Autómánia 2. rész

770 mérföld
Egy péntek délután felnézek a számítógép képernyőjéről, és látom, hogy Beth egy vendéget irányít felém. A nő rám néz, miközben Beth rám mutat. Egy pillanatra tágra nyílik a szeme, aztán visszatér a normális tekintete, ahogy közelebb lép. Minél közelebb jön, annál vonzóbb lesz: napbarnított bőr, vállig érő, fényes, ónixszínű haj, és olyan testalkat, ami azt sugallja, hogy jóval többet jár edzőterembe, mint én – ezt a szűk pólója és még szűkebb farmere csak kiemeli.
Felállok, ahogy közelebb ér, és ő felemeli a fejét, hogy a szemembe nézhessen.

– Szia, Sarah vagyok. Segíthetek valamiben? – Kérdezem.
– Igen – válaszol – A Saturn ott kint a tiéd?
– Igeeen? – Elhúzom a szót.
Ó, a francba! A gyomrom összeugrik, és azon tűnődöm, milyen rossz hírt fogok hallani. Elrepedt a szélvédőd. Valaki meghúzta az oldalát és letörte a tükröt. A hátsó lökhárító a földön fekszik. Tudtad, hogy eltűnt a rendszámod?  

– Csak azt akartam mondani, hogy az egy gyönyörű autó! – A mosolya egyenesen a paparazzik elkápráztatására készült. – Egy 2009-es?
Ó, Istenem, a hangja olyan, mint a fahéjas-cukros pite. Nyelek, hogy megnedvesítsem a hirtelen kiszáradt torkomat.

– Majdnem! – Válaszoltam. – Ő egy 2008-as.
– De Red Line, ugye? Nem az alapmodell?
– Pontosan. Vezettél már ilyet?
– Én? Istenem, nem. Élőben még nem is láttam! Viszont készítettem róla pár képet, remélem, nem bánod. Megmutathatom, lehagytam a rendszámot a képekről. A bátyám ki fog akadni.
Ha koncentrálok, hallok valami enyhe akcentust, ami azt jelzi, hogy nem itt született, de valószínűleg gyerekkora óta beszél angolul.

– Miért?
– Kaliforniában él. Azt játsszuk, hogy ha mutatsz a másiknak egy olyan autót, amit még sosem látott, kapsz egy pontot. Aki először eléri az ötvenet, azt meg kell hívnia a másiknak vacsorára.
– Oh, ez nagyon cuki! Azt mondod, hogy most szereztem neked egy pontot?
– Pontosan!
– És ezzel mennyire kerültél közelebb a győzelemhez?
Nevet.

– Most 39: 1 az állás.
– Szuper!
– Az ő javára.
– A francba, visszavonom.
– Semmi gond. Santa Cruzban él, ott mindenféle egzotikus cuccba botlik, már ha csak az utcán sétál. Itt Indianában ez nem gyakori. Csak meg akartam ismerni azt a személyt, aki miatt felkerültem a táblára. Szóval: Szia! Rosa vagyok. – Nyújtja a kezét.