Oké, megcsinálom

„Úgy érted, hogy sztriptíztáncosnő is lesz? A francokat! ” – kiabáltam a bátyámmal.
Jeff bátyám csak megvonta a vállát, és azt mondta: „Hé, nem az én hibám, ne velem kiabálj. Mike szervezi Sam legénybúcsúját, és ő mondta, hogy fog szerezni egy sztriptíztáncost”.
„Akkor mondd le. Mondd meg Mike-nak, hogy találtál egy sztriptíztáncost, és mondja le az övét” – parancsoltam.
„És kit fogok találni? Nem fogom lemondani a sztriptíztáncost anélkül, hogy ne lenne helyettese. Meglincselnének. Istenem, szedd össze magad! Ez csak egy sztriptízbemutató, nem fog kefélni Sammel” – válaszolt Mike.
Tétováztam, és elgondolkodtam. „Oké, megteszem. Csinálok egy sztriptízbemutatót. Így biztos lehetek benne, hogy a dolgok nem fajulnak el. ”
Jeff felnyögött, és azt mondta: „Rendben, de jobban teszed, ha TÉNYLEG megjelensz, különben halott ember vagyok”.
Ez a beszélgetés két héttel ezelőtt történt.
Most itt ülök a kocsimban Mike háza előtt, a harmadik után, és próbálom összeszedni a bátorságomat. Akkor jó ötletnek tűnt, de most már nem vagyok benne biztos. A zene nagyon hangosan szólt, és láttam, hogy a bátyám, Jeff kinézett az ablakon, és észrevett engem. Az ajtó néhány másodperccel később kivágódott, és odarohant a kocsihoz.
„Elkéstél. Gyere, menjünk” – mondta, miközben kinyitotta az ajtómat, és gyakorlatilag kirángatott a kocsiból. Megbotlottam, és majdnem elestem, mivel kissé éreztem magam.
Mike berángatott a szobába, hirtelen minden beszélgetés abbamaradt, és mindenki felém fordult. Az arcom élénkpirosra változott, de a fátyol, amit viseltem, elrejtette a zavaromat. A hastáncosnő ruhám tökéletes volt, a bikinimből állt, amit fátylak sokasága takart el. Hogy még jobban elrejtsem kilétemet, szőke parókát viseltem, és a kóbor apácák megtévesztésére elhelyeztem néhány ideiglenes tetoválást. Volt egy vörös rózsa közvetlenül a bal mellem felett, egy színes pillangó a jobb vállamon, végül pedig egy vörös szív a seggem bal partján.
Felmértem a szobát, ahol Sam egy olyan székben ült, amelyet úgy helyeztek el, hogy optimális legyen számára a látvány. „Hála Istennek” – gondoltam magamban. Kicsi volt a társaság, mindössze hat srác, beleértve a vőlegényemet, Samet és a bátyámat, Jeffet. Természetesen mindannyiukat ismertem, ami még tette a helyzetet.