80-as évek 53. rész - Finálé

Most ugrok egy nagyot az időben, ez már igencsak a 90-es évek. Jelentem a babaprojekt sikerült, ámbár az elsőbe én magam kis híján belepusztultam. Jutinak valami elképesztő szexuális étvágya lett a terhessége alatt, én pedig iparkodtam, iparkodtam... már azon gondolkoztam hogy be kell szereznem egy oxigénsátrat, de szerencsére elérkezett a 9. hónap, és egy jó fél napos vajúdás után megérkezett a trónörökös. Amikor meg a trónkövetelő jött, akkor szerencsére Jutit nem kapta el a gépszíj (annyira), és az érkezése is olyan volt hogy bevittem a kórházba reggel 6-kor 9-kor már hozták is a kistököst. Na ha ez így megy, a harmadik már postán fog jönni, szóval jöhetnek szépen sorba a többiek is, mint gyerekek az iskolába. De sajnos Juti behúzta a kéziféket. Közben após-anyós nyugdíjba ment, és a nagyszülőjárás mindennapos lett nálunk. A helyszín még mindig az erdei ház, de már be voltunk szállva egy társasházépítkezésbe. Csak hát egy építkezésnek két tulajdonsága van, az egyik az hogy többe kerül (volt is miatta épp elég fejfájásunk) a másik pedig hogy tovább tart. Különösen akkor ha egy okoskodó leendő szomszéd miatt már a harmadik cég hagyta félbe a munkát. Nem is bántuk, mert újabb póthitelt kellett (volna) felvenni, de a kamatyok úgy kilőttek akkoriban hogy még a jelenlegit is fejvakarással tudtuk kifizetni.  De az már el volt döntve hogy ameddig csak lehetséges halogatjuk a városba való beköltözést.
Míg nem egy január végén após bevonult a kórházba. Persze nagy kérdés hogy mi a jó istennyila baja lehet, ááá, semmi különös, a körzeti doki talált valami olyat amit csak kórházban lehet kikurelni. Ebben tévedtünk, ugyanis onnan már lábbal előre jött ki. Na és Magdianyós bevallotta hogy ők már régóta tudták hogy komoly baja van, csak nem mondták meg nekünk, hiszen van nekünk elég gondunk az építkezéssel, na meg hadd örüljünk a kölköknek. De ha lezajlik a hagyatéki akkor el lehet adni a pinceszerüket amit eddig nem hagyott a férje, abból be tudjuk fejezni a kéglit, és jut még a berendezésre is, ez legyen az após kései ajándéka. Amúgy is már kezd szorítani a benti lakás hiszen ősszel a nagyobbik már iskolába menne. Ekkor derült ki számomra hogy Juti az apjához kötődött nagyon-nagyon, mert teljesen maga alatt volt, hogy ilyen áron őneki nem kell! Az első haragja az orvosok irányába sült ki, minek kellett beutalni a kórházba, biztos ott rontottak el valamit, a nővérek sorolták neki hogy a dokik milyen marhaságokat csinálnak, mert csak a pénzen meg a nővérkék lefektetésén jár az eszük (volt olyan nővér akinek a küretére három főorvos dobta össze a pénzt), és folyton folyvást a kórházi rémhírekkel jött.