SZEPT.
11.
2013
Amikor másnap, azaz pénteken, újra felmentem hozzá a leckével, nem találkoztam össze Sanyival, és nem is zavartam meg semmiben. Viszont meglehetősen dühösnek tűnt, és egy pillanatra átfutott rajtam, hogy a tegnap történtek miatt, és rám haragszik. Hamar kiderült azonban, hogy nem erről van szó.
– Szakítottunk.
– Tényleg? Hogyhogy?
Közlése váratlanul ért, de egy kisördög ujjongani kezdett bennem.
– Ma egykor megint felugrott, és számon kérte, hogy mit járkálnak fel hozzám mindenféle pasik. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy én nemcsak egy kettes érettségire, hanem egyetemre készülök, és ehhez nem árt a folyamatos tanulás, de nem fogta fel. Ráadásul nem is miattad volt kiakadva, aminek talán lett is volna némi alapja, hanem valami hülye haverja miatt, aki kb. két hete táncolt velem egy bulin. Igazából fárasztottak már a hülyeségei, és most jutottam...
Aznap miniszoknyát vettem föl, meg egy feszes pólót. Melltartóról soha nem hordok. Melleim feszesek, és bár méretesek, mégsem lógnak. Jó érzés, amint lépteim ritmusát átvéve, egymáshoz simulva hullámzanak. Ezen minden férfi kiakad és bámulja, én meg kedvelem. Hosszú hajam kiengedve hullott vállaimra. Tudtam, hogy mohó férfi tekintetek kereszttüze fog ma is végigkísérni. De ez így van rendjén! Munkába menet tettem egy kis kitérőt. Először egy antikváriumba tértem be, ahol egy hetven év körüli férfi volt az eladó.
- Miben segíthetek, kisasszony?
Szinte röntgen szemekkel bámult rám, biztos voltam benne, hogy gondolatban le is vetkőztetett. Jót derültem, biztos voltam abban, hogy csak ennyi. Egy ilyen hetvenes vajon mit kezdhetne velem? Az a képtelen kérdés jutott eszembe, hogy mikor állhatott föl neki utoljára?
Petinek hívnak, és a történet, amit szeretnék elmesélni, egy pár évvel ezelőtt történt. Ekkor feküdtem le először az unokatestvéremmel, Fannival, ami nekem minden téren első volt, ugyanis vele vesztettem el a szüzességem.
Egyikünknek sincs testvére, és csak 2 évnyi korkülönbség van köztünk, így szinte az egész gyerekkorunkat együtt töltöttük. Már gyerekként is gyakran játszottunk "mutasd meg mid van, én is megmutatom mim van" játékot, de ezt még csak gyermeki játéknak fogtuk fel. Később, mivel a szüleim sokáig dolgoztak, sok időt töltöttem náluk, ilyenkor ő "vigyázott rám". Ahogy teltek az évek, egyre inkább kezdett nekem tetszeni, mint nő. Nagyon szép lány volt, hátközépig érő szőkés - barna haj, kék szemek, formás, vékony alak.
Lassan három hét telt el azóta az éjszaka óta, amikor is a ház bővítése építési területén elfogtam Mónikát, aki egy társasághoz csapódva surrant be kertünkbe, hogy segítse az onnan való lopást, ezzel teljesítve a beavatási szertatást, és a társaság tagja legyen. Akkor a szülei előtti lebukástól tartva a testét és szüzességét ajánlotta fel feleségemnek és nekem, ha nem értesítjük a rendőrséget. Ennek köszönhetően egy csodálatos éjszakát töltöttünk el hármasban, amelynek emléke azóta is többször fel-felelevenedett bennem.
Ildikóval való szerelmi életünkben is hozott némi változást az az éjszaka. A hármas szeretkezés után megtartotta az előtte csak rövidre nyír fanszőrzet helyett a csupasz puncit, és már nem rezdült össze, ha ujjam a kényeztetés közben ánuszára tévedt. Bár ott továbbra se akart magába fogadni, már nem idegenkedett a vékony anál...
A történtek nagyon felzaklattak, régen egyszerűnek tűnt minden. Mióta lefeküdtem Andrással hirtelen olyan zavarossá vált az életem. Mint, amikor elkezdesz futni lefelé egy lejtőn, eleinte, még tudod irányítani a sebeségedet, aztán meg csak rohansz egyre gyorsabban, és az jár a fejedben, hogy mi fog történni, ha megbotlasz és elesel. Nem mintha bármit is megbántan volna! De a dolgok egyre jobban kicsúsztak az irányításom alól, csak sodródtam az élvezetek tengerén (ugye milyen költőien tudok fogalmazni?) és bármilyen furcsának is hangzik, de nem tudtam eldönteni, hogy a szexet élvezem e jobban, vagy azt, hogy olyan dolgokat merek csinálni, melyekre a legtöbb korombéli lány még gondolni sem mer.
Esős éjszaka volt, az utcák tükörfényesek, mindent visszatükröztek. A Baszknak harminc frank volt a zsebében, és gazdagnak érezte magát. Azt mondták róla az emberek, hogy a maga naiv, nyers módján nagy festő. Nem vették észre, hogy képeslapokat másol. A legutóbbi képéért kapott harminc frankot. Vidám hangulatban volt, ünnepelni akart. Ahogy ment az utcán, kis piros fényt keresett, a gyönyör színét.
Egy anya korú nő nyitott ajtót, akinek hideg tekintete azonnal a férfi cipőjére vándorolt, hogy felmérje, mennyi pénzre számíthat. Aztán, csak úgy mulatságból, a nadrággombját nézte egy ideig. Az asszonyt az arcok nem érdekelték. Élete során csak a férfitest részleteivel foglalkozott. Fényes, nagy szeme kutatva pillantott a nadrágra, mintha meg tudná becsülni, mije van a férfinak. Szakértő tekintet. Ez az asszony ügyesebben párosította össze az embereket, mint a...
