A férjem fia 3. rész

Esteről estére megtörtént hármunk között. Szinte mindig először Hajnival szeretkeztem, miközben János nézett, engem simogatott, ujjazott, nyalt – és én közben a számra ültettem Hajnit, és élvezettel nyaltam.

Egy ilyen este emléke elevenen él bennem. A hálószobánkban voltunk, a félhomályban a kandalló lángjai játszottak a bőrünkön. Hajni a fejtámlának dőlve ült, a lábai szétnyíltak, én pedig a térdei közé ültem, az arcomat a combjai közé temettem. A dús, sötét szőrzete már nedves volt, az illata betöltötte az orromat.

János mögöttem feküdt, a teste az enyémhez simult. A kezei a csípőmön, a hasamon, a melleimen jártak – finoman, de határozottan, ahogy a napok alatt megtanulta. Az ujjai a csiklómon köröztek, miközben Hajni a kezével a hajamba markolt, és a csípőjét a számhoz nyomta.

Hajni íze édes volt, sós, női. A nyelvemmel köröztem a csiklóját, lassan, kitartóan, pontosan ott, ahol érezte. A testem mögött János ujjai mélyebbre hatoltak, a hüvelyemben jártak, előre-hátra, és én éreztem, ahogy az élvezetem épül.

– Igen... – suttogta Hajni. – Ne hagyd abba...

A keze a hajamba markolt, és a csípője rángott a számban. A nyelvem egyre gyorsabban, egyre mélyebben járt, és közben János ujjai az enyémben is gyorsultak. A hármunk teste egy ritmusra mozgott, egyetlen élőlényként.

Hajni hangja elcsuklott, a teste megfeszült, és éreztem, ahogy a csiklója remeg a számban. A nedvessége összekeveredett a nyelvem ízével, és én kortyoltam, mint egy szomjas utazó.

Aztán elcsendesedett. A keze elernyedt a hajamban, a teste visszazuhant a párnák közé. Én fölemeltem a fejem, és a szemébe néztem – és tudtam, hogy jól csináltam.

János hátulról a karjaiba vont, és a fülembe suttogta:

– Te vagy a legjobb.

És én elhittem neki.

Minden időnket együtt töltöttük. Hajnival a kezdeti fura feszültségem – hogy a fia kefél részemről lelki érzelem nélkül, de testi kielégüléssel – feloldódott. Nem azért, mert beszéltünk róla, hanem mert oldódtam, ahogy János is. Ő egyre bátrabb lett, egyre merészebb, egyre kezdeményezőbb. Az anyja felé irányuló tisztelet, távolságtartás is oldódott. A ruhába ölelés, mint rokonok közötti szeretet kifejezése, megmaradt – de feltűnt, hogy egy-egy hármas együttlétünkkor néha először véletlenül, majd már láthatóan szándékosan simogatta meg anyja combját, fenekét, hátát.

Hajni tudta ezt? Nem mertem rákérdezni.