A+ A-

Egy naplóból 3. rész

Szóval Rayle kapitány hajójára, a Sánta ördögre elszegődtem matróznak. A hajó egy egész nagy, és modern kereskedelmi hajó volt. Vagy inkább csempész hajó. Mert a ravasz Rayle mindig legalább annyi árút rejtett el, és hozott be egy területre, mint amennyiért vámot fizetett. A hajó fegyverekkel jól el volt látva, még két régi hajóágyúja is volt a hajónak, amik azért még elég jól működtek. Maga Rayle egy alávaló perverz, istentelen gazember volt, és ez meglátszott a hajó legénységén, illetve nem létező morálján is. Az aljnép volt a legénysége, nem egy belőlük ült már börtönben. A brutalitás teljesen elfogadott volt, soha nem felejtem el, amikor a szemétláda Trenton eszméletlenre vert, amikor hibáztam a pisztolyos kiképzésemen. Nem csoda, hogy már az öngyilkosság gondolata is felmerült bennem többször is. Ekkor mentett az meg, hogy Harris, a hajó másodtisztje a szárnyai alá vett. Ő volt talán rajtam kívül az egyetlen normális ember a hajón. Ő a rendes katonai flottától került ide. Már jól haladt a ranglétrán, amikor megtörtént a baj. Egy olyan hajóra került másodtisztnek, ahol a kapitány egy Rayle kalberű alak volt. Akinek volt egy fiatal, Harris al egykorú csinos kis felesége, aki vele lakott a kapitányi kabinban. Nem kellett sok idő, és az asszonyka Harris szeretője lett. Már a közös szökést tervezték, amikor a férj rájött mindenre. Ütlegelni kezdte a feleségét, Harris közbeavatkozott. Mivel rátámadt a felettesére, eltávolították a haditengerészettől. Teljesen összetört, a kikötőben őgyelgett céltalanul, ekkor akadt rá Rayle, mint ahogy rám is. Harris sok dologra megtanított, még a navigációra is. A hajón szerencsémre Rayle tiltotta a homoszexualitást, nehogy féltékenységi rohamok bomlasszák a fegyelmet.
Ellenben egy egész egyedi, bár kétségtelenül perverz és mocskos ötletet agyalt ki a legénység vágyainak az irányítására. Mivel akkoriban még volt az Usá ban rabszolgaság, mindig vett egy 10 - 11 éves fekete kislányt a rabszolga piacokon. Aztán a kabinjában tartotta, és a dorongját mindig a szájába dugta, aki ugyanúgy csinált neki, mint nekem Stella. A lényeg az volt, hogy aki Rayle szerint nagyon jól teljesített, az szintén bedughatta a dorongját a kislány szájába, de a többiek szeme láttára, hogy azoknak is jusson valami. Ez elég komoly motiváló erő volt, ha az ember félre tette az erkölcsi aggályait. Naponta volt ilyen előadás, én természetesen soha nem voltam elég jó, ellenben például Trenton szinte minden héten. Mindig csak 14 éves korukig tartotta meg őket, mert onnantól már a hagyományos szexre is alkalmasak lennének, és teherbe eshetnének, amit Rayle nem akart. Én ritkán néztem meg ezeket az előadásokat, erkölcsileg elborzasztott a dolog. Így telt el másfél év, amikor is a mostani lány már kezdte betölteni a tizennégyet, ezért elindultunk új lányért Amerikába. Természetesen az egyik rabszolgatartó államban köttünk ki, Dél Karolinában, Charlestonban. Az volt a véleménye a kapitánynak, hogy itt drágán kaona új lányt, menjünk beljebb a szárazföldön. Ketté osztotta a legénységet, a fele elindult vele, a fele a hajót őrizte. Én a szárazföldi csapatba kerültem. Jó két napi menetelés után egy gyapott földekkel körbevett kis városba értünk Rayle elment a helyi rabszolgaárushoz, mi szabad egy órát kaptunk. Engem csábított is a lehetőség, hogy megszökjek, de Harris ra való tekintettel meggondoltam magam. Betértem az egyik fegyverboltba, egy jó pisztolyt vásárolni magamnak, mert azért Rayle a matrózbért rendesen fizette. Szimpatikus kis öregember volt a bolt tulajdonosa, beszélgetni kezdtünk. Elmondtam neki a hajó specialitását. A kis öreg csak hümmögött. Meg is kérdeztem, hogy talán nem szereti a feketéket. Mire az öreg így válaszolt: tudja fiam, én nem mondom, hogy nincs köztük rendes, meg, hogy mind olyan vad, de jobb velük vigyázni. Egyébként is felbátorodtak, mióta annak a kótyagos nőnek megjelent az ostoba könyve, a Tamás bátyja kunyhója. Sok fene nagy ember barát meg elhitte azt az ártó könyvet.
De had meséljek el egy történetet. Az Hodges ék szomorú története. Nekik nem voltak rabszolgáik, a nő tanító, a férje hivatalnok volt itt a városban. Volt két fiuk meg egy tizenhét éves lányuk. A mellettük lévő birtokon is már túl jól bántak a négerekkel. Öt en emiatt megszöktek, és rátörtek a szerencsétlen Hodges családra. Az apát és a két fiút rögtön agyonverték, a két nőt pedig, nos, kitalálhatja. Mind az öten, mindenhová betették nekik, ahová csak bement. Két napig ez ment, akkor kezdett már gyanús lenni egy pár embernek, hogy Hodgesék nem mutatkoznak. A fanatikus néger gyűlölő Cartford egy kisebb sereget toborzott, és rajtaütöttek a házon. Az öt néger fel volt fegyverkezve Hodgesék fegyvereivel, de Cartfordék gyakorlott fegyverforgatók voltak. Mindet elintézték ember veszteség nélkül. A két nő a tűz vonalba került, és mind kettő halálos lövést kapott, legalábbis így mondják.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.41 pont (46 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 zsuzsika 2016. 08. 24. szerda 07:20
Nekem tetszett
#8 feherfabia 2014. 10. 8. szerda 06:34
8P
#7 deajk2008 2014. 06. 4. szerda 08:33
kiváló
#6 listike 2014. 03. 23. vasárnap 06:47
Egyre jobb.
#5 A57L 2013. 07. 19. péntek 04:53
Nem rossz.
#4 tiborg 2010. 08. 27. péntek 06:12
A sztori sablonos, erotika zero!
#3 sihupapa 2008. 12. 17. szerda 04:03
kár hogy vége a naplónak.
#2 sboy 2008. 10. 14. kedd 12:21
Akinek tetszik a történnet az szavazzon,köszönöm.
#1 Törté-Net 2008. 10. 14. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?