Nagyi 2. rész

A szemem kipattant.

A fény már nem csak égetett – vakított. De ahogy a hunyorítás után a szoba lassan élesedett, megláttam.

Ott ült az ágy szélén. Meztelenül. A sarkán.

Nagyi.

A nagymamám. Dóri élettársa. Az öt éve vele élő nő, akit gyerekkorom óta szerettem. Ott ült, keresztbe tett lábbal, a keze a térdén nyugodott. Nem mosolygott. Nem is nézett szigorúnak. Csak nézett. Minket.

Én – Dóri mellett, a nedveinkkel a bőrömön, a kezemben még mindig a másik nő mellével – felugrottam.

A mozdulatomban semmi kecsesség nem volt. A takarót kaptam fel, a lábam közé gyűrtem, ahogy a zavar diktálta. A heréim összehúzódtak a reggeli hűvöstől és a sokktól. A takaró egy része a farkam takarta, a másik a combomhoz tapadt. Ott ültem, mint egy rajtakapott gyerek.

De a hangja, amikor halkan megszólalt, nem volt szigorú. Sőt. Suttogott.

– Ugyan már... – mondta, és a fejét enyhén megbillentette. – Láttam én azt eleget. Régen is. És most is.

Nem feszengett. Nem fordult el. Csak ült, és nézett. Nem rajtam volt a tekintete – rajtunk. Dórin is. Azon a testen, amelyiken az ő arca volt tetoválva. És ez a nézés... nem volt benne vád. Nem volt benne fájdalom. Csak valami más. Valami, amit akkor még nem tudtam hova tenni.

És akkor – mintha most vettem volna először tudomást róla – alaposabban megnéztem.

A közel hatvan éves nő.

Ötvennek nézett ki.

Vörös haj – nem a természet adta, hanem az a fajta élénk, mégis méltóságteljes vörös, amit csak az visel, aki tudja, hogy jól áll neki. A frizura modern: rövid, de nem fiús, a füle mögé igazítva, a tarkónál hosszabb. A karján tetoválások – nem egy-két apró jel, hanem szinte teljes minták. Virágok, indák, egy-egy idézet, a betűk aprók, de olvashatóak. A bal alkarján egy mondat: „Aki mer, az nyer. ” A jobb vállán egy rózsa, tövisekkel.

A fülében fiatalos fülbevaló – apró, geometrikus formák, ezüstben. Az orrán pedig piercing. Egy csillogó, apró kövecske az orrnyílás oldalán. Nem tolakodó. Inkább magabiztos.

A teste.

Meztelenül ült előttem. A bőre fehér, már nem a fiatalság feszességével, de nem is megereszkedett – inkább olyan, aki tudja, mit eszik, és néha sokat nevet. A mellei közepesek, természetesek, a bimbók halványabbak, mint Dórié. A hasa puha, egy vonal fut rajta – nem striák, hanem egy régi műtét nyoma, alig látható. A csípője széles, a combjai tömöttek.