Két hajó

A cégem standját vittem egy számítógép perifériákkal foglalkozó vásáron. Már három hete voltam távol otthonról, kezdtem magam kissé elunni és magányosnak érezni. Így az egyik este lementem a szálloda bárjába vacsorázni és inni valamit. Gondoltam keresek valamilyen hölgy társaságot, akivel beszélgethetek és táncolunk egyet. A bárpultnál, az egyik legbájosabb hölgy ült, akit valaha láttam. Ránézésre a harmincas évei elején járhatott, apró termetu, alig százhatvan centi magas lehetett, ránézésre nem lehetett több ötven kilónál, szoke haja majdnem a derekáig ért.
Mit üldögélhet egy ilyen hölgy egymagában – kérdeztem magamtól.
Odasétáltam és megkérdeztem, leülhetek-e mellé.
– Persze – válaszolta, de azonnal tudatta velem, hogy boldog házasságban él.
Mondtam, hogy részemrol ez nem jelent semmi problémát, mivel én is. (hazudva egy kicsit, a házassággal kapcsolatban. )
Kérdeztem, hogy kér-e valamit inni, és amikor megköszönve nem kért semmit, rendeltem magamnak egy nagy Jack Daniel’s jéggel, majd belenéztem a valaha látott leggyönyörubb és legsötétebb-kék szempárba.
Mondtam neki, hogy a vásár miatt vagyok itt, unatkozok, és egyedül érzem magam, szeretném, ha velem vacsorázna, majd egy keveset táncolhatnánk is utána. Kiderült, hogy o is ugyanerre a vásárra jött és ugyanúgy magányos és unatkozik. Örömmel együtt vacsorázna velem, és egy keveset talán táncolhatnánk együtt. Az egyetlen feltétele az volt, hogy a vacsora rá eso részét, saját maga szeretné fizetni és a kellemes beszélgetésen kívül másra ne számítsak. Mondtam neki, hogy részemrol rendben. (azonban ez sem volt igaz teljesen igaz. ) Szóltam a pincérnek, hogy mit szeretnénk rendelni és elkezdtünk errol-arról beszélgetni. Sandee-nak hívták és a vásárcsarnok túlsó végében volt a standja. Egy kicsi képdigitalizálókat forgalmazó cége volt, ami próbálta megvetni a lábát a nagyok között a piacon.
Ahogy egyre csak hallgattam a lágy kellemes hangját, azon vettem észre magam, mind jobban tetszik ez a kedves no. Sok volt a közös bennünk. Mindketten síeltünk, hóban és vízen egyaránt. Mindketten szerettük a motorozást, a tengerpartot és még a zenében is közösek voltak a kedvenceink. A felszolgáló jött, hogy bekísérjen a vacsorához és mi követtük ot az asztalainkhoz.