A tűzoltó

Samantha kacagva rohant be a vízbe. Az azúrkék tenger, tarajos hullámokkal ostromolta a homokos partot. A lány élvezte, ahogy a habzó ár testének csapódik, minden egyes újabb hullámot apró sikkantással fogadott. Élvezte a nyarat, élvezte a szabadságot, élvezte az életet.

Kreol bőrén szikraként csillogtak a vízcseppek, feszes hófehér bikinije szinte világított a szikrázó napsütésben. Megfordult és hívogatóan intett a parton fiúnak.

– Gyere, isteni a víz. -

Ha válaszolt is a fiú, nem hallotta, mindent elnyomott a hullámzó tenger locsogása. A fiú felállt és elindult ő is vízbe. A lány alig várta, hogy az izmos srác karjaiba fogja. Kinyújtotta felé ölelő karját és vágyakozva tekintett azokba a gyönyörű barna szemekbe.

A fiú, szólásra nyitotta a száját... És elkezdett csengetni.

A tűzjelző csengése, lassan ragadta ki az idilli álom, nyúlós, ragadós fogságából. Ébredezett. Mikor felbukkanó tudata feldolgozta a riasztást, gyorsan felpattantak szemei.

– Úristen, tűz van – ébredt tudatára és gyorsan felkelt. Meztelenül aludt, most gyorsan öltözni kezdett. A bugyival, melltartóval nem foglalkozott, csak egy vékony nyári ruhát kapott magára. Mezítláb szaladt az ajtóhoz és kinézett a folyosóra. Azonnal megcsapta a füst szaga. A hosszú folyosó túlsó végén, szürke füst gomolygott. Gyorsan visszalépett a szobába.

– Most mitévő legyen? – lázasan zakatolt az agya.

– Csak nyugalom, nem lesz semmi probléma – nyugtatta magát. Edzőcipőt húzott, kis hátizsákjába bedobta a telefonját és tárcáját. Már éppen indulni készült mikor eszébe jutott a vizes törölköző. Talált egy fél flakon ásványvizet, megnedvesített vele egy törölközőt azzal fedte be arcát, majd kilépett a folyosóra. A tűzjelző, továbbra is folyamatosan csengett. A folyosó végét már sűrű fekete füst uralta, mely a mennyezet alatt lassan hömpölygött felé. Itt-ott már a lángnyelvek is látszottak.

– Mihamarabb ki kell jutnom innen, el kell hagyni az épületet – gondolta, majd elindult a másik irányba. A folyosó végén egy üvegajtón keresztül lehetett kimenni a tűzlépcsőre. Azaz hogy csak lehetett volna, de az ajtó zárva volt. Ekkor tört rá a pánik. Ki akarta törni az üveget, de nem talált semmi alkalmas dolgot. Sorra nyitogatta a szobákat, de mind zárva volt. Saját szobájáig pedig már nem tudott visszamenni, az egyre terjedő lángok miatt. Leült az üvegajtó elé és sírva fakadt.