80-as évek 46. rész - Egy kapcsolat vége

Szavazás átlaga: 8.8 pont (30 szavazat)
Megjelenés: 2025. június 6.
Hossz: 37 908 karakter
Elolvasva: 495 alkalommal
Második hét a pótfeleségemmel. Ez a Krisztina most már szexmániás lett! Segítséééég! Mi vagyon én, üregi nyúl? De a stílusa megváltozott, mert alig egy-két perc múlva már seggbe kéri! Ez belepistult a popószexbe? Kapott belőle bőven, és belátta a hason alvás előnyeit. Durva nem voltam, de túl finom sem.
Közeledett a második hét vége is, most akkor hogyan tovább? Mi a fenét csináljunk? Krisztina már úgy befészkelte magát tényleg mint egy második feleség. De azért a második hét végére mondjuk úgy hogy megszoktam a jelenlétét, és mint ahogy a párom említette, használtam. Juti, itt mese nincs nekem te kellesz ez már tény! De azért ha van egy állandóan rendelkezésre álló punci/popsi, akkor akár csak időtöltésnek is jó az.
Drágám időközben újfent látogatást tett a Dob utcában (szerintem minden délután ott volt) azzal dicsekedett hogy rengeteg mindent hoz, csak győzzük mindet kipróbálni. Jó kis fenyegetőzés, de állok elébe. És időközben a telefonnak hála (hogy rogyjon rád az ég Graham Bell! ) szombatra leszervezte a B. testvéreket, kimondottan Krisztina kényeztetésére. Ja igen, pénteken nekik még táncpróba. Akkor én pénteken hamarabb lelépek a cégtől egyenesen Pestnek. Persze rongyoltam az M7-esen mint egy félőrült, nekem kellett várnom. Juti Jánossal együtt jött le a portára, olyan megjelenéssel hogy nekem is káprázott bele a szemem. Fekete tűsarkú csizma, piros miniszoknya, piros melltartó ami igencsak látszott mert felette egy fekete csipke felsőt viselt, ami az illendőség határáig elment az átlátszóságban. Az hogy melyik oldalról érte el a határt az kérdőjeles. Szikrát hányt a szemem! Pedig nekem a saját feleségem!
János igencsak lányos zavarban volt hogy akkor most mit is szóljon (először feltűnés nélkül le akart lécelni, mint aki azt mondja, hogy ááá, ő nem is ide tartozik), de Juti odainvitálja (éppen csak nem odafüttyenti), bemutatkozunk, biztosítom arról hogy örülök a megismerkedésünknek és Juti révén a jövőben is tarthatjuk a kapcsolatot. Értse úgy ahogy akarja, igaz ez elsősorban a páromtól függ. Ne de söprés haza. Út közben Igalon megállunk a fürdővel szemben egy laza vacsorára, nem tudom odahaza Krisztina eszik-e valamit. Juti már út közben belengeti, hogy mostanra szexi fehérneműkből és rucikból tárazott be, jajj, szegény fejemnek!! Pontosabban nem is a fejem lesz az. Na és abban a percben bele sem gondoltam hogy most már lőttek a családi költségvetésnek erre a hónapra.

Ez csak a történet kezdete, még 18 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 8.8 pont (30 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
flexus
2025. június 9. 21:23
#13
És milyen igazuk van. De, hogy ezek hogy tudtak egy világbirodalmat összehozni? Még a melegvízig sem jutottak el.
1
Ez egy válasz oregpingvin 2025. június 8. 19:52-kor írt üzenetére.
oregpingvin
2025. június 8. 19:52
#12
Aha, angol hülyék, hülye angolok. Kisebbik fiam meg a körösztfiam SHF-ben élnek, egy méréstechnikai cégnél dolgoznak. Ők állapították meg hogy Anglia egy 80-20-as ország, ahol a szigeten fellelhető intelligencia az a 20 % bevándorló fejében van. A többi 80 % az az angol.
1
Ez egy válasz flexus 2025. június 8. 11:23-kor írt üzenetére.
flexus
2025. június 8. 11:23
#11
Köszi a válaszokat. Rendben, élvezem amit írsz inkább. Az tényleg jó. Ja és a Monty Python-ról is azt hittem, hogy egy szatíra amíg ki nem jöttünk ide. Most már tudom, hogy dokumentumfilm.
1
Ez egy válasz oregpingvin 2025. június 8. 03:32-kor írt üzenetére.
oregpingvin
2025. június 8. 03:32
#10
Ne filózz… ! Ahogy én mondtam még fénykorunkban, drágám ne gondolkozz, mert akkor az nekem az k…va sokba kerül! Élvezd a sztorikat, ami jól sikerül arra nyomj egy tízest, ami nem arra akár egy egyest. Ez az oldal arról szól hogy valós vagy nem valós kalandokat megosszunk egymással, a történetek mögötti eseményeket pedig inkább ne firtassuk.
Keep smiling! Maradjon mindenki a szórakozásnál, hiszen az Idiocracy (vagy a Tanú magyar kiadásban) amikor elkészült, akkor bohózat volt, mára már dokumentumfilm lett.
Nem akartam, kiadni magam ilyen mélységben, ennek amúgy sem itt van a helye. Sőt sehol. Ez az én bajom. Az idő begyógyítja a sebet, de a sebhely megmarad! De hiszen az emberek 50 %-ának van ilven sebe, nem? Na ugye! Mégsem vagyok olyan különleges!

Nem véletlen hogy éjszaka vagyok aktív. Nem bírok lefeküdni abba az ágyba legfeljebb akkor ha már alig állok a lábamon.. Nappal meg kóválygok mint gólyaf@s a levegőben. Lecserélni meg… na olyan isten nincs!!!!
1
Ez egy válasz flexus 2025. június 8. 02:28-kor írt üzenetére.
flexus
2025. június 8. 02:28
#9
Most nehezen tudok bármit is mondani. Majd holnap (vagy inkább ma) írok egy kicsit hoszabb választ is. Mindig nehéz ha a társad elmegy, de talán az a legjobb, ha úgy emlékezel rá ahogy fiatalon egymásba szerettetek.
1
Ez egy válasz oregpingvin 2025. június 7. 23:01-kor írt üzenetére.
oregpingvin
2025. június 7. 23:01
#8
Bocsánat de nem megy…
Juti két éve egy hajnalon felrázott hogy nem kap levegőt, utána pedig öt perc alatt elment.  A karjaimban. Odaátra, ahol az igazság van. A mentősök dolgoztak rajta húsz percig, de még tartott amikor már hívtam a csimotákat hogy gáz van, gyertek azonnal. Nem kellett volna mert amit kaptam.. azt nem teszem zsebre. Hogy miért nem vigyáztam az anyjukra.! Miért, miért? Mert őneki szilárd meggyőződése volt hogy az orvosok nem érnek/nem tudnak semmit, és inkább így jöjjön el a vég, hirtelen, mint hogy mint… ja ez még nem jelent meg.
Ez az egész sorozat Juti tiszteletére van. Akit jobban szerettem az életemnél, akire azt mondtam hogy boldog élete volt..., legfőképp azért hogy nem neki kellett eltemetnie engem. Abba neki is ugyanúgy beleszakadt volna a szíve, mint ahogy nekem. Mert ennél nagyobb fájdalom lehet nem is létezik. Amikor az ember nem az utolsó szörnyű évek kínlódását akarja felidézni, amikor már én is megcsontosodtam (na jó, elvadultam), és őneki is kialakultak azok az álláspontjai amiket jogosan elvárhatott egy férjtől. Nem volt mindig leányálom az életünk. De ez az időszak, amikor még előttünk állt az egész ÉLET, az volt, amikor még bármi lehetett volna belőlünk. Amikor még szárnyaltunk, és meg voltunk győződve arról hogy a mienk a legboldogabb házasság… Amikor már nem az a fontos hogy kivel és ilyen pozícióban bújunk ágyba (vagy akár állva is), hanem az hogy ő meg én… csak mi ketten, csak egymás kezét fogni, csak átölelni egymást… És ebben több van mint amikor egy nagy partiban az ember azt se nagyon tudja most éppen kiben van a farka. Kit érdekel? Volt ilyenünk is, amikor kirepültek a kölkök… de az nem volt az igazi. Nagyon nem. Addigra már beláttuk hogy mi ketten egymásra vagyunk ítélve.
Már beküldem a következő adagot, jelen számításom szerint az 52. résznél lesz a finálé. Addig bírd ki, utána úgyis elköszönök.
1
Ez egy válasz flexus 2025. június 7. 18:39-kor írt üzenetére.
flexus
2025. június 7. 18:39
#7
Nekem tetszettek az eddigi történeteid is. Nekem te vagy az egyik etalon itt az oldalon. Talán mert mindketten hatvanasok vagyunk, igaz én a végről, te meg az elejéről. 🙂 Majd egyszer beszélgethetnénk egy jót, még ha csak virtuálisan is, a feleségekről, barátnőkről, nyolcvanas, kilenvcenes, kétezres évekről. Nekem is lenne mit mondanom. Ha van kedved, dobj rám egy mailt.
1
Ez egy válasz oregpingvin 2025. június 7. 01:23-kor írt üzenetére.
oregpingvin
2025. június 7. 01:23
#6
A sztoriból is látszik és a "normál" életem is olyan hogy én éppen csak mindig ott voltam. De ha az ember ott van, megvan az esélye annak hogy az események sodorják magukkal. És hidd el, nekem is a szívem csücske Gapozsvár, pont ezért nem megyek oda vissza. Nem tesz jót a szép emlékeknek ha látja az ember elmúlni őket. Egy városban nem a házak, az utcák, a terek amik megadják az életminőséget és az élményt hanem az emberek, akikkel ezeken a helyszíneken találkozunk. Ha azok nincsenek, akkor ezek már üres házak, utcák, terek ahol másoknak zajlik az élete, akik nem értik miért is állok meg a Zárda utca sarkán. Pedig a sztorik idejében ott volt a tisztiklub, ahol jókat buliztunk a táncosokkal.
Fájó dolog azt látni hogy a Német István fasort mostani állapotában Németh István parkolónak kellene nevezni. Hiányzik a cseri sorompó a sorompólottójával hogy két perc vagy húsz perc. Szokatlan hogy a 67-es délről nem a Szigetvári utcán fut be a városba, és még lehetne sorolni. A város él, élnek benne azok az emberek akik most ugyanúgy megtöltik élettel mint amikor én lubickoltam az ottani az életben. De ez már az ő életük. Hogy melyik a jobb? Nem az én tisztem eldönteni.
De akkor is! Bezzeg az én időmben!
2
Ez egy válasz kaliban 2025. június 6. 17:26-kor írt üzenetére.
kaliban
2025. június 6. 17:26
#5
Nekem tetszett, mint eddig is minden rész.
Talán azért is, mert Kaposvár környékiként, mind ismerősek azok a helyszínek, események, melyek előfordulnak a sztoriban. A 80-as években még kis kölyök voltam, soha nem gondoltam volna, hogy akkoriban Somogyország fővárosában ilyen sztorik megtörténhettek. Kedves Öregpingvin! Ha csak a töredéke esett meg veled annak, amit írtál, akkor is piszkosul irigyellek és gratulálok!
1
Éva596
2025. június 6. 11:13
#3
Őszintén megmondom, nem voltam nagyon oda a sorozatodtól. De ezzel most kivételt teszek. Megfogott a humora, az írásmód.  Ellentétben veteránnal, ez nekem tetszett, kifejezetten élveztem - mosolyogva - a történetet.
1
T
Törté-Net
2025. június 6. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1