80-as évek 52. rész - Bakonybél

Lassan közeledett a karácsony. Editke pedig meglepett minket na meg magukat is egy téli üdüléssel. A megyei SZOT-igazgatóságon nehogy már ne legyen ott és akkor beutaló amikor akar menni. Igaz ez a téli nem volt annyira népszerű, pedig...
Időben karácsony első napján indult a turnus, szóval nyargalás a faterékhoz szentestére (végre már), onnan startoltunk másnap reggel vissza a Dunántúlra. Veszprém-Zirc, onnan kellett lefordulni az erdők közibe és az út végén ott volt az a kis tündéri falu. Na persze az autópályán már megint veretes témákat kellett megbeszélnünk.

– Peti, te mire számítasz az üdülésen?
– Jól érezzük magunkat és lehetőleg minél többször szexelünk Jánosékkal.
– Hasonlóról állapodtunk meg Editkével is.
– Aha, szóval már megint telefon. Na és mi az amiről eddig még nem tudok?
– Editke mennyire teszik neked?
– Egy kedves aranyos nő, akivel jól érzem magam akkor is amikor csak kettesben vagyunk.
– Ennek örülök, mert arról beszéltünk hogy le kellene cserélni a férjeinket.
– Mire? Vodkára?
– Nem hanem egymással. Az üdülőben kétágyas szobák vannak, és erre a két hétre Editke lenne a te feleséged én meg a Jánosé.
– János benne van?
– Teljesen biztos vagyok benne.
– Tudod mit. Én is. Akkor én nem rontom el a játékot.

Háromra beszéltük meg előzőleg Jánosékkal, na persze ők még sehol, üsse kő, mi bejelentkeztünk, majd jönnek amikor ideértek. Bő egy órával később futottak be, de az ő szobájuk a mienk mellett volt lefoglalva. Nagy öröm, puszi-puszi, azután megkevertük a csajokat (vagy a pasikat, a végeredmény úgyis ugyanaz), és a vacsorához már mint Edit párja mentem le. A gondnoknő akinél bejelentkeztünk kiszúrta az átrendeződést, és elég furcsa képet vágott. Persze ez a sasszem őnála mondhatom szakmai ártalom. Mi meg úgy vigyorogtunk mint a tejbetök.
Vacsora után bebarangoltuk a falut. Elég volt rá egy óra, de csak azért mert sétáltunk. Kicsit tempósabb menetben fél óra is elég lett volna hozzá. Legalább ezt is láttuk, után fel a szobába, és mindenki az új párjával... Aha ahogy azt Peti hiszi. Még egymásba sem feledkeztünk Editkével, amikor kopognak, Juti és János, és aznap este egy igazi jókedvű (ja és ünneplős) négyes bulival avattuk fel Bakonybélt.