80-as évek 46. rész - Egy kapcsolat vége
Megjelenés: 2025. június 6.
Hossz: 37 908 karakter
Elolvasva: 526 alkalommal
Második hét a pótfeleségemmel. Ez a Krisztina most már szexmániás lett! Segítséééég! Mi vagyon én, üregi nyúl? De a stílusa megváltozott, mert alig egy-két perc múlva már seggbe kéri! Ez belepistult a popószexbe? Kapott belőle bőven, és belátta a hason alvás előnyeit. Durva nem voltam, de túl finom sem.
Közeledett a második hét vége is, most akkor hogyan tovább? Mi a fenét csináljunk? Krisztina már úgy befészkelte magát tényleg mint egy második feleség. De azért a második hét végére mondjuk úgy hogy megszoktam a jelenlétét, és mint ahogy a párom említette, használtam. Juti, itt mese nincs nekem te kellesz ez már tény! De azért ha van egy állandóan rendelkezésre álló punci/popsi, akkor akár csak időtöltésnek is jó az.
Drágám időközben újfent látogatást tett a Dob utcában (szerintem minden délután ott volt) azzal dicsekedett hogy rengeteg mindent hoz, csak győzzük mindet kipróbálni. Jó kis fenyegetőzés, de állok elébe. És időközben a telefonnak hála (hogy rogyjon rád az ég Graham Bell! ) szombatra leszervezte a B. testvéreket, kimondottan Krisztina kényeztetésére. Ja igen, pénteken nekik még táncpróba. Akkor én pénteken hamarabb lelépek a cégtől egyenesen Pestnek. Persze rongyoltam az M7-esen mint egy félőrült, nekem kellett várnom. Juti Jánossal együtt jött le a portára, olyan megjelenéssel hogy nekem is káprázott bele a szemem. Fekete tűsarkú csizma, piros miniszoknya, piros melltartó ami igencsak látszott mert felette egy fekete csipke felsőt viselt, ami az illendőség határáig elment az átlátszóságban. Az hogy melyik oldalról érte el a határt az kérdőjeles. Szikrát hányt a szemem! Pedig nekem a saját feleségem!
János igencsak lányos zavarban volt hogy akkor most mit is szóljon (először feltűnés nélkül le akart lécelni, mint aki azt mondja, hogy ááá, ő nem is ide tartozik), de Juti odainvitálja (éppen csak nem odafüttyenti), bemutatkozunk, biztosítom arról hogy örülök a megismerkedésünknek és Juti révén a jövőben is tarthatjuk a kapcsolatot. Értse úgy ahogy akarja, igaz ez elsősorban a páromtól függ. Ne de söprés haza. Út közben Igalon megállunk a fürdővel szemben egy laza vacsorára, nem tudom odahaza Krisztina eszik-e valamit. Juti már út közben belengeti, hogy mostanra szexi fehérneműkből és rucikból tárazott be, jajj, szegény fejemnek!! Pontosabban nem is a fejem lesz az. Na és abban a percben bele sem gondoltam hogy most már lőttek a családi költségvetésnek erre a hónapra.
Közeledett a második hét vége is, most akkor hogyan tovább? Mi a fenét csináljunk? Krisztina már úgy befészkelte magát tényleg mint egy második feleség. De azért a második hét végére mondjuk úgy hogy megszoktam a jelenlétét, és mint ahogy a párom említette, használtam. Juti, itt mese nincs nekem te kellesz ez már tény! De azért ha van egy állandóan rendelkezésre álló punci/popsi, akkor akár csak időtöltésnek is jó az.
Drágám időközben újfent látogatást tett a Dob utcában (szerintem minden délután ott volt) azzal dicsekedett hogy rengeteg mindent hoz, csak győzzük mindet kipróbálni. Jó kis fenyegetőzés, de állok elébe. És időközben a telefonnak hála (hogy rogyjon rád az ég Graham Bell! ) szombatra leszervezte a B. testvéreket, kimondottan Krisztina kényeztetésére. Ja igen, pénteken nekik még táncpróba. Akkor én pénteken hamarabb lelépek a cégtől egyenesen Pestnek. Persze rongyoltam az M7-esen mint egy félőrült, nekem kellett várnom. Juti Jánossal együtt jött le a portára, olyan megjelenéssel hogy nekem is káprázott bele a szemem. Fekete tűsarkú csizma, piros miniszoknya, piros melltartó ami igencsak látszott mert felette egy fekete csipke felsőt viselt, ami az illendőség határáig elment az átlátszóságban. Az hogy melyik oldalról érte el a határt az kérdőjeles. Szikrát hányt a szemem! Pedig nekem a saját feleségem!
János igencsak lányos zavarban volt hogy akkor most mit is szóljon (először feltűnés nélkül le akart lécelni, mint aki azt mondja, hogy ááá, ő nem is ide tartozik), de Juti odainvitálja (éppen csak nem odafüttyenti), bemutatkozunk, biztosítom arról hogy örülök a megismerkedésünknek és Juti révén a jövőben is tarthatjuk a kapcsolatot. Értse úgy ahogy akarja, igaz ez elsősorban a páromtól függ. Ne de söprés haza. Út közben Igalon megállunk a fürdővel szemben egy laza vacsorára, nem tudom odahaza Krisztina eszik-e valamit. Juti már út közben belengeti, hogy mostanra szexi fehérneműkből és rucikból tárazott be, jajj, szegény fejemnek!! Pontosabban nem is a fejem lesz az. Na és abban a percben bele sem gondoltam hogy most már lőttek a családi költségvetésnek erre a hónapra.
Ez csak a történet kezdete, még 18 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Keep smiling! Maradjon mindenki a szórakozásnál, hiszen az Idiocracy (vagy a Tanú magyar kiadásban) amikor elkészült, akkor bohózat volt, mára már dokumentumfilm lett.
Nem akartam, kiadni magam ilyen mélységben, ennek amúgy sem itt van a helye. Sőt sehol. Ez az én bajom. Az idő begyógyítja a sebet, de a sebhely megmarad! De hiszen az emberek 50 %-ának van ilven sebe, nem? Na ugye! Mégsem vagyok olyan különleges!
Nem véletlen hogy éjszaka vagyok aktív. Nem bírok lefeküdni abba az ágyba legfeljebb akkor ha már alig állok a lábamon.. Nappal meg kóválygok mint gólyaf@s a levegőben. Lecserélni meg… na olyan isten nincs!!!!
Juti két éve egy hajnalon felrázott hogy nem kap levegőt, utána pedig öt perc alatt elment. A karjaimban. Odaátra, ahol az igazság van. A mentősök dolgoztak rajta húsz percig, de még tartott amikor már hívtam a csimotákat hogy gáz van, gyertek azonnal. Nem kellett volna mert amit kaptam.. azt nem teszem zsebre. Hogy miért nem vigyáztam az anyjukra.! Miért, miért? Mert őneki szilárd meggyőződése volt hogy az orvosok nem érnek/nem tudnak semmit, és inkább így jöjjön el a vég, hirtelen, mint hogy mint… ja ez még nem jelent meg.
Ez az egész sorozat Juti tiszteletére van. Akit jobban szerettem az életemnél, akire azt mondtam hogy boldog élete volt..., legfőképp azért hogy nem neki kellett eltemetnie engem. Abba neki is ugyanúgy beleszakadt volna a szíve, mint ahogy nekem. Mert ennél nagyobb fájdalom lehet nem is létezik. Amikor az ember nem az utolsó szörnyű évek kínlódását akarja felidézni, amikor már én is megcsontosodtam (na jó, elvadultam), és őneki is kialakultak azok az álláspontjai amiket jogosan elvárhatott egy férjtől. Nem volt mindig leányálom az életünk. De ez az időszak, amikor még előttünk állt az egész ÉLET, az volt, amikor még bármi lehetett volna belőlünk. Amikor még szárnyaltunk, és meg voltunk győződve arról hogy a mienk a legboldogabb házasság… Amikor már nem az a fontos hogy kivel és ilyen pozícióban bújunk ágyba (vagy akár állva is), hanem az hogy ő meg én… csak mi ketten, csak egymás kezét fogni, csak átölelni egymást… És ebben több van mint amikor egy nagy partiban az ember azt se nagyon tudja most éppen kiben van a farka. Kit érdekel? Volt ilyenünk is, amikor kirepültek a kölkök… de az nem volt az igazi. Nagyon nem. Addigra már beláttuk hogy mi ketten egymásra vagyunk ítélve.
Már beküldem a következő adagot, jelen számításom szerint az 52. résznél lesz a finálé. Addig bírd ki, utána úgyis elköszönök.
Fájó dolog azt látni hogy a Német István fasort mostani állapotában Németh István parkolónak kellene nevezni. Hiányzik a cseri sorompó a sorompólottójával hogy két perc vagy húsz perc. Szokatlan hogy a 67-es délről nem a Szigetvári utcán fut be a városba, és még lehetne sorolni. A város él, élnek benne azok az emberek akik most ugyanúgy megtöltik élettel mint amikor én lubickoltam az ottani az életben. De ez már az ő életük. Hogy melyik a jobb? Nem az én tisztem eldönteni.
De akkor is! Bezzeg az én időmben!
Talán azért is, mert Kaposvár környékiként, mind ismerősek azok a helyszínek, események, melyek előfordulnak a sztoriban. A 80-as években még kis kölyök voltam, soha nem gondoltam volna, hogy akkoriban Somogyország fővárosában ilyen sztorik megtörténhettek. Kedves Öregpingvin! Ha csak a töredéke esett meg veled annak, amit írtál, akkor is piszkosul irigyellek és gratulálok!