80-as évek 45. rész - Hétvége

Drágámhoz péntek este 8, Somogy-epressz. De ha ő ül rajta, akkor szexpressz. A délutáni eső után megint kisVelence a vasútállomás előtt. Ki volt az a marha aki a város legalacsonyabb pontjára tette az állomást? Lehet arra gondolt hogy nem csak vonattal, hanem akár hajóval is lehet ide érkezni.
NOHAB balról be, szállnak le a népek, az én ragyogó szépségem is köztük, mintha évek óta nem láttuk volna egymást, úgy megörültünk. Csak a fél állomás nézett, de ki nem sz@rja le? Krisztina előadta a „Hal a szatyorban” című monodrámát, legalábbis úgy pislogott. Eriggy át, itt van az állomással szemben a színház, ott add elő magad! De énutánam Krisztina is megkapja a sok-sok puszit, igaz addigra már kezdenek elszivárgani a leszállók, szinte egyedül maradtunk az állomáson, semmi közönség a csajoknak. Én ugyan javasoltam Jutinak hogy előtte hazaviszem Toponárra, csak a mienk legyen kettesben a hétvége, ő azzal szervált vissza, hogy azt ráérek majd szombaton is. Már megint forgat a fejében valamit... mostanra már leszoktam arról hogy ilyenkor akár csak lélekben is megkapaszkodjak, aminek jönnie kell, az hadd jöjjön. Pedig milyen jó is lenne kettesben!
Nem akartam Jutit a Krisztina főztjére ítélni, akkor egyből menetből vacsorázunk is. Olyan kedvem volt, hogy akkor most a Park, ott lehet vacsorázni is, meg zene is van, utána akár táncolhatunk is. Aperitif után de még a kaja kiérkezése előtt hölgyek rituálisan elvonulnak a mellékhelyiségbe. Ezzel ki tudnak borítani, olyan mintha állandóan söröznének és olyankor persze hogy jár az ember pisilni. Juti oltári jókedvvel jön visszafelé, akkor ez már megint csak falazás volt. Valami nem megszokott várható.
Dumálunk kaja közben, Juti elsztorizza Jánost (ez az a zalaegerszegi pali akivel... ), so-so, nagy észnek tűnik a srác agyilag bitfaragó (mostani kifejezéssel kocka lenne a szakszó), testileg kicsit vékonyabb mint én, farokkal meg egy kategória vagyunk. Szegény Krisztina még mindig majd kiesik a tátva felejtett száján hogy mi ilyeneket megbeszélünk, akkor fordítsunk csak Nándira! Krisztina régről ismeri, viszont Juti az aki tud is róla pár dolgot. Akkoriban már megjelentek a pletykalapok, az én drága feleségem minimum egy szerkesztőséget tudott volna látni az információival.