A+ A-

Egy naplóból 4. rész

Sziasztok, mivel most már egyenlőre tényleg semmi érdemleges nem történt velem, folytatnám a napló eseményeinek az ismertetését. Szóval, ott tartottam, hogy felvett egy hajó. Franciák voltak, és nem nagyon rajongtak értem, egy angolért. A legénység egy része kifejezetten ellenséges volt, szerencsére a kapitány,és a tisztek normálisan viselkedtek, ők már angolul is tudtak, így mód nyílt beszélgetni. Döbbenten hallottam, mekkora felfordulás van az Usá ban a négerek jogai miatt, a polgárháború már akkor dühöngött. Aggódva gondoltam a fegyverboltos kisöregre, hogy mi lehet vele. A kapitány lánya is a hajón volt, egy gyönyörű, vörös hajú szépség. Hát, nekem se kellett volna sok, hogy megkívánjam, de a hajón volt a férje, a másodtiszt személyében. A két fiatal nagyon szerelmes volt egymásba. A kapitány ezután az út után már átadja a hajót a vejének, ezért is jött most kivételesen a lány is velük. Máskor nem engedte ezt meg neki az öreg Jean Pierre, mert féltette a kalózoktól stb. Egyébként láttam, hogy nemcsak Rayle volt elővigyázatos, a hajón szép számmal volt revolver, puska, kard, valamint két régi, de attól még hatásos hajóágyú is harcba vethető volt szükség esetén. Nos, erre sor is került.
Pár nap múlva egy gyanús szigeten kötöttünk ki, ahol rossz arcú bennszülöttek tódultak elénk. A kapitány nem akarta, hogy Helen is a partra jöjjön, de ő ragaszkodott hozzá. Ebből lett a baj. A helyi férfiak leplezetlen kéjsóvársággal méregették, hamarosan el is határozta, hogy visszatér a hajóra. Ekkor a helyiek törzsfőnöke pár harcossal megpróbálta az útját állni, és elkezdte magyarázni tört angolsággal, hogy Helennek a helyi harcosokkal kell hálnia. Egy pillanat alatt kitört a csata. Én is előrántottam a magammal hozott revolvert, és lelőttem egy hatalmas, dárdával támadó bennszülöttet. Ekkor láttam meg, hogy a kavarodásban két gazember megragadta Helent, és a száját befogva már próbálják elhurcolni. Gyorsan lelőttem az egyiket, a másik viszont egy ágyékkötőjéről lekapott kődarabbal kidobta a kezemből a revolvert. Rémülten láttam, milyen messzire repül, hirtelen az általam legelőször lelőtt harcos dárdáját kaptam fel. A fickó is így tett, szabályos párbaj kezdődött közöttünk, de nekem sikerült leszúrni, a rohadékot.
Rayle kiképzése a dárda harcra is kiterjedt szerencsére. Helen hálásan nézett rám, de ekkor már fel is hurcolták gyorsan vissza magukkal a hajóra. Mi is visszamentünk, ekkor kellemetlen dolog derült ki. Két, három lyukat fúrtak valahogy a hajó aljába, így nem indulhattunk el. Ez is volt a céljuk, itt tartani minket. Estig nem mozdultak, nyilvánvaló volt, éjszaki támadást szerveznek. A kapitány a két ágyút lőállásba tette, a part felé irányozva. A part nyüzsgött a támadni készülő bennszülöttektől, vagy ötszörös túlerőben lehettek, bár a tűzerő beli fölény a miénk volt, de nagyjából egyenlőek voltak az esélyek. A kapitány azt találta ki, hogy rajtuk ütünk. A parton gyújtott tábortüzeknél egyre hangosabbak voltak a fickók, és egyre több csónakot hordtak össze. A kapitány kiadta a parancsot, a két ágyú telibe lőtte a hordát, akik jobbra- balra dőltek. A vízre dobtuk a csónakokat gyorsan, és sebesen kieveztünk a partra. Mindenki jól megvolt pakolva fegyverekkel, én a revolverem,és egy kardot hoztam.
Az ágyúzástól még mindig megzavarodott bennszülöttek két részre szakadtak, a jobboldalit érte heves rohamunk, én is lőttem, vágtam őket, hullottak mint a legyek.. Alig pár perc alatt vagy kétszer annyit megöltünk mint mink magunk. A balszárny viszont magához tért, ott volt a törzsfőnök is. Szembehelyezkedtünk velük, az ellenség nyilazva, dárdáit maga előtt tartva rohamozott minket. Sajnos pár emberünk meghalt a nyilaktól. Ekkor a hajóról a két ágyúnk szó szerint derékba törte az ellenség rohamát, a nagy erejű oldaltűz megakasztotta őket. Ezen fellelkesülve ellentámadásba mentük át, és elsöpörtük őket. A kapitány kitalálta, hogy kutassuk át a falujukat. A közeledtünk re az asszonyok és a gyerekek bemenekültek a dzsungelbe, attól félve, őket is megöljük, persze alaptalan volt a félelmük. Mindenesetre a kapitány túlélő harcosok kutatását adta parancsba a dzsungelbe, ez nem volt valószínű, mindet megöltük a parton, de hát a parancs az parancs. Én is óvatosan haladtam a fák között. Hirtelen megzörrent a bozót, és rémült bennszülött lányka ütközött belém. Nyilván ő is a faluból menekült. Olyan tizenhét éves lehetett, az arca ronda volt, mint a törzsének, de a teste az egész csinos volt. Rémülten térdre rogyott előttem, és darálni kezdett, nyilván, hogy ne öljem meg.
Aztán a nadrágomhoz nyúlt, és elővette a dorongom. Esdeklően bámult rám, aztán szopni kezdett. Kezdtem igazán jól érezni magam. Megfogtam a fejét, és elkezdtem mozgatni, finoman megdugtam a száját. Nem telt bele sok idő, és a magom a szájába spiccelt. Mosolyogva felállt, hogy így már biztos megússza, és az ágyékkötőjét ledobta magáról.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.67 pont (51 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 zsuzsika 2016. 08. 24. szerda 07:30
Ez is tetszett
#10 feherfabia 2015. 08. 15. szombat 06:19
Közepes!
#9 deajk2008 2014. 06. 4. szerda 08:33
#8 listike 2014. 03. 23. vasárnap 07:16
Jól alakul.
#7 yamammoto 2012. 11. 3. szombat 17:06
8pont smile
#6 tiborg 2010. 08. 27. péntek 07:11
Ez a 4. resz es kezdem megszeretni.Talan azert, mert ugy nezem a forditas jobbul.
#5 sboy 2009. 03. 18. szerda 19:08
Van még belőle sihupapa,persze ha személyes élmények közbejönnek,akkor előbb azokat írom meg.
#4 sihupapa 2009. 03. 17. kedd 18:54
Remélem jó hosszú ez a napló.
#3 sboy 2009. 03. 16. hétfő 18:12
Nem,ezt én írtam Ati,ezt kell szeretned.
#2 Ati 2009. 03. 16. hétfő 14:20
Kár hogy nem santiago irta vagy Remete.
#1 Törté-Net 2009. 03. 16. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?