsolódásra a napi hajsza mellett már nem futotta sem az időnkből, sem az erőnkből. Esténként fáradtan estünk az ágyba s a szexelésre mind ritkábban került sor. Elalvás előtt számtalanszor eszembe jutott az a botrányos kaland ott a fővárosi kupiban s ilyenkor egy pillanatra meg-megjelent előttem annak a szőke lánynak a képe, aki előtt olyan csúfosan leszerepeltem. Nem tudtam őt elfelejteni.
A kislányunk egészsége időközben teljesen rendbe jött, úgy hogy a dokit hónapokig szinte nem is láttuk. Egy nap aztán azzal állított be, hogy menjünk át hozzá, mert van egy meglepetése a számunkra. El nem tudtuk képzelni, hogy mi lehet az! Hát valóban alaposan meglepődtünk, amikor bemutatta újsütetű élettársát - ugyanazt a nőt, akivel én a kuplerájban találkoztam s akiről én azóta is álmodoztam! Egyszerűen nem akartam hinni a szemeimnek. De nem lehet kétséges, hogy ő-e, hiszen ugyanaz a formás test, ugyanazok az arcvonások, mélyen ülő szemek, csak a szőke lófark helyett ezúttal hullámos gesztenyebarna hajzat omlott a gömbölyű vállakra. Vagy mégis tévednék? Annyira felkavart ez a váratlan találkozás, hogy szinte semmit sem értettem az elhangzott beszélgetésből.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.47 pont (38 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 zsuzsika 2014. 12. 27. szombat 08:26
Jó.
#5 Ulysses 2014. 01. 11. szombat 20:22
Meredek sztori, mintha az élet írta volna. Itt-ott kicsit olyan, mintha máshol látott, olvasott sablonokból épülne, mégis megdöbbentő. Bár ebben a formában kicsit kilóg a legtöbb itteni írás közül. Érdekes gondolatokat vet fel. Hazugság vagy őszinteség? Ha korábban felvállalják a kapcsolatukat, biztosan nem kell három embernek meghalnia. Bár a párjuk, gyerekük életét alaposan feldúlták volna vele. A férfinek ennek a tragédiának a terhével kell tovább élnie. A tragikus kimenetel előtt tett vallomása után maradt volna esély, hogy felesége megbocsát neki. Ám a történtek után ennek nagyon kicsi valószínűsége maradt. Tehát haláláig őriznie kell titkát.
#4 papi 2014. 01. 11. szombat 09:13
Egész jó
#3 A57L 2013. 09. 5. csütörtök 04:47
Nem rossz.
#2 tiborg 2011. 11. 15. kedd 06:27
JO sztori....
#1 Törté-Net 2010. 05. 10. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?