80-as évek 48. rész - Inna

Újra február, újra indul a báli szezon. Most is a megyebállal. Igaz ugyan hogy a vezetőség lecserélődött, de az apparátus az maradt, és akkor még megtartották. Rá következő hétvégén meg jön a Dorottya-bál.
Nekem mint férjnek ez az időszak körülbelül január 2-án indult, amikor Juti nagy sóhajjal a szekrénye előtt konstatálta hogy ezek már mind tavalyi ruhák, és neki nincs egy rongya amit felvehetne. Na és ehhez olyan huncut szemek amikről ő maga is jó tudta hogy ez az amivel engem kenyérre lehet kenni. Egyik évben volt amikor ez nem jött be neki, mert amikor már látta hogy épp elég cseppfolyós állapotba került a szívem, bezárta a szekrényajtót, rá pár pillanatra valami robaj... gyorsan kinyitotta újból és konstatáltuk hogy leszakadt a vállfatartó rúd... igen, drágám szóval nincs egy rongyod??
De attól függetlenül abban az évben is két vagy három hét múlva pesti út, bebarangoltunk pár belvárosi butikot, végül kikötöttünk abban a Teréz körúti eldugott kis helyen ahol évek óta visszatérő vendégek voltunk. Ott lehetett kapni olyan alulsemmi-felülmégannyise ruhákat amikre Juti nagyon rá volt kattanva. Meg én is. Drágám még főiskolás korában botlott bele egyszer, akkor úgy volt vele hogy hú de jó lenne ha lenne mersze ilyet felvenni... azóta lett.
Érdekes dolog ez. Már észrevettem hogy minden nőnek lapul a szekrényében legalább egy olyan ruhadarab, amit a világ minden kincséért fel nem venne, mert olyan kurv@s. De akkor is ott van. És amikor egyszer végül azt is előveszi, és iparkodik felvenni (mert azt is tudom hogy a szekrényben a ruhák álltukban összemennek és kicsik lesznek), akkor az azt jelenti hogy olyan férfira akadt, akiért mégis megpróbálja. Na azt a férfit kell választania a nőnek!
Na fecsegés megvolt, lényeg hogy a megyebálon egyszer csak szembejött velünk Nándor meg Inna a felesége. Inna tényleg az a tipikus orosz szépség, de a Volga anyácska-méret ellenére szép formás, mondhatni étvágygerjesztő. Arcra pedig szabályos babaarc, kicsit párnás, de hát a vonaton is a másodosztály a fapados. Volt időm legeltetni rajta a szememet (ahhoz kellett is idő, amíg minden porcikáját szemügyre vettem, már csak a felület nagysága miatt is), mert Nándi mint akibe villám csapott, úgy nézett engem, de inkább Jutit.