AUG.
20.
2025
Amazonok egymás között 2. rész
leszbi, hermafrodita/transznemű, szöveg nélküli, CGI/számítógéppel generált
Vasárnap hajnal van.
A kakas már kikukorékolta magát. Meztelenül fekszem egy huszonhárom évvel fiatalabb nő oldalán. Bájosan szép, üde, mindig kívánatos és most, hogy alszik... egy tündér. A szuszogásával, halk horkolásával, az egész lényével.
Én közelebb az elmúláshoz, parasztemberként most nem éves számadást végzek, hanem csak számba veszem az életem.
Egy falu széli birtokra hozott a gólya sok évvel ezelőtt.
Ameddig a szem ellátott, minden a családomé volt. Nagyapám a TSZ élén állt, helyét később apám vette át...
Szollár Márk felvidéki srác vagyok, sajnos (vagy hál’ Istennek? ) jelenleg nem férek be apám szlovák birodalmába, igy egy magyar érdekeltségében dugtak el. Huszonnégy évesen itt ülök a 176 lakásos, frissen átadott lakópark hatodik emeletén, az egyik erkélyes saroklakásban, ami egyben az irodám is. Előttem papírok, e-mailek, fényképes jelentések, a frissen bejelentett hibák listája. Ez az én alibim.
Repedező vakolat, nem záródó teraszajtó, csöpögő csap, zajos lift, felpúposodó szalagparketta, és még sorolhatnám. De persze a legfontosabb, hogy ki javítja, mikorra, mennyiért, és kinek a zsebéből? Megy-e csúszó pénz? A pozícióm neve szépen hangzik: reklamációs vezető, de a valóságban ez egy...
Amikor a kenu felborult, Allen meglepődött, hogy milyen hideg a víz a nappali hőség ellenére. Gyorsan körülnézett, a lányát keresve. Nem messze tőle meglátta, ahogy nevetve prüszkölte a vizet.
– El sem hiszem, hogy tényleg felborítottál minket, apa! – Kiabálta. Lassan odaúszott hozzá, és segített neki megfordítani a kenut.
– Nem lehetsz ennyire meglepődve. Úgy értem, figyelmeztettelek! – Mondta Allen vidáman. – Segíts partra vinni a kenut, hogy egy kicsit újra rendezzük sorainkat!
Felnézett, és látta, hogy 19 éves lánya, Lana, elérte a partot. Lana megragadta a kötelet, és egy közeli fához kötötte a kenut.
– Hát, ez jó móka volt. – Mondta Lana, levegő után...
Másnap reggel a ház csendes volt. A szél a spaletták résein át játszott a függönyökkel, mintha még mindig bennük zengene a tegnap esti suttogás. Anna a konyhában készítette a kávét. Meztelen lábfeje a hűvös kőpadlón, haja laza kontyban, a bő ing épp csak takarta a vállát. Kristóf az ajtófélfának dőlve figyelte őt – mintha először látná igazán, nemcsak a testét, hanem azt a belső derűt is, ami a mozdulataiból áradt.
Nem kellett semmit mondaniuk. Az éjszaka után egy másfajta nyelvet beszéltek – halkabbat, mélyebbet.
Aztán megszólalt a telefon.
Anna megdermedt. A hang idegen volt ebben a tiszta reggelben – túl éles, túl hirtelen. Felvette.
– Igen?... Jó reggelt. Itt Anna....
Kai
Elhatároztuk, hogy egész nap, szexi tengerparti fotókat fogunk készíteni. Főleg a közülünk legjobban lebarnult Katharináról. Ő először nagyon tiltakozott, de aztán csak beleegyezett. Reggeli után azonnal a tengerparta rohantam. A szálloda előtt dél felé indultunk és elkezdtem fotózni.
Katharina strandruhában, Katharina meztelenül. Katharina egy törölközőn fekve, ruha nélkül, aztán a hullámokban. Hanyattfekve akrtam fotózni, amikor el kezdett tiltakozni.
– Így nem lesz jó, mert a melleim belapulnak és nem fognak látszani
– A melleid szép formájúak és nem kicsik. – biztosítottam. – Az a tény, hogy nem állnak dombként, a természetességüket igazolja. Tökéletes alakod...
Tibi vagyok, huszonhat éves. Az ukrajnai háború kitöréséig rendőrként szolgáltam Kárpátalján. Amikor megindultak a kényszersorozások, a hírük szerencsére megelőzte őket, két bőrönddel átléptem a magyar határt. Nem tudtam, meddig maradhatok, csak azt, hogy nem akarok golyófogó lenni.
Először menekültközösségekben próbáltam megvetni a lábam. A szüleim havonta jöttek át látogatni, a határ átjárható és hozták magukkal a barátnőmet is. Nem volt magyar ajkú, de sok szót megtanult tőlem. Szerettem őt. Vagy inkább szerettem volna hinni, hogy ő is szeret.
Idővel azonban valami megváltozott. A szeretkezéseinkből eltűnt a gyengédség. Mintha kötelességet teljesítene, nem vágyból jött volna...
