Mennyire más 1. rész

Tizenhat éves koromig normális gyerek életem volt. Gimiben kézilabdáztam, védő voltam, mert volt rajtam egy kis túlsúly. Nem sok, de más sporthoz azért sok. Gyerekkori álom, hogy a sporttal foglalkozzak, még bírom magam művelem, majd sportmenedzser, játék közvetítő, esetleg edző legyek. A cél szentesíti az eszközt. Már tudtam, hogy a TE-re megyek tovább. Az még két év, de tudatosan felépített két év.

Közben éltem a tini életem. Egy, a városi kézicsapat idősebb átlövője kerti bulit csinált. Pia, talán drog is, de csak az induló fajtából és vegyes összetétel a résztvevők tekintetében. Nem bírtam a piát, nem kicsit nem bírtam. Már tíz órakor a falat támasztottam, bambán. Majd tizenegykor filmszakadás.

Reggel a kerti tárolóban ébredtem. Pólóm, melltartóm a nyakamba, szoknya az a falatnyi a hasamra hajtva, bugyi...? Bugyi... igen, pár méterre arrébb. Lábam közé nyúltam. Rászáradt valami... Geci. És kevés vér. A kurva életbe, úgy vesztettem a szűzességem, hogy nem is tudom milyen volt. Ez van... nem leszek rá büszke. Nem nyomoztam, nem érdekel. Megtörtént és kész.

Két nap múlva hétfőn edzés után Ritus sétált velem. Jelezte, hogy sajnálja a bulin történteket.

Én mondtam, hogy én meg nem. És nem is érdekel ki volt.

Finoman jelezte, kik voltak. B

Szép. Mondtam. És igen, elszégyelltem magam.

Látta és magához húzott.

– Ne csináld – mondta halkan. – Nem a te hibád. És rajtam kívül nem tudja senki csak azok a gecik...,   de befenyítettem őket,   tehát kussolnak, sírba viszik.
– Tudom. Mégis.
– Mégis semmi. Itt vagyok.

A testi kontaktus lányokkal a meccseken, edzéseken megvolt, de ez most más volt. Éreztem a sajnálatot, a vigaszt, a törődést. És igen, ez más fajta ölelés is volt. Nemigen tudok visszaemlékezni, hogy mint történt, de egy kapualjban csókolóztunk Ritával.

Milyen volt? Olyan mint a fiúkkal? Vagyis nem. Mert nem kezdett zsibbadni, fájni a szám, az állkapcsom.

Az első fiú, akivel tényleg csókolóztam, még kilencedikben volt. Dani. Nem volt rossz fiú, de a csókja... azt hittem, ott halok meg. Fogta a fejem, aztán rám nyomta a száját úgy, mintha egy hússzeletet próbálna kilapítani.