A+ A-

Angyali történet 2. rész

Borús, esős őszi estén ülök a lakásomban a számítógép előtt, és egy tanulmányt írok siklócsapágyak környezetbarát tervezésének módszereiről. Szóval ez egy olyan este, amikor az ember semmi jóra nem számít, talán csak arra, hogy kész legyen a munkájával és elnyúljon az ágyban. Természetesen egyedül, mert esély sincs másra, de kedvem sem.
Miközben elmerülten nézem a képernyőt, a billentyűzet monoton kopogásába mintha valami disszonáns hang vegyülne. Abbahagyom egy pillanatra a billentyűk verését és fülelek. Most semmi nesz. Folytatom, de a munkát csengetés szakítja meg. Jé, ez lehetett az előbbi hang is? Morcosan indulok ajtót nyitni. Biztos a szomszéd - akit egyébként kedvelek, de nem szeretem, ha kizökkentenek a munkámból - aki gyakran akar valamit kölcsönkérni, szerszámot, könyvet vagy csak egy üveg sört.
A sötét előszobába a szokásosnál erősebb fény szökik be az ajtóréseken, de villanygyújtásra eltűnik. Kinyitom az ajtót és a lélegzetem is eláll, lábam földbe gyökeredzik, mozdulni sem tudok: az Angyal áll az ajtóban. Máskor, más helyen nem lepődöm meg ennyire, az Alpok romantikus csúcsai között vagy egy kellemes tengerparti estében valahogy helyénvalónak érzem megjelenését, de itt a városban egy esős estén nagyon meglepő.
- No, mi lesz, itt fogunk megöregedni az ajtóban? Vagy legalább is te, én nem öregszem. Bemehetnénk?
No tessék, újabb letaglózás. Szóhoz sem jutok, csak félreállok. Az Angyal olyan otthonosan teszi a fogasra a hóna alatt tartott szárnyakat, mintha ismerős lenne a lakásban. Amint hátat fordít nekem, feltűnik, hogy azért akadt el a tekintetem a formás fenekén, mert a fehér fátyol a víztől teljesen rátapadt a fenekére, a maga teljes valójában láttatva a vonzó formákat. (Megállapítom, hogy az angyalok tényleg nem hordanak bugyit.) A látványról - amellett, hogy tetszetős - azonnal eszembe jut, hogy odakint esik, attól ázott át.
- Meg kéne törülköznöd. Vagy inkább lezuhanyoznál? - végre meg tudtam szólalni.
Felém fordul, kissé szomorú szemében hálás fény bujkál. Az rátapadó tülltől alig takart mellei, a ruhát majdnem átbökő mellbimbói rántják magukhoz tekintetem. De emellett azt is látom, hogy ajkai lilák.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8 pont (32 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 deajk2008 2015. 12. 17. csütörtök 17:54
nekem ez is tetszett és folytasd ...
#6 Andreas6 2015. 01. 12. hétfő 19:32
Ez sem rossz, de az első jobb volt.
#5 papi 2013. 11. 15. péntek 14:40
Csak így tovább
#4 A57L 2013. 09. 29. vasárnap 06:34
Elég jó.
#3 genius33 2012. 09. 15. szombat 12:34
Szerintem egészen jó smile
#2 Mz/X 2007. 06. 10. vasárnap 12:31
Ez is jó, de sztem kicsit elsietted az előzőhöz képest.
#1 Törté-Net 2007. 06. 10. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?