Ancsa, a volt munkatársam

Ancsa a volt munkatársam volt. Sőt, nem is egyszerűen a munkatársam: a jobb kezem, az első számú beosztottam, a helyettesem, aki mindig észben tartotta azt is, amit én hajlamos voltam elfelejteni. Ha nem hangzana lekicsinylően, azt mondanám, hogy ő volt az asszisztensem.
Tudtam róla ezt-azt. Volt benne valami törékeny, valami, ami mögött mindig ott derengett egy régebbi, zavaros élet. Visszatérő depresszív időszakok, egy külföldi férfi, aki egyszer csak eltűnt mellőle, és azóta valami üres tér maradt a helyén. Nem beszélt sokat róla, de nem is kellett.
Csinos volt. Magas, fekete hajú, szigorú tekintetű nő, aki egyetlen pillantással is képes volt rendre utasítani az embert, ha túl messzire merészkedett.
A cégtől, ahol együtt dolgoztunk, én elég csúnyán távoztam. Nem volt benne semmi méltóság, csak feszültség, stressz, egyre növekvő undor a légkörtől, és az a frusztráció, hogy fölém ültettek egy csinibabát – mondjuk ez félreérthető, de nem abban az értelemben, ahogy elsőre hangzik –, aki csak azért kapott kétszer akkora fizetést, mert az egyik főnök kislánya volt.
Egyszer csak elegem lett. Egyik nap jeleztem, hogy ennyi volt. Aztán egy különösen megalázó helyzet után fogtam magam, és leléptem. Hivatalosan közös megegyezéssel, azonnali hatállyal.
Ancsától nem így terveztem elköszönni.
Valójában az volt a tervem, hogy az utolsó napon elviszem valahová, ahol csend van, megkérem, hogy csukja be a szemét, és megcsókolom. Aztán vállalom a következményeket. Ha felpofoz, hát úgy. Ha visszacsókol, még jobb.
Bevallom: nagyon kívántam. Mélyen, perzselően, szinte már fájón.
Sokszor rajta felejtettem a szemem az irodában. Pedig soha nem öltözködött kihívóan – éppen ez volt benne a legizgatóbb. A szűk, de elegáns szoknyák, amik tökéletesen követték karcsú derekát és formás fenekét. A blúzok, amik alatt sejtetni engedte telt, feszes melleit. A hosszú, elegáns lábai, amiket keresztbe tett, amikor leült, és én önkéntelenül is elképzeltem, ahogy szétnyílnak előttem.
Egyszerűen olyan nő volt, akit az ember hosszasan, mohón nézne. Aki mellett az embernek azonnal mocskos gondolatai támadnak, még akkor is, ha tudja, hogy nem lenne szabad.
Tudtam, hogy évek óta nem volt férfival.