Ami mindenkinek tökéletes 2. rész

Teltek a napok. Mi kifelé, az utca népe felé testvérek voltunk, de bent, a négy fal között, a kiüresedett házban vad szeretőkké váltunk. Egyre több helyet, egyre több pózt próbáltunk ki.

A konyhában történt, egy hétköznap reggel. Épp a kávét főztem, ő hátulról lépett oda hozzám, és a karjával átfonta a derekamat. Éreztem, ahogy a testemhez simul, és a reggeli merevsége a fenekemhez nyomódik. Nem szólt, csak a hajamat félretolta, és a nyakamat kezdte csókolni. A keze apa pólója alá csúszott amiben alszom, a mellemet kereste, és amikor a bimbóm a tenyerébe simult, felnyögtem. Hátradőltem hozzá, ő meg csak szorított, és közben a másik kezével a punxim simogatta. Aztán hirtelen megfordított, felültetett a konyhapultra, és a csípőjét az enyémhez nyomta.

– Itt? – kérdeztem lihegve.
– Itt – felelte, és már bennem is volt.

A hideg pulton ültem, ő állt előttem, és a mozdulatai egyre hevesebbek lettek. A karjával a combomat ölelte, én a nyakába kapaszkodtam, és minden egyes lökésnél éreztem, ahogy a konyhaszekrénynek ütődöm. A kávé kihűlt mellettünk, de nem érdekelt.

A fürdőben a zuhany alatt álltunk, a víz csorgott a testünkön, és a gőzben alig láttuk egymást. Ő a csempének támasztott, a víz az arcomba csepegett, de nem bántam. Letérdelt elém, és a nyelvével keresett, talált. A combom remegett, a kezem a hajába markolt, és próbáltam nem lecsúszni a csúszós kövezeten. Aztán felállt, megfordított, és hátulról hatolt belém. A mellem a hideg csempének nyomódott, ő a csípőmet fogta, és egyre mélyebbre, egyre gyorsabban. A víz összecsapott felettünk, és a kiáltásomat elnyelte a zuhany zubogása ahogy csiklóm simogatása végleg a csúcsra repített.

A kanapén, tévézés közben. Valami filmet néztünk, de egyikünk sem figyelt. A keze a combomon pihent, és lassan, egyre feljebb csúszott. Aztán a bugyim szegélyéhez ért, és az ujjai játszani kezdtek. Én közben próbáltam a tévére figyelni, de amikor két ujjal belém hatolt, felnyögtem, és hátradőltem a kanapén. Ő rám nézett, elmosolyodott, és folytatta. Aztán fölémsimult, és lassan, nagyon lassan hatolt belém. A mozdulatai lusták voltak, ráérősek, mintha azt akarná, hogy peregjen tovább a film. De amikor a csípőjét az enyémhez nyomta, és éreztem, ahogy teljesen betölt, a tévé megszűnt létezni.