JÚL.
22.
2013
Egy darabig még cirógattam orgazmusa lecsengése után, hiszen hiába nézett rám azokkal a gyönyörű szemekkel, tekintete szinte üvegesen a semmit fürkészte, és valószínűleg agya azt próbálta meg értelmezni, ami történt. Az én agyam is ugyanezzel próbálkozott. Én ugyanakkor más szemszögből láttam a történteket, és utólag bevallva egy kicsit készültem is rá, bár azt nem tudtam, vagy nem mertem megfogalmazni magamnak sem, hogy mióta.
Betti lassan tért magához, én meg büszke voltam magamra, jogtalanul. Hiszen a hullámvasutat, amiről éppen lekászálódott én építettem ugyan, de az ő kíváncsisága, és szexuális töltöttsége adta az építőanyagot.
Farkam még mindig a kezében pihent, de egyikünk sem vett merevségéről tudomást addig, amíg egy ösztönös rándulással a tudomásunkra hozta, hogy még mindig próbálja irányítani az eseményeket. Ahogy a rúd...
No, akkor folytatom a balatoni történettel. Emlékszel, hogy akkor már bútorasztalosnak tanultam, és a második év végén a legjobb barátommal, tudod, a Szilágyi Bandival, akivel együtt inaskodtam, lementünk a Balcsira, mert a ’70-es években az volt a menő. Nagy szó volt ám ez, mert hát először repültünk ki anyáink védőszárnya alól, türelmesen végighallgattuk az ősök figyelmeztetéseit és jótanácsait, magunkban persze szentül megfogadtuk, hogy még véletlenül sem tartjuk be egyiket sem, aztán a végén csak elengedtek bennünket. Stoppal mentünk, mert hát az ember ott spórol, ahol tud, ez teljesen megszokott dolog is volt, meg hát akkoriban még sokkal-sokkal könnyebben felvették az embert - pláne a fiatalokat - az autósok, mint manapság. Pénteken kora délelőtt indultunk, amikor már érezhetően megnőtt a Balaton felé az autóforgalom, de így is jó fél napba telt, mire leértünk...
20 éves koromban, nagyon szerettem volna elkápráztatni az akkori barátnőmet egy kellemes Balatoni nyaralással, ezért plusz munkát vállaltam egy barátom szállítmányozó cégénél. A meló rohadt kemény volt, reggeltől késő estig a teherautó volánja mögött főttem a 40 fokban és ráadásul el kellett viselnem a beképzel ügyfelek lekezelő viselkedését. Ez tipikus magyar mentalitás, ha csak egy hangyafasznyit is magasabb rendűnek gondolja magát a paraszt, máris azt hiszi hogy lenézhet, hiszen ez csak egy futár. De az én szemem előtt csak a cél lebegett.
Augusztus elején beállt az igazi nyári kánikula, 40C nappal, 30 éjjel. Az egész heti cumi után péntek este még kötelező volt kitakarítani a teherautót és teletankolva leadni a kulcsokat. A polcokon turkálva egy kis szögletes doboz került a kezembe, a francba, lemaradt! Már éppen vissza akartam sétálni vele az irodába és...
Már a taxiban hevesen dobogott a szívem, ahogy közeledtünk a megadott címre. A ruhám kissé felcsúszott, amikor beültem a sofőr mellé, és elég kellemes látványt nyújthatott neki a szoknyám alól kivillanó csipkés combfixem, ugyanis egész úton azt nézte, amikor csak tehette. Fekete magassarkú szandálban, fekete miniben tipegtem az ajtóhoz, ahol kirakott a taxis. A tekintetét végig a hátamban éreztem, ami jóleső érzés volt, mert tudtam sikerült ma is nagyon szexisen felöltöznöm.
Mikor beléptem a házba, egy udvarias, ám annál lengébben öltözött fiatal srác lesegítette vékony kabátom, és bekísért. A látvány elég bizarr volt, de egyben izgató is, kb 10 pasi és úgy öt hat travi lehetett már ott, és a korai óra ellenére, már javában tartott a kis mulatság. A férfiak nagy része az idősebb korosztályhoz tartozott, ahogy elnéztem, és nem volt ez másképp a travikkal...
Hozzávalók
---------------
2 doboz vaníliás krémtúró (vagy 1 XXL-es)
csokiszirup
síkosító
1 análtágító (tipp: análgolyók)
2 kiéhezett nőszemély
A Túró Rudis recepthez hasonlóan most sem a vaníliás krémtúró elkészítéséről lesz szó, hiszen ilyen házi recepteket is garmadával lehet találni az Interneten. Ezúttal is a tálalásra és a fogyasztásra helyezzük majd a hangsúlyt, így a termék tekintetében tökéletesen megfelelő lesz a boltban kapható, kommersz krémtúró vagy valamely alacsonyabb árú helyettesítője. A Túró Rudi ad hoc jellegű megvalósításától eltérően itt gondos tervezést igényel majd a recept elkészítése.
Már a kiválasztás is rengeteg tervezést és átgondolást igényel. Itt most egy hármas felállást fogunk ugyanis megvalósítani, két hölggyel.
Ha valaki azzal kezdi, hogy most megmondom az igazat, az esetek többségében hazudni próbál. Én tehát csak egy kitalált történetet fogok elmesélni, melynek semmi köze nincs a valósághoz, a szereplők nem valóságosak, sőt még én sem létezem.
Egy kérdőíven egyszer úgy szerepeltem, mint aki, szociálisan veszélyeztetett családból származik. Ezt persze sokmindent jelenthet, nálunk talán csak annyit, hogy igazi apámat soha nem ismertem, anyám pedig sokáig egy igen ősi és kevésbé tiszteletreméltó hivatással kereste a mindennapi pamperszemet. Egy közepes nagyságú faluban laktunk, melynek egyetlen előnye és relatív gazdagságának forrása az volt, hogy határ menti településként az ukrán és egyéb teherautók meg – meg álltak a faluszéli panziónál. Mi is a közelben laktunk, mert így sokkal kényelmesebb volt. Már korán megtanultam, hogy ha vendégek jönnek hozzánk, akkor...
Beléptem a kapun. A lépcsőház üres volt, és a fülledt meleg, meg az áporodott levegő hatására elfintorodtam. Viki háztömbje is azok közé tartozott, ahol egy-két a paranoiás lakó miatt szinte sohasem szellőztettek. Már a másodikon jártam, amikor belebotlottam Sanyiba.
- Szevasz! Hát te?
- Helló! - köszöntem vissza, miközben kezet fogtunk. - Csak a leckét hozom az asszonyodnak. Jövő héten matekdoga!
- Hát, oké... Szia!
Elindultunk - ő lefelé, én felfelé - , de néha úgy éreztem, hogy egyszer-egyszer gyanakodva utánam fordult. Sanyi féltékeny típus volt, ráadásul már befejezte a technikumot, ahová járt, és két éve dolgozott. Nem igazán tudott mit kezdeni azzal, hogy gimnazista barátnőjének mennyit kell tanulnia, meg hogy egyetemre akar majd menni. Vágtam egy grimaszt: Sanyi és Viki annyira nem illettek össze, mint egy flamingó meg egy krokodil! Nem...
