A+ A-

Texasi kaland

Írta: jahrugby Š
Fordította: Pavlov (pavlov@primposta.hu)
Az itt leírtakat otthoni kipróbálásra egyáltalán nem javasoljuk, de ha mégis megtennéd, dobj róla egy e-mail-t... :>
2007. június
Patakokban ömlött az eső a szélvédőre, és úgy dörömbölt az olcsó, használt ajtó tetején, mint egy hatalmas kalapács. Nagyon lassan haladtam, szinte teljesen rádőltem a kormányra. Egy szembejövő reflektor hirtelen elvakított, úgyhogy lefékeztem, míg el nem haladt mellettem. Bár tudtam, hogy úgysem lát most engem, azért a biztonság kedvéért beintettem neki.
- Baszd meg - mormoltam. Leengedtem az ablakot, mire egy jó adag hideg texasi eső ömlött be.
Éppen hazafelé tartottam Baltimore-ba a dél-kaliforniai egyetem tvaszi féléve után. Valhogy azt reméltem, hogy romantikus dolog lesz átszelni az országot. Ehelyett itt vánszorogtam 20 km/h-val a semmi közepén, a fejem kilógott a kocsiból, hogy lássak valamit. Alig láttam a fényszórókig, de a villámlásoknál érzékeltem, hogy az út nyílegyenesen tart a horizont felé.
Valami furcsa szagot éreztem.
Mivel egyedül voltam a kocsiban, és nem eresztettem semmiféle galambocskát a levegőbe, eszembe jutott, mit tanultam apám szerelőműhelyében: ez a kiégett motor szaga. Visszahúztam a fejem, és láttam, hogy világít is a motorhibát jelző lámpácska. Pár perc múlva le is lassult, úgyhogy le kellett húzódnom az út szélére. Egy kicsit a kormányra hajtottam a fejem, aztán megnéztem a mobilomat. Semmi térerő. Utálom Texas-t. Felnyomtam a lámpákat, és kiugrottam a kocsiból. Egy perc alatt átáztam, de legalább nem kellett attól félnem, hogy kiszáradok.
Felhajtottam a galléromat, és kinyitottam a motorháztetőt. Olyan durván rugdostam és püföltem a hülye kocsit, hogy visszazuhant a tető. Reménytelen eset. Körülnéztem, és észrevettem az út mentén egy halvány fénysugarat. Valamiféle utcai fénycső lehetett. Fejembe húztam a kalapom, zsebredugtam a kezem, és nekivágtam.
Elég messze volt. Texas-ban minden messze van. Negyven percen át kutyagoltam az esőben, és végül egy épülethez értem. Egy régi, kissé lepukkant, útszéli kajálda volt. A tetején egy kézzel festett tábla hirdette: "Erma Étkezdéje". Csodálatos. Az épület mellett egy kocsi állt, ha szerencsém van, maga Erma lesz az. Próbáltam kinyitni az ajtót, de zárva volt. Az üveghez szorítottam a tenyeremet, és bekukucskáltam. Hátulról egy kis fény szűrődött ki.
Kopogtam, vártam egy kicsit, aztán egy kicsit keménybben, az öklömmel csaptam az ajtóra. Az egész fal beleremegett. A fényben megjelent egy arc, de nem igazán tudtam kivenni. Az illető odajött az ajtóhoz, és kinyitotta a belső részét, de a szúnyoghálóst nem.
- Hé, miszter, én... - kezdtem, de leálltam. Egy nőci volt az. Egy hihetetlenül csinos, aranyos, barna hajú lány.
Barna-fehér pincérruha volt rajta, ami remekül kiemelte pompás vonalait. Mindketten meglepetten bámultuk egymást. Talán egyikünk sem várta, hogy egy ilyen helyen egymásba botlunk.
- Mi már... zárva vagyunk - mondta csendesen. Alig hallottam, mert az eső keményen verte a fémtetőt. Levettem a kalapom, és a hajamba túrtam.
- Nézze, hölgyem, csak telefonálni szeretnék - mondtam, és bár még mindig javában áztam, megpróbáltam kirázni a vizet a kalapból. A lány csak nézett, én meg kissé zavartan néztem vissza rá. Megvakartam fekete borostámat, és befelé intettem.
- Legalább bemehetek? - kérdeztem.
- Persze! Jöjjön be az eső alól - mondta, és kinyitotta nekem az ajtót.
- Köszönöm - mondtam, és beléptem. Levettem a kabátomat. - A kocsim lerobbant innen pár mérföldre, hívnom kell egy autómentőt. Hol találom a telefont?
- Sajnos nekünk nincs telefonunk - mondta a lány.
- Hát nagyszerű - rázogattam a kezemet. Lerogytam egy díványra. Megint villámlott, a mennydörgésbe beleremegett az egész épület. A lány úgy összerezettent, mint egy egér, én viszont oda se bagóztam.
- Asszem, itt kell maradnom estére - sóhajtottam. - Van itt valami ennivaló? Tegnap este óta semmit sem ettem.
- Hát mi... - kezdett bele, de félbeszakítottam.
- Tudom, zárva vagytok. Hallottam. De hát ez egy étkezde, biztos van itt valami étel! Varázsolj elő valamit! Kifizetem! - halásztam elő ázott pénztárcámat. Mikor elővettem belőle pár csöpögő bankjegyet, a lány elnevette magát.
- Gyere hátra, csinálok valamit - mondta mosolyogva, és végigsimított a karomon. Az érintésébe beleremegtem. Vajon ez jelentett valamit? Felálltam, megint leráztam a kalapomat, és követtem házigazdám ringó csípőjét a hátsó részbe. Átmentünk a sötét konyhán, egyenesen egy kis iroda- , vagy inkább raktárfélébe. A lány felnyitott pár üveget, és a hűtőhöz lépett.
- Ülj le, várj egy kicsit - mondta. Az asztalra tett egy kis ételt, és kihúzta nekem a széket.
- Köszi - feleltem. Adott egy törölközőt, és a kezünk összeért. A lány elvörösödött.
- Sütök egy kis tojást, jó? - kérdezte.
- Persze, jól hangzik! - feleltem, és megszorítottam a kezét. Hamar elhúzódott.
Nem akartam egyedül várakozni, úgyhogy átmentem vele a konyhába. Beszélgettünk, és tíz perc alatt kész is volt a vacsorám. A lány neve Isabelle volt, vagy röviden csak Bella.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.79 pont (81 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#15 Pavlov 2017. 04. 27. csütörtök 20:56
Ehhez folytatás nincs, de jópár sztorimat olvashatod a frissen megjelent könyvemben! És ha ezzel támogatsz, talán még motiváltabb leszek újakat írni smile https://www.smashwords.com/books/view/720424
#14 tomi19 2017. 04. 16. vasárnap 13:17
Pavlov mester írhatnál hozzá folytatást....
#13 A57L 2014. 10. 20. hétfő 07:12
Jól megírtad.
#12 Pavlov 2014. 06. 16. hétfő 23:09
Köszi!
#11 AlexHun 2014. 06. 13. péntek 09:35
Szép történet!
#10 genius33 2013. 04. 10. szerda 07:06
Hmm fincsiii smile
#9 Pavlov 2010. 03. 3. szerda 09:40
Nagyon köszönöm!
#8 csaniman 2010. 02. 18. csütörtök 09:01
Nagyon ott van!
Hát igen... lassan tényleg igaz lesz a mester megszólítás:P:P
DE sajnálom a pontokat... csak egy 10-es...:S
#7 Pavlov 2009. 11. 19. csütörtök 07:50
Kösz!
#6 imy36 2008. 11. 13. csütörtök 11:00
KIRÁLY A TÖRTÉNET!!!
#5 srb4fncm 2008. 07. 20. vasárnap 17:19
eztetszett
#4 Pavlov 2007. 07. 27. péntek 22:13
Kedves Olvasók!

Mivel úgy tapasztaltam, hogy a primposta nem nagyon működik egy ideje, létrehoztam egy új e-mail-címet:

pavlov.urasag@gmail.com

Továbbra is örömmel várom leveleiteket, hozzászólásaitokat!
#3 Pavlov 2007. 06. 15. péntek 17:04
Köszönöm, főnök úr....
#2 Teknősbika 2007. 06. 15. péntek 09:21
tökéletes, mint mindig, Pavlov mester
#1 Törté-Net 2007. 06. 15. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?