Álom 7/2. rész

A kórházi ismerkedés, a fiú legnagyobb örömére, nem ért véget a zárójelentés kiadásával.
Alakulatához visszatérve, a lehetőségekhez képest sűrűn hívták egymást telefonon. Az egyik ilyen beszélgetés alkalmával, a srác elkotyogta, hogy a következő napokban a laktanya szélén, a rissz – rossz kerítéstől alig néhány méternyire elhelyezett lokátorban lesz ügyeletes kezelő.
A kaját kihordják neki, szükség esetén leváltják pár percre...

A lenyugvó nap fénye vöröses fénybe borította az ég alját.
A fiú unottan kapcsolgatta a milliónyi kapcsolót alaphelyzetbe, miután a lokátor parancsnoka elrendelte az aznapi gyakorlat befejezését.
Tisztelettel hümmentett a távozó főhadnagy után.
Kitárta az ajtót, és a rejtekhelyéről felhordta az éjszakai ügyelethez titokban használt, a raktárból lopott matracot, lepedőket, és megágyazott.
Intett az elhaladó őrjáratnak, és mosakodni kezdett a tűzcsapra szerelt locsoló tömlőnél.
– Szia!
Az arcára csapott víz a torkára fröccsent, a le nem öblített hab a szemébe ment, szinte csak ez akadályozta abban, hogy ijedtében fel ne ordítson.
– Jézusom! Te őrült vagy! Ez egy laktanya! Itt őrség van! Fegyverrel! – sziszegte, magában jajgatva a szappancsípéstől.
– Tudom! – csicseregte mosolyogva a másik. – Most mentek el az előbb. Láttam őket. Vártam egy kicsit, és jöttem.
A fiú kezdett magához térni.
– Ha itt találnak, nagy balhé lesz! Egyhamar nem szerelnek le. Mehetek a futkosóra évekig! – kicsit megnyugodva, már izgatni kezdte a helyzet.
Látva a lány múló lelkesedését, lefelé biggyedő ajkát, próbált fordítani.
– Gyere be legalább a lokátor kabinba, ne lásson senki. Azért örülök neked!
A lány elmosolyodott, és kíváncsian követte.
– Ilyet sem láttam még! – ámuldozott, fellépve a lépcsőkön.
Ámulása közben azért gondosan ügyelve, hogy az utána igyekvő, teljes panorámát láthasson a szoknya alatt csak cseppnyi tangával takart testrészekből.
– Vau! Hiszen te megágyazva vártál! – Vigyorgott hátra, és eldobta magát a lepedőkön.
– Az ajtót nem szoktad becsukni? – Érdeklődött, kezét – lábát kényelmesen széthajigálva.
– De! Csak, miután lefekszem, mert csak belülről nyitható, ha belülről zárták be!
Bár a berendezések még nem hűltek ki, most még jól is jön a meleg, gondolta a srác, és bezárta az ajtót.
Gyönyörű volt a lány. A haja szétterült, a szoknyája felcsúszott...