Abban az időben még alig volt személykocsi magánkézben vidéken. Egy jól ismert négykerekű csoda szolgált nekem, használtan vettem, de nagy szám volt nagyon. Azzal jártam, ha dolgom akadt, húztak is a fiatalabbak, "Ignác bátyám csak a csaj segge alá gurítja a Wartburgot, és annak már repülnek is szét a lábai. "
Hiába mondtam, hogy öreg vagyok én már az ilyen huncutságokra - pedig akkor még az ötvenet súroltam -, annál jobban ugrattak. Szép kora nyári nap volt, már augusztus elejét írtunk, amikor járásszékhelyen voltam valamilyen hivatalos ügyben, de hogy miért, azt már akkor se tudnám, megmondani, ha agyonütnek. Már épp indultam volna, amikor a túloldalról egy szép, hosszúlábú, formás kis jérce átkukorított nekem, egy ismerősöm lánya.
- Ignác bácsi - lihegte, amikor megálltam - elvinne engem is? Lemaradtam a buszról.
- Hát persze hogy elviszlek, mikor minden hely üres, de nem szívesen.
- Nem? Meresztette nagyra a szemeit - Hát mi baja van velem?
- Mi bajom? - próbáltam kitérni, de aztán kivágtam, ahogy volt. - Az a bajom, hogy túl szép vagy, és majd hírbe hoz veled ez a sok gonosz nyelvű asszonynép. Meg férfiak is, mert itt mindenkinek ocsmányságokon jár a feje. Azok se különbek. Itt mindenkinek és mindig ferde dolgokon jár az esze.
Nyúlánk, fiatal csirke volt, remek kis csöcsökkel, villogó, fekete szemekkel, vékony derékkal, valami káprázatos fenékkel és lábakkal. Nagyon veszedelmesen nézett ki, mellei csaknem kiszúrták blúzát.
Ha igaz, sokan megszopogatták már ezeket a szilvaszemnyi bimbókban csúcsosodó szexcsodákat. S ha már a szopogatásnál vagyunk, kissé duzzadt ajkait látva nem lehet nem szólni róla, hogy a fiatal bikák csak kis szopósszájúként emlegették, mert ajkainak különös rajzolata, melyeknek édessége már puszta megpillantásukkal is a legfinomabb egzotikus gyümölcsöket idézte, és sajátosan bájos mimikája mindig a legrosszabbakat juttatta a fiúk eszébe. Azt mondták, az anyjára ütött, az apjának van vele baja elég, a bugyijában hangyák vannak, majd minden nap lehúzatja valakivel, pedig még csak a tizennyolcat tölti be az idén. Hideg - meleg váltogatta az ereimben egymást, ha elképzeltem esztétikusan tapadó, fenekét mindenkinek kiformázó szoknyája nélkül, amint szép rajzú combjait csábítóan szétnyitja egy kamaszhím előtt, hogy megtúrassa a szerelmi létől gyorsan nyíló süppedős kis cunciját.
Hát tény, hogy ilyen szép lányt régen nem láttam. Gyorsan ment az idő, elértük a b... - i erdőt, amelynek rossz híre van a környéken, mert azt a házasságot, amit Z... - ben kötnek, a b... - i erdőben törik, így mondja a szóbeszéd, és ha így mondja, annak oka van.
Ebbe járt a világszép bögyös Irénke, a tanácselnök felesége, aki a városka egyik jónevű orvosának a felesleges millióit szokta volt bespájzolni legendás éhségű borotvált széfjébe. Itt látták egy ideig folyton Soproni Vincénét, az egyik iskola igazgatóhelyettesének a kikapós, fehérmájú feleségét, akinek - feleségem szerint - "csámpás lábai" és esetlenül mozgó "ökörtérdei" közt" ("hogy mit esznek egy ilyen ócska nőn a férfiak?") sok szomjas vándor lelt hűs forrásra. Ehhez a forráshoz még annak idején magam is jártam felüdülni, és tanúsíthatom, hogy a nevezetes térdek közül nézve nagyon szép volt a világ. Itt látták, amint az orvosunk lánya a kántorral kutyáztatta magát. El se bújtak, csak úgy az egyik nyiladékba beugrottak. Mesélték, hogy a kántor nyakkendője úgy integetett a döfések ütemére Júlia pucér fenekének szétnyíló halmai között libegve, mint Rákosi úttörői a bicegő vicinálisnak, és közben ki - kivillant a fehér cipók halmocskái alól a nagy hengeres testű fasz, amint szorgalmasan liftezik a lány altestében.
Pataki Borist pedig - ez valódi szenzációnak számított - két fiatal suttyó gyerekkel látták itt, ami minden szörnyűségnek a teteje, és az asszonyok borzongva találgatták, hogy süllyedhet valaki odáig, hogy egy már nem is elég neki. Arról már nem is szólva, milyen súlyos kérdéseket vetett fel az ügy technikai értelemben. Cseres cipésznél, a félszemű feleség védnöksége alatt működő pletyka - kör izgatottan taglalta, mit csinálhat két férfivel egy nő, illetve mit csinálhatnak azok vele. Közben mi gyerekek az asztal alatt játszottunk, és érdeklődve hallgattuk a számunkra érthetetlen, de tagadhatatlanul érdekes dolgokat.
Cseresné izgatottan kárálta, hogy a másiknak ki kell várnia, míg a társa végez, amitől vad utálkozás tört ki az asszonyok körében, mire anyám megjegyezte, "Ne mondja már Piroska, mégis borzasztó, hogy végignézik, amit a másik épp művel azzal az erkölcstelen cafkával?. ". Somogyinét viszont az akasztotta ki, hogy valaki képes a másik után rámenni erre a cédára, és még csak meg se mosdanak ("ez valami borzasztó erkölcstelenség", "rémes, milyen undorító dolgokra képesek a férfiak" - énekelte a kórus - "az ilyen asszonynak be kellene varrni a micsodáját!)".
(...)
Az öreg Szörény János meséje régi időkről
A szavazáshoz VIP szükséges!
Átlag: 9.1 pont (141 szavazat)
